A reménytelenség vámszedői

– Politikai pályára készül?

– Nem, eszemben sincs. Hogy jön ez ide?

– Azt írta a Facebook-oldalán, bevinné az alternatív orvoslás ügyét az Európai Parlamentbe.

– Nem adom fel az intézetvezetői-kutatói állásomat. De a helyzet annyira súlyos, hogy a jogalkotás révén politikusoknak kellene foglalkozniuk vele.

– Magyarországon? Ahol nemcsak a focihoz, de a talpmasszáshoz is mindenki ért?

– Nálunk kevésbé kritikus a helyzet. Nyugaton, például Angliában vagy az Egyesült Államokban nagyobb az alternatív orvoslás állami elismertsége. A nyugati társadalmak a racionalitásra épülnek, mégis hatalmas seb a civilizációjuk testén az alternatív orvoslás, amelyre óriási pénzek mennek el.

– Szóval Európai Parlament: vitanapot rendeztetne?

– A jogszabályokat kellene megváltoztatni: ugyanolyan engedélyeztetési eljárásokat bevezetni az alternatív módokra, szerekre, mint a hagyományosakra. Vizsgálják meg, van-e káros hatásuk vagy gyógyítanak-e. Korábban egy szer jótékony hatását kellett bizonyítani. Most jó esetben csak azt nézik, van-e káros mellékhatása valamely szernek. Az igazi megoldás az lenne, ha az igény szűnne meg e szerekre. Ehhez alaposan át kellene formálni az iskolai oktatást.

– Egyébként e tekintetben miért rosszabb a helyzet a fejlettebb országokban?

– A félreértelmezett szabadságeszmény állhat mögötte: mindenki úgy alakíthatja a sorsát, ahogy akarja. A nagyobb sajtószabadság azzal is jár, hogy több hír jelenik meg a hamisságokról, mint az orvosi és tudományos alapigazságokról. Ha a Google-ba beírunk valamilyen alternatív orvoslással kapcsolatos kulcsszót, az első száz találat butaságokat mutat. Bekapcsoljuk a tévét és a rádiót, ugyanez a helyzet. Hogyan hozzanak helyes döntéseket a laikusok?

– Rájuk épül a sarlatánipar?

– Persze. Például az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában az állam támogatja a csontkovácsokat, Angliában a homeopátiát. Svájcban próbálták megszüntetni a homeopátiás kezelések támogatását; a nép visszaszavazta. Németországban a magánbiztosítók alternatív módszereket is finanszíroznak. Nálunk a rendszerváltás előtt nem volt ilyen népszerű ez a medicina. Sajnos a szabadsággal együtt a butaság is beáramlott.

– A csontkovácsolást és a homeopátiát kivehetjük a kuruzslók közül?

– Hagyjuk csak ott őket! E módszerek a kuruzslás díszpéldányai. A legnagyobb forgalmuk a gyógynövény-terápiáknak van, ami kevésbé drága és veszélyes. S bár a gyógyszeripar kivonja a növényekből azokat a hatóanyagokat, amelyek valóban hatásosak, ha kell, kémiailag módosítja őket, kiveszi belőlük a mérgező elemeket, az emberek mégis hisznek a természet erejében.

– Mert van is neki.

– Persze. De egyre több gyógynövényről kiderítették: nem hat semmire. Ilyen például a páfrányfenyő, a kankalin, a fokhagyma.

– Komolyan mondja, hogy nem tisztul az erem, ha fokhagymát eszem?

– Megvizsgálták ezt a kérdést, és nem találták terápiás hatásúnak a szívinfarktusra.

– Ha jól értem, önnek kevés, ha egy-egy szer nem árt. Az a fontos, hogy használjon, gyógyítson.

– Az alternatív termékek, terápiák többsége direkt módon nem árt. Van persze, amelyik közvetlenül is veszélyes lehet. Az akupunktúra, a csontkovácsság okozhat problémákat – ha nem is túl gyakran –, elfertőződést, légmellet, ha ránt rajtunk egyet a csontkovács, az szélütéshez is vezethet. A gyógyszervizsgálatok során azt kell igazolni: hatásos-e egy szer, és nincs káros hatása. Az alternatív szereknél viszont csak azt nézik, ne legyen mellékhatásuk, de sok terméknél nem is szükséges a vizsgálat. Kit érdekel, hogy nem használ? A legnagyobb gond, hogy ezeket sokan a hagyományos kezelések helyett választják: inkább a reménytelenség vámszedőit keresik meg, nem a szakorvost.

– Sok oka lehet ennek: bizalom-, helyhiány, várólista, borravaló, lerobbant egészségügy. És ha már a reménytelenséget említi, sokan túl vannak már a kórházon, és utolsó lehetőségként utaznak, mennek természetgyógyászhoz, kérnek például ciánkezelést. Mint Bajor Imre.

– Kínában nem is vállalták őt, mert nem tudtak rajta segíteni. Korrektek voltak. A hírek szerint itthon alternatív megoldásokkal is próbálkozott. Úgy tudom, a hagyományos kezeléssel sem volt gyógyítható.

– Mindenkinek joga van orvost, módszert választani, csontkovácshoz, természetgyógyászhoz menni. Csak közben tilos úgy tálalni az esetét, mintha – mondjuk – a kínai út, a mexikói lékúra mindenkinek esélyt adna, és aki képtelen megfizetni, az meghal.

– Általában a módosabb emberek a legnagyobb fogyasztói e méregdrága eljárásoknak. Meg fog lepődni: nálunk a diplomás nők vezetik a megrendelők listáját. Itt a középréteg nem olyan vastag és pénzes, mint Nyugaton. Én elvetem azt is, ha megelőzési céllal veszik igénybe a „pótszereket”, „póteljárásokat”, és azt is, ha akkor élnek velük, amikor már baj van.

– Miért ilyen szigorú?

– Mert az alternatív gyógyászat maga a globális hatástalanság. Néhány eset, ami a gyógynövényekkel kapcsolatos, kivételt erősítő szabály, az összes többi – kamu. Óriási felvilágosító munkát kellene végezni, hogy az emberek ezt megértsék, mert fölöslegesen dobják ki a pénzüket.

– És a paleolit étkezés?

– A paleolit étkezés úgynevezett puha tudomány. Azt jelenti: számos tudományos elemzés alátámasztja a helyességét, ugyanannyi a helytelenségét. Nem tehetünk határozott kijelentést, hogy biztosan jó, de azt sem mondhatjuk: rossz. Én azt tanácsolom, ami nagymértékben eltér a hagyományos étkezéstől, azt kerülni kell.

– Ön elveti az akupunktúrát is, valaki a Facebookon erre azt írta, szóljunk a kínaiaknak, hogy a több ezer éves hagyományuk nem ér semmit.

– Adja meg a számunkat!

– Megmondaná nekik, hogy áltudomány?

– Meg. Hogy sok ezer éves tudás, az égvilágon semmit nem jelent. A laikusok nem tudják: a kutatók különféle kontrollkísérletei igazolták, az akupunktúra nem működik.

– És aki hetekig, hónapokig jobban hall, jobban lát, kevésbé sántít?

– Nincs elkülöníthető hatása a placebótól. A placebohatás megszüntetheti bizonyos fokig a fájdalmat és a betegségtudatot. Erről van szó. Nem sajog, és ha nem figyelek rá, még kevésbé sajog. Fordítva is igaz: ha arra gondolok, a talpam viszketni fog, egyszer csak tényleg. Tehát nem a terápia lényegéből fakad a pozitív hatás. Ugyanígy hat, ha egy tekintélyes külsejű, fehér köpenyes, fonendoszkópos orvos bejön a kórterembe, elhiszem neki, hogy meggyógyít.

– Olyan kategorikus, mint egy kiképző őrmester. Tudományos vizsgálatok alátámasztják a kijelentéseit?

– Számos kutatás ismert, például az akupunktúra esetében a kínaiak általában támogatják, az európai-amerikai kutatások normái szigorúbbak, azok negatívabbak. Ezek úgynevezett szisztematikus vizsgálatok, összegyűjtik az összes publikációt, és amelyik nem kellő tudományossággal készült, azt elvetik. És ezek bizony a szúrásterápia hatástalanságát igazolják.

– Akkor a távgyógyítókról, az energiatovábbító, kezében forgó nyelet mozgató, a levegőt ujjaival operáló emberről nem is kérdezem.

– Ők az igazi sarlatánok. Én büntetném azt a televíziós csatornát, amelyik teret ad nekik. Ez a média felelőssége.

– De a szakma miért nem üvölt ellenük?

– Nem tudom. Talán mert fél a konfliktusoktól. Mégis tenni kell valamit, mert a sarlatánok megkárosítják a betegeket, sőt bizonyos szerek és kezelések kockázati tényezőt is jelentenek.

– Nem hallottam olyan perről, amelyben kimondták volna: a saját nevéről metodikát elnevező csodadoki megkárosított, veszélyeztetett bárkit is. Hivatkozhat arra, engedéllyel „gyógyít”.

– Éppen ezért kellene az Európai Parlamentnek kialakítania egy szigorító, mindenütt érvényes eljárást és jogi szabályozást. Csakugyan joga van mindenkinek arra költeni a pénzét, amire akarja, de tudnia kellene: becsapják. Én itt keresném a megoldást: tudhatta-e, mibe vág bele?