A rendszerváltás tavasza 3.
Harminc értelmiségi – 1990-ből. A rendszerváltás tavaszának kiemelt mondatai a 168 Óra rádióműsorból és lapunk második évfolyamából. Különféle világnézetek, eltérő megközelítések, de közös cél: a demokratikus Magyarország megteremtése. Emlékeztetőnek szánjuk. A miniszterelnök ugyanis kitörölte az emlékezetéből az 1990-es rendszerváltást és az alkotmányos demokráciát. Az idézetgyűjtemény memóriapróba az olvasónak, történelmi lecke „a fiúknak”, akik belemámorosodva a hatalomba, elfeledkeztek az Ady-vers legfontosabb soráról: „Ez az ország mindnyájunké.”
Értelmetlen a közeli vagy távoli múlt vagy más különbségek miatt egymással összecsapni. Az a fontos, hogy józan mérlegeléssel, kiegyensúlyozottan, alkotó módon próbáljuk ezt az országot felépíteni. S erre – szerintem – mind a tehetségünk, mind a jogunk s most a lehetőségünk is megvan.
Róna Péter közgazdász
Egy olyan helyzet, amikor a gazdasági és a politikai környezet egyaránt zaklatott, és amikor bizonyos megnyilatkozások – sajtó- vagy más megnyilatkozások, a kutatói vélemények megfogalmazásai – nemegyszer politikai megbélyegzéseket vonnak maguk után, érthető módon elbizonytalanodást, zavart kelt. És olyan félelmet, hogy folytatódni fog a tudománynak a korábbi évtizedekre is jellemző túlpolitizáltsága. Ettől pedig a kutatói közösség szeretne megszabadulni.
Berend T. Iván
történész, az MTA akkori elnöke
Az egyetem értelmiségképző hely, az értelmiségképző helyeknek megvan az a kultúrpolitikai sajátosságuk, hogy együtt mozognak – diákságukkal és tanári tömegükkel is – az általános politikai mozgással. Szerintem a jelenleg meglévő egyetemi autonómiák is képesek arra, hogy a maguk eszközeivel újraértékeljék az elmúlt negyven év valóban nagyon sok oktatáspolitikai hibáját.
Glatz Ferenc
történész, távozó művelődési miniszter
A néptömegektől és még az értelmiség tömegeitől sem lehet és nem is szabad elvárni, hogy amikor a családnak enni kell adni, a gyermekeket fel kell nevelni, akkor tömegesen, heroikus módon szálljanak szembe egy állig felfegyverzett hatalommal, vagy tartsanak ki egy eszme mellett. Utólag azért kiderül – és nemcsak mimikri formájában –, hogy az eszmék, amelyek búvópatakként tovább éltek, még a tragikus helyzetekben is a szolidaritás sokféle megnyilvánulását váltották ki az emberekből. A tragédiát, az ellenállást, a meghurcoltatást, az együttérzést és az alkalmazkodást ez a nép és ez az értelmiség többszörösen kényszerült megtanulni.
Litván György
történész
Aggodalmam többrétegű s nehezen múló. A származás szerinti megkülönböztetés szokásának feléledésére gondolok. Akinek volt része valaha valamilyen különbözés okán hátrányban akár szülötte helyén, akár másutt, az nagyon tudja, milyen igazságtalan viselkedése a környező világnak, ha nem emberi értékem, érdemem szerint ítél, becsül meg.
Cseres Tibor
író
