A rohonci múzeum

Szentirmay László érdekes hozzászólását közlik a május 10-i lapszámukban A magyar Thyssenek címmel, a Levélhullás rovatukban. A „ma is mély hallgatás övezi a (rohonci) tömeggyilkosságot” passzushoz mint érdekelt szeretnék némi kiegészítést fűzni.

1945 végén tudtuk meg, hogy a munkaszolgálatos apámat és ikertestvérét – akikkel a birodalmi falat építették a német–magyar határon – betegen, mintegy kétszáz társukkal együtt Kőszegről Rohoncra vitték vonattal, és nyomuk veszett. Már az évben anyám kerestetni kezdte egy jó emberével személyesen, majd írásban is, amely levelezés azóta kötetnyire duzzadt anélkül, hogy eredményre vezetett volna. Senki nem tudott semmit.

Személyesen is jártunk ott. Első alkalommal egy kukoricásban lévő romot találtunk, a Keresztpajtát, amely megölésük előtt az utolsó ismert tartózkodási helyük volt. Kérdezősködtünk, hiába.

Amiért ezt a kiegészítést írom, az az osztrákok és az osztrák állam megváltozott hozzáállása a fasiszta múlthoz és a rohonci ügyhöz.

Rohoncon egy egyesület alakult RE.F.U.G.I.U.S. néven, amely a múlt feltárását és a megöltek sírjának a felkutatását, valamint emlékhely és emlékmúzeum kialakítását tűzte ki céljául.

Megvásárolták a Keresztpajtát, és abban, illetve a környezetében emlékhelyet alakítottak ki, ahol évente megemlékeznek az 1945 nagyszombatján történt tömeggyilkosságról.

Érdekességük ezeknek a megemlékezéseknek, hogy a mintegy hatezer lakosú városból több százan, fiatalok, kisgyerekek és öregek jönnek el és néznek szembe a múlt szörnyűségeivel.

Államköltségen tényfeltárásba kezdtek, tudományos üléseket szerveztek az osztrák belügyminisztérium vezetésével és költségére.

Az idén télen a tömegsírok feltalálása érdekében földradaros módszerrel négy hektárt vizsgáltak át a Keresztpajtától keletre, de sajnos ezen a területen nem találták meg a megöltek földi maradványait.

Negyedszer: idén szabadtéri emlékmúzeumot létesítettek a birodalmi fal építésén elpusztítottak emlékére. A múzeumot az Osztrák Köztársaság elnöke avatta fel, és megígérte, hogy a sírok keresését tovább fogják folytatni.

Az ott megöltek leszármazottjaként engem kértek fel az emlékbeszéd megtartására. A hangsúlyt arra helyeztem, hogy párhuzamot vonjak az Osztrák Köztársaság demokratikus rendje és a múlttal történő szembenézés képessége és növekvő ereje, valamint a Magyarországon egyre erősödő, az utcákon büntetlenül masírozó félkatonai alakulatok és „járőrözéseik” között.

Vadász Gábor
E-mail