Kadlót Erzsébet: Lázár János óvodásszintű mesével állt elő

– Az újságolvasó benyomása az lehet, hogy Magyarországon a jogállamiság, a hatalommegosztás utolsó bástyái a bíróságok. Mostanában azonban erős csatazaj hallatszik az igazságszolgáltatás felől is. Veszélyben van-e a NER rendszerének eddig még alá nem vetett hatalmi ág?

– Igen. Veszélyben van. Kezdjük ott, hogy a bíráskodás minőségének természetesen nem tesz jót a szervezet folyamatos átalakítása. Ahogy a csatazaj sem. Mit vár el az állampolgár? Azt, hogy magas szinten felkészült, független, pártatlan, a munkájukat hatékonyan, átlátható és tisztességes eljárási szabályok szerint végző bírák dolgozzanak a bíróságokon. Lehet-e azonban így dolgozni, ha a szervezet örökös átalakulásban van? Ha a jelenlegi rendszer kialakításától kezdve feszültségek kísérik a bírói kinevezéseket, ha az Országos Bírósági Hivatal elnöke kényszernyugdíjazási hullámmal köszön be – első intézkedései egyikével rögtön elküldött kétszáz bírót. Milyen érdekes ez a szám: manapság éppen mintha kétszáz bíró hiányozna a rendszerből.

– Persze az a kétszáz nem ugyanaz a kétszáz, mint akiket most felvenni készülnek.

– Nem ugyanaz. Tartok tőle, hogy felkészültségben és pártatlanságban sem ugyanolyan. Viszont azóta is hallani egyrészt bírósági vezetők ellen indított OBH-eljárásokról, másrészt perekről az Országos Bírósági Hivatal elnöke ellen.

– Az utóbbi időben állandósultak a viták a hivatal és az Országos Bírói Tanács között, furcsa eredményekkel. Az embernek az a benyomása, hogy az OBH elnöke bosszúból állította le a fővárosi bírák kúriai kirendelését, de személyes megfontolások állnak amögött is, hogy az ilyenkor szokásos időben még nem írta ki a pályázatot a Fővárosi Törvényszék elnöki posztjára. Önmagában a vita persze akár hasznos is lehet, de mintha itt a megegyezés szándékával folytatott egyeztetések helyett a NER-ben már szokásos erőpolitika érvényesülne.

– Sajnos így van, és az erőpolitika olyan szintre húzza le az érdek- és véleménykülönbségek megnyilvánulásait, ahol már mód sincs értelmes vitákra. Mi történik annak a kétszáz főnek az esetében, akik jórészt a kormányzati apparátusból jönnek bírónak? A hatalom még tavaly augusztusban eldöntötte, hogy lesz önálló közigazgatási bíróság, de a szándék az Alkotmánybíróságon sem ment át. Most azonban a kormányzat csak azért is megvalósítja az elképzelését, létrehozza a közigazgatási bíráskodás új szervezetét. A helyzet azonban bizonyos szempontból még rosszabb, mint az eredeti elképzelés lett volna, mert aki jövőre érkezik az államapparátusból, nem úgy kapja meg a kinevezését, hogy ő közigazgatási bíró, hanem úgy, hogy ő bíró.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Kadlót Erzsébet

ügyvéd, egyetemi oktató, a Magyar Kriminológiai Társaság Főtitkára. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1984-ben szerzett diplomát, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon lett fogalmazó. 1986-ban bírói-ügyészi szakvizsgát tett, 1986-tól 2000-ig bíróként működött, 2000-ben címzetes megyei bírósági bíró lett. 2001-től 2013-ig az Alkotmánybíróság főtanácsadója, 2013-tól ügyvéd. Oktat a szegedi egyetemen és az ELTE jogi karán, címzetes docens, PhD-minősítése folyamatban van. Számos cikk és tankönyvi fejezet szerzője.

– Minthogy az egész pályázati rendszert átalakították.

– Nyilvánvalóan nem igaz a hivatkozás, hogy közigazgatási bírókat akarnak: ilyen kategória ugyanis ma nincs. Bírák vannak. Van közigazgatási ügyszak, de akit holnap oda neveznek ki, nem biztos, hogy még egy év után is ott lesz. Lehet, hogy egy belső átcsoportosítás után már büntetőbíró lesz.

– Az, hogy felértékelődik a közigazgatásban szerzett tapasztalat, veszélyezteti-e a bírói függetlenséget?

– Igen, szerintem több szempontból is. Először is azzal, ahogyan ezt átnyomták. A bírói függetlenség egyik legfőbb sarokpontja a kinevezések módja, egy ilyen lényeges feltételt pedig nyilvánvalóan törvénnyel kell szabályozni. Az adott esetben viszont a feltételeket egy miniszteri rendeletben változtatták meg, sőt még a rendeletnek is csak egy mellékletében, a pontszámok ártatlannak tűnő átrendezésével. Ez azonban az egész szervezetre, a kiválasztás minőségére is hatással van, önmagában is sérti a bírói függetlenséget. Legalább annyira sérti, mint az integritási szabályzat, amelyet bírák támadtak meg az Alkotmánybíróságon, illetve Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán.

– Ez a szabályzat előírta, hogy a bíráknak meg kell felelniük a Handó Tünde OBH-elnök által képviselt értékrendnek. A bírósági szervezet elnöke tehát a jogszabályok szintjére emelte saját elveit.

– Így van, miközben a bírónak természetesen nem dolga, hogy megfeleljen a szervezet adminisztratív vezetője által vallott értékrendnek. Egy bírónak az a dolga, hogy csak és kizárólag a törvénynek feleljen meg, hogy a törvényeknek megfelelő rendben, a tisztességes eljárás szabályai szerint ítélkezzen.

– Azért a bírák kiválasztásával, kinevezésével kapcsolatban az a rendszer is elmarasztalható, ahol – ahogyan azt mondani szokták – csak a mi kutyánk kölyke juthatott el a bírói pulpitusra.

– Nem mondta senki, hogy a meglévő rendszer tökéletes, hogy azon nem lenne érdemes javítani. Van azonban néhány kardinális tény. Ilyen az Európa Tanács miniszteri bizottságának 12. ajánlása, amely szerint a függetlenség garanciális biztosítéka, hogy a bírákat szabadon, minden külső ráhatástól és nyomástól mentesen a saját szervezeti rendszerük válassza ki. Ezt az elvet most megsértették. Egy másik fontos tény: valójában eddig is sokan jutottak be a rendszerbe kívülről. Van viszont egy szerintem nagyon hasznos szabály – amelyen persze az ejtőernyősök megsértődtek –, hogy a külső pályázók számára is kötelező az egy év titkárkodás. Olyan sajátos világban, mint amilyen a bírói struktúra, egy kívülről bekerülő ember bolygó hollandiként mozog egy darabig. Meg kell tanulni az ottani írott és íratlan szabályokat, a gondolkodásmódot, még ahhoz is, hogy a tárgyalás megtartását biztosító értelmes bírói utasítást tudjon adni. Bár, sajnos, egyre több a kivétel, de azért még mindig félrehord a statisztika, amit időről időre felmutattak nekünk, hogy kizárólag a bírósági titkárok számára vezet út a bírói pulpitusra. Ez így adatkozmetika.

– Hiszen a statisztika azt is bírósági titkárként jelzi, aki 13 hónappal korábban másutt dolgozott.

– Persze. De van egy további fontos tényező is, amiért az új pontrendszer veszélyezteti a bírói függetlenséget. Bírónak lenni gondolkodásmódot is jelent. A szervezeti törvény és az eljárási törvények megteremthetik ugyan a független és pártatlan bíráskodás feltételeit, de a legfontosabb, hogy a bírónak személyében kell függetlennek lennie, rendelkeznie kell olyan belső tartással, szemléletmóddal, amely szerint felette csak egy úr lehet: a törvény. Akiben ez a tartás nincs meg, az nem lehet független bíró, az meghajlik, ha erős ellenszél fúj. Azzal megeshet, hogy ilyen vagy olyan személyes vagy szervezeti érdekek szerint ítélkezik. A bírói szemléletmódot valamikor, valahol el kell sajátítani.

– Amire nem biztos, hogy a mai államapparátus a legjobb hely, ahol a főnök bizalmának elveszítése önmagában is elég ahhoz, hogy valakit kirúgjanak. Ha maradni akar, meg kell felelnie.

– Így van. A közigazgatási szemlélet a kötelező lojalitásra épül. Elintéző szemlélet. Aki az államapparátusban dolgozik, annak nem dolga, hogy megkérdőjelezze a jogszabályokat, az utasításokat és szakvéleményeket. A bírói szemlélet viszont konfrontatív. A bírónak kritikusnak kell lennie nemcsak az ügyfél, a vádlott, a tanú előadásával, a szakértővel, az ügyésszel szemben, de még a jogszabállyal szemben is. Adott esetben ugyanis Alkotmánybírósághoz, az Európai Bírósághoz vagy éppen a Kúria önkormányzati tanácsához fordulhat jogértelmezésért, ha aggályok merülnek fel, ha úgy érzi, erre szükség van az igazságos ítélethez.

– A bírók a nyilvánosság előtt nem nagyon nyilatkoznak az igazságszolgáltatás működéséről, bár ezt a bírák jogállásáról szóló törvény nem tiltja nekik. Jó-e, ha a bíróságok fekete dobozként működnek, amelybe a társadalom nem lát be?

– A nyilatkozattételi tilalom a magyar bírói kar működésének sok évtizedes hagyománya. Ami persze nem azt jelenti, hogy jó, azt viszont igen, hogy a rendszer szereplői hozzászoktak. Ha bírákkal beszélget, egyáltalán nem azt fogja tapasztalni, hogy ők nagyon szeretnének nyíltan beszélni a testület belső ügyeiről. A döntő többségnek – ebben a körben – minden úgy jó, ahogy van.

– A fekete doboznak is megvan a maga kényelme?

– Bizony, a nyilvánosság tekintete kínos kötelezettségekkel járhat. Nehogy azt gondolja tehát bárki, hogy a bírói kart ki kellene menteni ebből a helyzetből. Ha úgy akarnák, akkor nekik magukat kellene kimenteniük. Ám csak egy-két elkóborolt bárány nem fél attól, hogy kimondja a véleményét. Pedig a függetlenség egyik fontos feltétele az is, hogy a bíró félelem nélkül végezze a munkáját. Nem félhet egyik vagy másik ügyféltől, nem félhet sem a hivatali vezetőjétől, sem más hatalmi ágak képviselőitől, például a kormánytól.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Hogyne félhetne, amikor például az Országos Bírói Tanácsba csak akkor lehet beválasztani, ha nem folyik ellene fegyelmi eljárás. Aki ellen bármilyen apróság miatt fegyelmit indít az OBH elnöke, azt eleve kigolyózza.

– Ez bizony igaz.

– Persze hogy fél: a kritikusok közül mostanában többen kaptak fegyelmi büntetést olyasmiért, amiért korábban senki sem szólt.

– Álljunk már meg! Én elég sokáig ültem a pulpituson, és saját tapasztalatom alapján ezt nem ismerem el elég oknak a félelemre. Azért bíró, hogy ne féljen semmilyen döntéstől, ami meggyőződése szerint törvényes és igazságos.

– És aztán viselje a mellőzést? Van olyan bíró, aki azért perelte be az OBH elnökét, mert nem őt nevezte ki egy posztra, bár két pályázaton is nyert. De állítólag túl sokat önállóskodott. Ha úgy tetszik: nem félt eléggé.

– És azt hiszi, hogy ezért a helyzetért a bírák maguk nem felelősek? De igen. Tudja, hány ilyen eset volt az elmúlt húsz évben? Megszámlálhatatlan. Most történt meg először, hogy egy bíró, név szerint Vasvári Csaba nemet talált mondani. Kijelentette: ebből elég volt, ezt perre viszem. Eddig nem akadt egyetlenegy ilyen karakán bíró sem. Pedig a félelem megeszi a lelket, félelemből csak hátrálni lehet. Ha már korábban lett volna egy másik Vasvári Csaba, akkor nem jutottunk volna el idáig.

– Hankiss Elemér valaha a hiányzó hősről beszélt a Társadalmi csapdák című híres könyvében. Tehát Vasvári a hiányzó hős?

– Úgy bizony. Természetesen nagyon nem mindegy, hogy ennek az ügynek mi lesz a kimenetele. Mert lehet, hogy ő példakép lesz a jövőben, ám ha méltatlan vereséget szenved, akkor újabb riasztó jellé válhat: lám, nem szabad kiállni, lapítani kell. Bízzunk abban, hogy az ő ügyében személyükben is független, felkészült, hozzá hasonlóan bátor bírák járnak majd el.

– Magas rangú államhivatalnokok intéztek a napokban nyílt kihívást a bíróságok, konkrét bírák ellen. Nem az ügyeket vitatták, hanem szokás szerint a személyeket próbálták besározni. Ez éppúgy igaz, amikor Lázár János támadt rá Baka Andrásra, vagy amikor Budai Gyula komcsizott. Ennek van hatása a bírói testületre?

– Budai kiszólásának szintje annyira alacsony, nem kell megemelnünk, hogy egyáltalán foglalkozzunk vele. A Baka-ügy veszélyesebb, mert valójában félretájékoztatással ér fel, miközben alkalmas arra is, hogy aláássa a bíróság hitelességét. A kancelláriaminiszter nemcsak Baka Andrást kezdte ki, hanem a Kúria elnökét, Darák Pétert is, aki ennek a rezsimnek a kinevezettje. Éppen neki teremtettek vezetői posztot, amikor Baka alól kihúzták a Legfelsőbb Bíróságot. Lázár célozgatása szerint ez a két ember összefogott azért, hogy valami gonoszságot követhessenek el a Fidesszel szemben. Ez egyszerűen egy óvodásszintű mese.

– Viszont közérthető.

– Közben Lázár jogászként pontosan tudja, hogy a bírói szervezeti törvény előírása szerint december 10-ig minden évben előre közzé kell tenni a jövő évi ügyelosztási listát. Például azt, hogy milyen típusú ügyek melyik bírói tanácshoz kerülnek, és abba a tanácsban név szerint mely bírák vannak beosztva. Tessék mondani: tavaly decemberben honnan lehetett volna tudni, hogy lesz majd egy ilyen tao-ügy, amely még az idén elkerül a Kúriára? Arról nem is szólva, hogy a Kúrián nem egyes bírók döntenek, Baka Andrást is bármikor leszavazhatja a tanács másik két tagja. Lázár szándékosan kelt hangulatot a bíróság ellen.

– Még egy apróság: egy Magyar Hírlap-interjúban Völner Pál államtitkár így kiáltott fel: „Mutassanak nekem a bírói karban egyetlen olyan személyt, akit a Fidesz küldött!” Ön tud ilyet mutatni?

– Hogy kicsoda mutasson micsodát?

– Sajnos az olvasó most nem láthatja a megdöbbent és enyhe viszolygást tükröző arckifejezését.

– Mert ez megint elfogadhatatlanul mélyen van. Micsoda sületlenség ez a felvetés?! Ki írja ki magára, hogy engem a Fidesz küldött? Hát tessék. Ha Völner Pál tényleg ezt tudja kérdezni, akkor én azt felelem: Handó Tündét a Fidesz küldte, mert a Fidesztől kapott kétharmadot. Jobb azonban nem belemenni ebbe az utcába. Igazából az a legszörnyűbb, hogy ilyen mondatok felelős vezető szájából elhangzanak. Hogy olyan szintre süllyedt ez a vita, ahol már elvész az értelmes, felelős párbeszéd lehetősége.