A plüssmacikkal küzd egy másik politikáért

– Az új zöld párt kampányáról van szó?

– Mi az Ökopolitikai Műhellyel szimpatizálunk, legalább is, akik a „Hanemet” szervezzük. De vannak olyanok is, akiknek nincs kapcsolata a Műhellyel. Persze nem véletlen az, hogy az első akciónk, Dózsa György szobrának feldíszítése, egybeesett az Ökopolitikai Műhely vitasorozatával. Illetve annak egyik állomásával, ami a „Nem jobb, nem bal, hanem?” címet viselte. Akkor a kampánynak az is volt a célja, hogy felhívjuk az egyetemen zajló vitára a figyelmet.
A vita szervezésében én is közreműködtem, de az Ökopolitikai Műhelynek is tagja vagyok.

– Ha nem egy kampány része, nem az új ökopártot reklámozzák a plüssmacik, akkor mi a cél?

– De, ez egy kampány. Egy kampány amellett, hogy mindenki kezdjen el gondolkodni azon, milyen országot szeretne. Végül is, ez egy szemléletformáló kampány. Szívesen mondanám, hogy xy cég, vagy társaság szervezi, de sajnos nincs ilyen. Ez a kampány az én agyszüleményem. Csupán szóbeli támogatást kapok mindenkitől.

– Szóval ez egy egyéni akció.

- Még azt se mondhatom, hogy egyéni, mert egy csomóan segítettek benne. Szakkollégiumi társam, az Ökolpolitikai Műhelyből ketten is benne voltak a legutóbbi akció szervezésében, van egy fotósunk, a honlapot is elkészítette valaki… szóval, viszonylag sokan szerveztük, társadalmi munkában. Az ötlet az enyém, a szlogent („Mióta várok már, hogy történjen valami!”) egy ismerősöm találta ki.

– Minek kellene történnie?

– Politikai szemléletváltozást szeretnénk, illetve pozitív szemléletváltást az emberekben. A politika nem valami rossz dolog, nem irtózni kell tőle, hanem inkább jókedvűen alakítani. Ki kell találni, hogy milyen országban szeretnénk élni és azt megvalósítani. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, azt mondanám: „Lehet más a politika!” Ez volt az Ökopolitikai Műhely egyetemi vitasorozatának címe is.

– Kevesen mondanák azt az országban, hogy a politika egy jó dolog. A politikusok megítélése a mélyponton, a szavazási hajlandóság szintén.

– Valóban, valami elromlott a politikában. Az események rossz hatással vannak az emberek gondolkodására. Viszont szerintem vissza lehet fordítani a dolgot: ha elkezdünk pozitívan gondolkodni róla és megoldásokat keresni, akkor még lehetnek javuló tendenciák.

– Nem kéne akkor inkább az egész politikai elitet lecserélni?

– Ha nem kezdünk el úgy gondolkodni, hogy lehetséges változtatni a dolgokon, először a saját környezetünkben, majd szélesebb körben, akkor nem lesz elitcsere sem. Vagy pedig lesz elitcsere, de az új sem lesz jobb az előzőnél. Ha haraggal politizálunk, akkor az új elit ilyen haragos emberekből áll majd.

– Nekem a mostani akciótokból és a hírekből úgy tűnik, hogy pár civil szervezet, fiatalemberek összeálltak, gerilla-akciókat szerveznek és vitasorozatokat. Ugyanakkor a háttérben közben szervezik az új ökopártot, amely a következő választásokon színre lép és azt mondja: íme, idáig ezt csináltuk, szavazzatok ránk.

– Ez két külön dolog. Van egy társadalmi kezdeményezés, ami egy új politikai erőt szeretne. A "Hanem?" más. Az a cél, hogy az emberek elgondolkodnának rajta, hogy milyen országban élnének szívesen. Ezekbe az akciókba beleviszem a saját egyéniségemet, ahogy régebben is, mint például a Bohóchadsereg, vagy a TB-irtók esetében.

– De a hipotézisem, hogy mindez egy kampány része, megállja a helyét?

– Tényleg van egy csomó ember, aki különféle módon, aktívan szerepel a közéletben. Ezek a dolgok lehet, hogy egyfelé mutatnak végül.

– Megint ez a titokzatoskodás…

– Még nem bontottak zászlót.

– Pedig ez volt ez egyetlen biztos pont az interjúban.

– Nem látok a jövőbe. Az Ökopolitikai Műhely nevében nem is tudok nyilatkozni. Szellemiségében a "Hanem?" és az Ökopolitikai Műhely persze hasonlít egymáshoz.