A per

– Tábornokok, ezredesek, száz tárgyalási nap, akár az évszázad pere is lehet – mondja dr. Gulyás Gábor, Gergényi Péter korábbi budapesti rendőrfőkapitány védője.

Ügyfele mellett ott ül a vádlottak padján Bene László – korábbi országos rendőrfőkapitány – és Dobozi József, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) exparancsnoka. Plusz tizenegy rendőr, őrnagytól alezredesig, így duzzadt a Központi Nyomozó Főügyészség vádirata hetvenkét oldalasra. Az ügyeket ugyanis egyesítették.

– Az egyesítésnek nincs szakmai indoka, összetoltak olyan ügyeket, amelyeknek semmi közük egymáshoz – mondja dr. Kádár András, Bene László ügyvédje. – Az ügyfelemre vonatkozó vádakra elegendő volna néhány tárgyalási nap.
Persze az okokat illetően senki nem naiv.

– A történtek ténybeli súlya és az indítvány súlytalansága arra utal, hogy demonstratív eljárásról van szó – fogalmaz diplomatikusan Kádár. Aztán egyszerűsít. – Milyen hegyek azok, ha ilyen egeret szültek?
Vélhetően olyanok, amelyek nagy felhajtást, kampányon átívelő sajtótémát kívánnak szolgáltatni.

De lássuk azt az egeret. Benét, Gergényit és Dobozit elöljárói intézkedés elmulasztásának bűntettével vádolja az ügyészség, mégpedig annak minősített esetével. A Btk. szerint ha a bűncselekmény a szolgálatra, a fegyelemre vagy a közbiztonságra jelentős hátránnyal jár, a büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés. Ám az ügyészség mindhármukra „csak” felfüggesztett börtönbüntetést kér, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítéssel.

Bene László, az ORFK akkori vezetője 2006. szeptember 18-ától Brazíliában volt egy nemzetközi konferencián. A hazai eseményekről értesülve 20-án ért Budapestre. Azzal vádolják, hogy a november 10-én elkészült, dr. Ignácz István vezette bizottság és a dr. Árvay László készítette jelentések alapján nem indított fegyelmi eljárásokat, nem intézkedett tényfeltáró vizsgálatok lefolytatására. Ezáltal „a szolgálat rendjét és érdekeit jelentősen sértette”. A másik vádpont azokról a bizonyos azonosító jelvényekről szól: felróják neki, hogy nem vonta felelősségre azokat a parancsnokokat, akik nem szereztek érvényt a jelvényviselésre kiadott utasításnak. Hogy mi által következett be a szolgálatra, a fegyelemre vagy a közbiztonságra a jelentős hátrány? Erre nézvést nincs konkrétum. Csupán annyi: „A szolgálati érdekeket érintő jelentős hátrány azáltal következett be, hogy a rendőri parancsnokok az országos rendőrfőkapitány által kiadott paranccsal szembehelyezkedve erre irányuló utasítását nem teljesítették.” L’art pour l’art érvelés.

– Nem stimmel az ok és az okozat – magyarázza Kádár András. – A két jelentés novemberben készült el, ezek alapján kellett volna felelősségre vonni a parancsnokokat. De ennek elmaradása nem lehetett hatással a szeptemberi, októberi, korábbi eseményekre! Az azonosító jelvények viselésére Bene külön utasítást adott, ő vezette be a történtek után, hogy a számokat ne a ruházaton rögzítsék, hanem felfessék, így nem lehet elveszíteni.

Kádár azt mondja, Bene a felelősségre vonások helyett a rendőri állományt pontos utasításokkal és az egység felmutatásával akarta erősíteni. A következő nagyobb megmozduláskor, március 15-én már látszott, sikerrel járt.

– A jelenlegi kormány egyik prominense még gratulált is neki. Talán felfedjük a kilétét a per során.
Az ügyvéd arra is emlékeztet: az események után Bene László és több rendőrparancsnok ellen feljelentés érkezett a Katonai Ügyészségre, elöljárói intézkedés elmulasztása miatt. El is rendelték a nyomozást, de azt az ügyészség 2007 júniusában, bűncselekmény hiányában anélkül szüntette meg, hogy Bene Lászlót meggyanúsították volna. Hat évvel később a vádhatóság mégis, akár öt év szabadságvesztéssel is sújtható cselekedetet talált.

„A II. rendű vádlott a televízió által sugárzott képekből, a rádióforgalmazásból és a rendőri jelentésekből a székháznál, illetőleg a székházban történt eseményekről tudta, hogy a rendőri egységek irányíthatatlansága miatt teljes káosz alakult ki. Ebben a helyzetben a II. rendű vádlott annak ismeretében, hogy az általa a székház védelmére rendelt rendőri egységek irányítására kijelölt helyszínparancsnok az ebből fakadó feladatait nem gyakorolta, e mulasztását, ezáltal pedig elöljárói kötelmét szegve azt is eltűrte, hogy a parancsa nem érvényesül. [...] Mulasztása következményeként – mert a helyszínparancsnoki intézkedések elmaradásával a helyszínre vezényelt rendőri kötelékek túlnyomórészt felmorzsolódtak – több rendőr megsérült, a szolgálatra jelentős hátrány bekövetkezett.” Így szól a Gergényi Péter elleni vád.

Ügyvédje, Gulyás Gábor megkérdőjelezi a vádirat törvényességét. Állítja: az ügyészségnek pontosan meg kellene mondania, ki, mikor, milyen cselekedet formájában követett el bűncselekményt. Ehelyett általánosságok olvashatók csupán. Az ügyvéd szerint értelmezhetetlen az „eltűrte” kitétel, ennek alapján nem lehet büntetőjogi felelősségről beszélni.

A harmadik főszereplőt, a Rebisz korabeli vezetőjét négy rendbeli elöljárói intézkedés elmulasztásával vádolják. Újdonság Dobozi József esetében sincs. Az ügyészség szerint a felelősségre vonás elmaradása jelentős hátrányt okozott a közbiztonságban.

– A vádirat nem szól arról, hogy mi is az a jelentős hátrány. A minősítés csak azzal indokolható, hogy a cselekmény ne évüljön el – mondja dr. Bárándy Péter, Dobozi ügyvédje.

Merthogy alapesetben az elöljárói intézkedés elmulasztása három év után elévül, ám a minősített esete csak öt év múltán.
Márpedig azzal az időponttal kell számolni, amikor a feljelentés megérkezett a Katonai Főügyészségre. Ami 2010. november 10-e. S az sem érdektelen, hogy ki tette meg. Maga Gulyás Gergely, a cirkalmas nevű „2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló albizottság” fideszes elnöke.

– Sok szenvedés előzi meg, mire az ügyészség egy ilyen vádiratot megfogalmaz – véli Bárándy. – Nincs klasszikus vádbeli, pontosan körülhatárolt tényállás, csak szoft hablatyolás. Jól kifejezi az ügyészség bizonytalankodását, bűntudatát.

Kollégája, Gulyás Gábor egyetért:
– Negyven éve tárgyalok büntetőpereket, de ezen egyértelműen érezhető az erőltetettség, a politikai motiváció, az igény, hogy minél jobban el lehessen húzni a tárgyalást.

Jól jön az. Kampány kezdődik, nehéz idők. Hosszú a tanúk listája is. Szerepel rajta miniszter és államtitkár (Petrétei József, Kondorosi Ferenc), kisrendőrök és főrendőrök sora, de még tévés is (Kert Attila és Rudi Zoltán).

Gulyás azonban hozzáteszi, tapasztalatai alapján a katonai bíróság tárgyal a legkorrektebben, az ügyben eljáró tanácsra sem lehet panasz. Mégis, abban valamennyi védő egyetért, hogy a várhatóan egyéves per lezárulta után sem fogunk sokkal tisztábban látni.

Noha jogos igény a politika és a közvélemény részéről is megtudni, hogy mi okozta a rendőri eljárások hibáit, a mulasztásokat. Kinek a rendelkezései folytán kerülhettek az utcára az előző napok eseményei után revánsra váró, sértett rendőrök? Hogyan vethettek be sokakat hiányos felszereléssel? Hogyan történhettek bizonyos csapatoknál futószalagon rendőri túlkapások? Csak néhány kérdés, amire most (sem) kapunk választ.

Bárándy Pétert szerint az ősbűn a rossz diagnózis volt, amelyik választási gyűlésnek minősített egy egyértelműen agresszív, kormányellenes tüntetést. Így a rendőrség ahelyett, hogy feloszlathatta volna a demonstrációt, csupán biztosította azt.

– A téves minősítés miatt lelassultak a reakciók, így az értesítés, a mozgósítás is. Dobozi József például vidéki otthonában főzött, amikor az akkor épp vámügyes Bencze József baráti aggodalomból felhívta: nézi-e a Hír TV-t? Dobozi nem nézte, nem is volt neki. Ha ehelyett hivatalos értesítést kap, azonnal mozgósíthatja például a Rebisz lovasait, akik így is – nyergelés, málházás után – másnapra lettek volna bevethetők. De az biztosan elkerülhető lett volna, hogy vidékről, például Baranyából továbbképzésre felrendelt kisrendőrök vagy épp szabálysértési előadók álljanak a székház előtti kőzáporban, megfelelő felszerelés nélkül.

Kádár András szerint a téves minősítés az ötven éve nem látott eseményekre adott reakció volt. A bénító félelem következménye.

– A rendőrség ebben látta a menekülés lehetőségét. A hallgatásban, a cselekvésképtelenségben lelepleződik, hogy azt remélték, a helyzet megoldja saját magát.

– A téves minősítés oka az, hogy azokban a napokban a titkosszolgálatok – megdöbbentő módon – semmilyen információval nem segítették a rendőrséget – teszi hozzá Gulyás Gábor. – Nem tudták, mire számítsanak. Csak menet közben derült ki, hogy a rendbontó, fékevesztett tömeg szervezettebb volt a rendőrségnél.
Ő úgy véli, ha ügyfeleiket felmentik is, máris vesztesek.

– Azokon verik el a port, akik rendkívüli körülmények között megpróbáltak jól dolgozni. Senki nem vizsgálja a titkosszolgálatok felelősségét. A tábornokok ellen vádirat készült, ujjlenyomatot vettek tőlük, rabosították őket. A politikusok meg legfeljebb új pártot alapítanak.