A morális szakadék

- Fekete György MMA-elnök botrányos megszólalásai kapcsán a Széchenyi Akadémia egyes tagjai kifejezték ellenvéleményüket. De testületként is szót emelnek-e a történtek miatt?

– Igen. A Széchenyi Akadémia vezetősége tavaly december 4-én az MTI-hez eljuttatott közleményében elítélte Fekete Györgynek a Konrád György elleni kirekesztő támadását. Testületileg azonban nem tudunk politikai nyilatkozatokat tenni, hiszen tagjaink sokféle felfogást képviselnek. A Széchenyi Akadémiát 1992-ben – Kosáry Domokos javaslatára – a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése jóvátételi szándékkal hozta létre, amiért az MTA 1949-es átalakításakor soraiból kizárták a művészeket. Nagy hangsúly van tehát azon, hogy a tagjaink szemléletét, beleértve politikai nézeteiket is, tiszteletben tartjuk. Kosáry úgy gondolta, szükség van olyan intézményre is, amelynek feladata a szakmai értékek ápolása, és semmiképp nem szabad a politika eszközévé válnia. Vagyis nem pártpolitikai kérdésekben foglalunk állást, amikor megvédjük tagtársunkat egy nemtelen támadástól, vagy szót emelünk azellen, hogy a művészeti élet szakmai irányítását átveszi egy politikai szervezet. S míg a Széchenyi Akadémiát a magyar szellemi élet legnagyobb tekintélyű szervezete hozta létre, az MMA magánkezdeményezés, amelyet kormányzati döntés emelt az alaptörvénybe, és ruházott fel közhatalmi feladatokkal. Amíg magánszervezet volt, nem foglalkoztunk a működésével. Most megváltozott a helyzet. Vezetőségünk tiltakozik, hogy egy művészeti csoport politikai felhatalmazással kerül döntéshozó, végrehajtó helyzetbe.

- Gyanítom, a közvélemény a Széchenyi Akadémia feladatairól sem túltájékozott.

– A Széchenyi Akadémia alapszabályban rögzített feladata, hogy megjelenítse a magyar művészeti élet sokszínűségét, és szolgálja a magyar művelődést. Előadásokat, konferenciákat, hangversenyeket, kiállításokat szervezünk. Könyveket adunk ki. Pályázatokat írhat ki a Széchenyi Akadémia, díjakat alapíthat. Feladatainak korlátozottan tud eleget tenni: költségvetése nem változott az alapítás óta, mindig tíz-tizenkétmillió forint körüli. Ez nem jó, de záloga a függetlenségnek. Az elmúlt húsz évben több mint kétszáz eseményt rendeztünk. Bartók-emlékestünk Kurtág György erre az alkalomra komponált művének ősbemutatója volt. Kertész Imre, Tandori Dezső, Keserű Ilona, Konok Tamás, Szőllősy András, Kocsis Zoltán székfoglalói a kulturális élet jelentős eseményei voltak. Telt házas Széchenyi-emlékestjeinken Nádas Péter, Kornai János tartottak beszédet.

- Mai közállapotaink ismeretében vehemens kötözködők úgy is mondhatják: a Széchenyi Akadémia mégiscsak Kosáry Domokos baráti köréből alakult.

– Ha ez így van, akkor csak örülni lehet, milyen széles baráti kört vonzott Kosáry elfogulatlan szelleme. Elsőként ugyanis Csoóri Sándort kereste meg, majd Cseres Tibort, Vas Istvánt, Nemes Nagy Ágnest, Konrád Györgyöt, Mészöly Miklóst, Szabó Magdát és másokat. Igaz, közben egy Makovecz Imre körüli művészeti csoportosulás is felajánlkozott neki. Hívatlan vendégként és erőszakosan. Ebből Kosáry nem kért. Így az MMA magánszervezetként jött létre. Csoóri levélben jelezte Kosárynak: a kialakult helyzet miatt egyik akadémiába sem lép be. Jókai Anna viszont alapító tagunk. Annak a sokszor elhangzó kijelentésnek, hogy liberális akadémia vagyunk, nincs sok értelme. Azaz igen: szabad elveink vannak, nem foglalkozunk tagjaink politikai meggyőződésével. Magánemberként mindenki politizálhat, vagy távol tarthatja magát a közügyektől. Az akadémián belül azonban szakmai feladataink vannak.

- Mára nemcsak a két akadémia dotációjában, de a tagok honorálásában is erős a különbség.

– A mi tagjaink soha nem kaptak juttatásokat. Az MMA az MTA tagjainak honorálását másolta le. Pedig az is vitatható. Az akadémiai tagság jobb helyeken megtiszteltetés, van, ahol tagdíjat kell fizetni.

- Fekete György megszólalásai kapcsán az MMA-ból kilépők az akadémiai „bevételükről” is lemondtak.

– Érdekes, amikor az MMA-t beemelték az alaptörvénybe, senkinek sem jutott eszébe nemhogy kilépni onnan, de akár csak kételyeit kifejezni: vajon a közhatalmi szerep és a vele járó állami juttatás hogyan egyeztethető össze az alkotói függetlenséggel?

- Miután Szakonyi Károly Kossuth-díjas író is távozott az MMA-ból, az elnökség múlt héten azt javasolta Feketének: mondjon le a békesség kedvéért. Fekete nem mondott le. Ezek után az elnökség ismét kiállt mellette. Lát rendszert ebben az abszurdban?

– Sajnos látok: a rendszerrel van baj, nem Feketével. Ha egy szalonképes vezető állna a helyén, az egyenesen elfedné a tényt, hogy az MMA a művészeti élet állami irányításának kihelyezett tagozata. Fekete meg sem próbál függetlennek látszani. Holott az államnak a semleges kereteket kell megteremtenie, a művészeti élettől pedig olyan távol tartania magát, amennyire csak lehet. Olyan szűrőrendszert kell kialakítania, hogy véletlenül se befolyásolhassa a szakmai döntéseket.

- Szakonyi Károly nyilatkozta a 168 Órának: sokat beszélgetett a két akadémia esetleges összevonásáról a Széchenyi Akadémia elnökével, Makk Károllyal. Elképzelésüket állítólag Pálinkás József, az MTA elnöke is támogatná. Szakonyi szerint az együttműködés csupán Fekete György kirekesztő megszólalásaival hiúsult meg. Az MMA alaptörvénybe iktatása, az MMA-tagok dotációja önmagában nem volt gátja e tervezgetésnek?

– Az egyesülés gondolata informálisan gyakran fölvetődött, de sosem a Széchenyi Akadémia részéről. Kosáry, amíg élt, tiltakozott a felvetés ellen is. Pálinkás József, az MTA elnöke viszont azt nyilatkozta a Mozgó Világnak: szívesebben látna csak egy művészeti akadémiát. Ennek nem látom értelmét. Érvényes alapszabályunk kizárja az összeolvadást. Másrészt nyilván azért hozták létre a másik akadémiát, mert tagjai olyasmit kapnak, amivel mi nem tudunk szolgálni. Az MMA alaptörvénybe iktatása kapcsán azonban megpróbáltunk tájékoztatást kérni, először Pálinkás Józseftől, majd a kormányzati szervektől: kitérő, értelmezhetetlen válaszokat kaptunk. Így amikor az MMA köztestületté vált, Dobszay Lászlóval, akadémiánk néhai elnökével együtt lemondtunk.

- Aztán a tagság újraválasztotta önt ügyvezetőnek. Felteszem, azért vállalta a megbízatást, mert reményt lát rá, hogy véget ér a jelenkori abszurd.

– Az abszurd – egzisztenciánk lényege. És épp azért vállaltam a megbízást, mert Kosáry kezdeményezését példaértékűnek tartom. Örülök, hogy hozzájárulhatok a folytatásához. Kosáry a jóvátétel szándékával olyanokat hívott a Széchenyi Akadémia tagjai közé, akik az életük egy szakaszában politikai okból hátrányt szenvedtek. Ha a Széchenyi Akadémiát a kormányzat ellehetetleníti, akkor ezeket az embereket – köztük Kosáry Domokost, aki annak idején a börtönt is megjárta – másodszor is kiírja a magyar kulturális életből. Ez morális szakadék. Ennek súlyos erkölcsi következményei lennének. Nem tudom, akik tehetnek ellene, képesek-e felfogni a felelősségüket.