A The New York Times az új diktátorokról: Putyin, Erdoğan, Orbán
Cinizmussal és korrupcióval váltják fel a szabadság és a jog elveit a mai „puha diktátorok”, köztük Orbán, Putyin és Erdoğan is – . Gyakran tisztes választásokon szerzik meg a hatalmat, a propagandát és a cenzúrát vetik be az emberek meggyőzésére. Nyugat-ellenes érzelmekkel házalnak, míg Orbán például „esdekelt az EU fejlesztési támogatásáért.”
Manapság már nem az erőszak, hanem a bársonyököl jellemzi az olyan, új diktátorok uralmát, mint Orbán Viktor, Putyin, Erdoğan vagy éppen a venezuelai és a perui elnök. Ezek a politikusok „puha” despoták, akik összpontosítják a hatalmat, elfojtják az ellenzéket és kiiktatják a fékeket, illetve ellensúlyokat, viszont alig folyamodnak brutalitáshoz. Azzal fenyegetnek, hogy a maguk képére formálják át a világot, cinizmussal és korrupcióval váltva fel a szabadság és a jog elveit. A Nyugatnak meg kell értenie, miként működnek ezek a rendszerek, és hogyan lehet szembeszállni velük – írja a The New York Times cikke.
Ezek az új diktátorok gyakran fölöttébb tisztes választásokon szerzik meg a hatalmat, a széles körű támogatottság nem kerül annyiba, mint a terror. A propagandát, a cenzúrát és a közvélemény tájékoztatásának más eszközeit vetik be, hogy
meggyőzzék az embereket. Nyugat-ellenes érzelmekkel házalnak. Orbán pl. Európa politikai korrektségéről és hanyatló versenyképességéről gúnyolódott, miközben esdekelt az EU
fejlesztési támogatásáért.
Amikor a gazdaságnak jól megy, ezek a vezetők anyagi jutalmakkal fogják be a lehetséges bírálók száját. Nehezebb időkben jön a hírek megszűrése, a cenzúra. Hirdetési szerződésekkel megvesztegetik a különféle lapok, rádiók és tévék tulajdonosait, perekkel fenyegetőznek, arra bátorítják a kormánybarát befektetőket, hogy azok vegyék meg a kritikus orgánumokat.
A verseny látszatát úgy őrzik meg, hogy megtartanak egy maroknyi ellenzéket. Újra alkalmazzák azt a reklámtechnológiát, amely eredetileg azért született, hogy azzal adják el a Ford autókat vagy a Pepsit. Ám – ha csak lehet – őrizkednek az erőszaktól, mert az leleplezi a rendszer igazi természetét és a támogatókból ellenfeleket csinál.
Ehelyett inkább végtelen perekbe kényszerítik a politikai vetélytársakat. Nem kell mártírokat gyártani, amikor
az ellenzéket az időre játszva is lehet győzni. A cikk ellenszerként azt ajánlja, hogy a nyugati demokráciák indítsanak rádiókat, tévéket az adott ország nyelvén, mert így ellensúlyozhatják a hivatalos propagandát, valamint a cenzúrát. Azonkívül türelemre van szükség, mert az információra épülő diktatúrák érzékenyen reagálnak a modernizáció nyomására.
Azt is tisztázni kell, hogy a Nyugat miként segíti ezeknek az autokratáknak az uralmát. Ha valaki a zsarnokok mellett lobbizik, akkor azt az üzleti etika súlyos megsértésének kell tekinteni.
(Forrás: Szelestey Lajos/Klubrádió)
