A sógorok elrabolják a drága magyar anyaföldet!
Feleségemmel eltöltöttem pár napot az „ünnepek” idején Ausztriában. Valahogy nagyobb kedvünk volt elmenni, mint itthon maradni a „bizonytalanra”. Bár, ahogy hallom, nem voltak zavargások. Lehet, hogy az arra „illetékeseknek” fel sem tűnt, hogy ünnep van?
Szóval, Ausztria. Bécstől alig 25-30 kilométerre szinte hamisítatlan alpesi hegyvidéken autókázhat az ember, gyönyörű hegyoldalak, aranyos kis falvak, tisztaság, szépen megművelt földek (lehet, hogy dolgoznak?). És egyszer csak utolérünk valami munkagépet. Lassan araszolunk mögötte, előzni nem lehet. Valami olyasmi gép lehet, amivel a rögöket aprítják, de se tárcsa, se borona, valami másmilyen. Mindenesetre több vödörnyi zsíros föld tartózkodik rajta, várjuk is minden pillanatban, hogy elénk pottyantja. De nem, stabilan rá van ragadva, elviszi így egészen hazáig.
És akkor összenézünk. Egyszerre szakad fel bennünk a felismerés: ez az, amire a Vezér gondolhatott, amikor az „osztrák vircsaftot” emlegette! Hogy majd a sógorok elrabolják a drága magyar anyaföldet. Már látom is lelki szemeimmel a galád sógort, amint munkagépével hazafelé araszolva cipeli gyermekeink jussát, a zsíros magyar földet. Alig évezredekben mérhető csak, hogy a termőtalaj legalább 10 centiméter mélységben eltűnik szép hazánkból, aztán csak nézhetünk!
Csak még azt nem tudom, hogy az izraeli karvalytőke milyen fortéllyal fog cipekedni...
Kovács István
Budapest
