A pénz csendje

Voltaképpen semmit nem tudunk a Quaestor-ügyről, amely márciusban robbant ki. Annyit azért mégis, hogy az ügyészség Tarsoly Csaba cégvezért többször is kihallgatta, ő meg vallomást tett. A Vasárnapi Hírek szerint például az is kiderült: Tarsoly állítólag listát vezetett azokról, akiknek „támogatást” juttatott a brókertársaság. Ami talán kenőpénz lehetett; ezt majd a nyomozók vizsgálják. S remélhetőleg utánanéznek annak a sajtóinformációnak is, vajon valóban szerepel-e a listán egy magas rangú kormányzati tisztviselő neve – százmillió forint feletti összeggel.

Papp Gábor, Tarsoly Csaba ügyvédje ugyanakkor nem tud ilyen listáról. Ezt a 168 Órának mondta, s hozzáfűzte:
– Számomra most a védencem érdeke a legfontosabb, ezért nem adhatok több információt.

Bodnár Zoltán bankszakember, az MNB volt alelnöke úgy reagált minderre: azért is aggályos, hogy az ügyészség semmilyen információval nem szolgál arról, hol is tart a nyomozás, mert az ügyben azért lenne egy-két nagyon könnyen felderíthető szál.

Például az, hogy az öncsőd bejelentése előtt néhány nappal a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. számlájára – a cég számára is váratlanul – készpénzben átutalták a 3,8 milliárd forintnyi befektetett állampapír értékét. Ismert: a kereskedőház ezután hűtlen kezelés miatt tett feljelentést, mert a tudta nélkül elrendelt utalással elesett a kamatoktól.

A tranzakcióra kizárólag Kerekes György vezető adhatott volna megbízást, de ő is csak a közgyűlés hozzájárulásával. Ha ez nem történt meg, akkor az felveti a bűncselekmény gyanúját.

– Bizonyos kérdések nagyon egyszerűen megválaszolhatók. Ki telefonált a Quaestornak, hogy utaljon? Kinek a megbízásából? Ebben a részletben már régen a vádemelésnél kellene tartani, holott az egész ügy még mindig nyomozati szakban van – véleményez Bodnár Zoltán. (Egyes források szerint a Külügyminisztériumból adhattak utasítást a Quaestornak a pénz átutalására.)

Egyébként nemrég az Országgyűlés Költségvetési Bizottságán belül működő albizottságban kormánypárti és ellenzéki képviselők közösen nyújtottak be javaslatot a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény módosítására. Ebben kiterjesztenék a banktitoknak nem minősülő adatok körét a Quaestor-csoportra is. A cél elsősorban az volt, hogy a közvélemény minél szélesebb körben ismerhesse meg a visszaélések hátterét.

Brókerügyekben jártas, neve elhallgatását kérő szakértőnk attól tart: ezt a törvényt a kormány inkább azokban a botrányokban alkalmazza majd, amelyekben esetleg a szocialisták érintettek. Azaz: a Fideszhez köthető Quaestor-ügyben a törvénymódosítás után sem várható előrelépés.

De miért kopott ki ilyen gyorsan a közbeszédből a Quaestor-ügy? Lehetséges, hogy a kormány a kártalanítási törvénnyel valójában megvásárolta több mint harmincezer károsult hallgatását?

Tudjuk: Rogán Antal szorgalmazta hangosan ezt a szabályozást, mely szerint az eredetileg előírt hatmillió forint helyett harmincmillióig kártalanítják a Quaestor-kötvények tulajdonosait. Ebből az is következik, hogy akiknek a kötvényei meghaladták a harmincmillió forintot, azoknak két választásuk maradt. Beadhatták a kárigényüket, ami után kapnak harmincmillió forintot, a fennmaradó összeg pedig automatikusan elvész. Vagy nem adták be és várnak, hátha a felszámolási eljárásból visszajön a teljes összeg. Itt is látszik a bizonytalanság. Mert bár már április közepe táján elrendelték a felszámolási eljárást, továbbra sincs információ róla.

Nagy a hallgatás a Buda-Cash és a Hungária Értékpapír Zrt. ellen indított felszámolási eljárások körül is. Ezek ügyfelei sem tudják, mi van a pénzükkel. De az ő káruk rendezésére nem hozott külön törvényt az állam. Nyilván azért, mert azokban a botrányokban nem volt szükség figyelemelterelésre.

Mindenesetre a kormányzati kommunikáció szerint „csak” 73 Quaestor-kötvényesnek ragadt bent külön-külön több mint harmincmillió forintja. Csakhogy valós szakmai becslések szerint ez a szám jóval magasabb: 800-1000 kötvényesről beszélnek. Köztük van Abony önkormányzata is: a város polgármestere tavaly decemberben döntött úgy, hogy a brókercégnél fekteti be a közpénzt. Kamatokkal együtt 279 millió forint veszett el az öncsőd után.

– Rengeteg az ellentmondás és óriási a káosz a kártalanítási eljárásban – jegyezte meg Palotás János lapunknak.
A nemzetközi pénzügyi és gazdasági szakértő pertársaságot szervezett azoknak, akikre nem vonatkozik a kártalanítási törvény. Több százan regisztráltak náluk.

– Nagyon nehéz volt jó tanácsot adni annak, akinek – mondjuk – 60-80 millió forintnál magasabb értékű kötvénye ragadt bent. Nem tudhatjuk, hogy a felszámolási eljárás után viszontláthat-e akármennyit is a pénzéből – tette hozzá Palotás. Hangsúlyozta: a Befektetés-védelmi Alap (Beva) is „áldozat”, hiszen fiktív kötvények ellenértékét kell megtérítenie.

De nemcsak a Beva-t érte kár, hanem minden tisztességesen működő pénzintézeti céget is, amely tagja a betétvédelmi alapnak. A kártalanítási törvény lényege ugyanis az, hogy ezek a cégek extra összeget utalnak át a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapjába, hogy kifizethessék a károsultakat. Ezzel a kisebb pénzügyi szolgáltatók akár ellehetetlenülhetnek.

Elvileg a törvény arról is rendelkezik, hogy a Quaestor felszámolásából származó vagyoni eszközökkel fizetik vissza a pluszköltségeket ezeknek a cégeknek. Ám még így sem várható el, hogy a profitjuk nagy részéből megelőlegezzék az állami kárrendezést. Sejthető: nem sokat látnak majd viszont a brókercég vagyonából. Hiszen az előzmények ismertek: három hét telt el a hamisnak bizonyult öncsőd bejelentése után, mire egyáltalán sor került valamilyen intézkedésre.

Azóta sem tudjuk, hova menekíthették a pénzt a Quaestor vezetői ez idő alatt.