A mindenható hatalom

- Még a parlamenti választások előtt nyilatkozta: végigtekintve azon az úton, amelyet a Fidesz bejárt, nem biztos, hogy Orbán Viktor pártját kell támogatni.

– Azt nem mondhattam, hogy mindenki olvassa el a Fidesz programját, s döntsön a lelkiismerete szerint. Orbán Viktoréknak ugyanis semmiféle programjuk nem volt, és ma sincs. Az elmúlt nyolc évben egyetlen alternatív javaslattal sem álltak elő, folyvást csak opponáltak: állandóan támadták a kormányt, főként magát Gyurcsány Ferencet. S bár Gyurcsány valóban ellentmondásos személyiség, aki sok hibát követett el kormányzása idején, ő legalább megpróbált reformokat elindítani. Az ellene folytatott jobboldali gyűlöletkampány – ami már esztendők óta tart, és mára sem lankadt – számomra leginkább azt jelzi: nálunk a nemzeti önámítás a kohéziós erő. A társadalom többsége annak a pártnak hisz jobban, amelyik szebb illúziókat ígér. A Fidesznek sikerült milliókkal elhitetnie, hogy amit a szocialisták és a liberálisok tettek, az mind rossz volt, ellenben Orbán Viktor vezetésével Magyarország hamarosan Kánaán lesz. Lelkészként amúgy semmi kifogásom nem lenne egy igazi konzervatív, keresztény párt ellen. Csakhogy a Fidesz nem az. Vallási túlbuzgóságuk színlelt. Egyszerű politikai haszonlesésből jutottak idáig – radikálisan ateista liberálisokból.

- Pedig most épp arra készül a Fidesz és koalíciós partnere, a KDNP, hogy az alkotmányba is belefoglalják az istenhitet.

– Ha az Orbán-kormány valóban a hívek és az egyházak érdekében akar cselekedni, miért nem egyeztet terveiről a felekezetekkel? Miért nem kérdezték meg őket arról: szeretnék-e, hogy Isten neve bekerüljön az alaptörvénybe? És ez vajon milyen következményekkel járna? Mert az nem vallási szabadság, ha a politikai vezérkar önállóan eldönti: mit támogassanak az egyházak, és mit ne. A hatalom valódi ideológiáját, értékrendjét leginkább az árulja el: miként bánik az elesettekkel, kiszolgáltatottakkal. Például az a belügyminisztériumi tervezet, amellyel a hajléktalanokat kiüldöznék a közterekről – miközben nincs hová elhelyezni őket –, alapjaiban ellentétes a keresztényi tanításokkal. Ha úgy vesszük: Jézus tudatosan vállalt homlesz volt. Barlangokban, szabad ég alatt hált, hogy a szegények sorsában osztozzon. Ő mindig a társadalom perifériáján élőket pártolta.

- Mindenesetre a fideszes és kereszténydemokrata többségű Országgyűlés legelső intézkedése a Trianon-emléktörvény megalkotása volt, amely így kezdődik: „Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura...” Bibliaelemzők szerint ezzel a Jelenések Könyvére utaltak: az emberiség történetének végén Jézus seregei végső győzelmet aratnak az istenellenes, alvilági erőkön.

– A Biblia képes beszédek példázata. Ha hiszünk abban, hogy a világot Isten teremtette, akkor nyilván mindennek ő az ura. De a Szentírás azt is kimondja: még a hívőknek is úgy kell élniük, mintha a Teremtő nem létezne. Ha nincs üdvösség, akkor is tisztességesnek kell lenni. Persze láttam itthon ilyen választási plakátot is: „Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod.” Mintha ezzel azt próbálta volna sugallni a jobboldal: ha a Fidesz győz, az Isten is kormányra kerül nálunk. Ez végtelenül nevetséges.

- Visszatérve: a Trianon-emléktörvény „hitvallása” akár úgy
is értelmezhető, hogy a Fidesz–KDNP voltaképp Jézus serege, és aki ellenük van, az az ördögtől való?

– „Isten nevét szádra hiába ne vedd!” – hangzik a harmadik parancsolat. Ami arra vonatkozik: semmiféle hatalom nem hivatkozhat a Mindenhatóra. A politikusok nem égi kegyelemből uralkodnak. Orbán Viktor azonban mintha főleg arra akarná használni a KDNP-s szövetséget, hogy önmagát a mindennapok fölé, szakrális magasságokba emelje. Hogy ezzel is azt hangsúlyozza: „felsőbb rendet” képvisel, amely megkérdőjelezhetetlen. De az ember fölszisszen erre: ennyire gyengék a mi vezetőink? Azért mutogatnak folyton Istenre, mert saját maguk sem hisznek abban, amit mondanak?

- Vagy épp ellenkezőleg: határtalan az önbizalmuk. Rétvári Bence, a KDNP képviselője kijelentette: Isten „törvényesítésével” új korszak kezdődik Magyarországon.

– Önmagában nincs jelentősége annak, hogy Isten nevét bele akarják foglalni a készülő új alkotmányba is. A baj az, hogy a kormány úgy gondolja: kétharmados többségével jogában áll mindent kénye-kedve szerint átalakítani az országban. A „jobbra hajts!” elvét mindenütt kötelezővé tehetik a demokráciában. Az ügyészség, az Alkotmánybíróság, az ÁSZ, a közszolgálati média élére is saját pártkatonáikat nevezték ki. Így most már a legfontosabb közintézményektől is jobbra tartást követelhetnek. Pedig Orbán Viktor nem arra kapott felhatalmazást, hogy megkísérelje felszámolni a jogállamot, vagy gúnyt űzzön az igazságszolgáltatásból.

- Ön a rendszerváltás előtt a vallásszabadságért, a világi hatalom és az egyház különválasztásáért küzdött. Hogy látja most: veszélybe kerülhet a szekuláris állam?

– Nem hiszek abban, hogy a szekularizáció visszafordítható. Éveket, értékeket azonban el lehet vesztegetni. A hazai keresztény nagyegyházak nincsenek felkészülve arra, hogy a társadalom szellemi és morális vezetését magukra vállalják. Szemléletüket sok évtizedes lemaradás jellemzi a modern kereszténységhez képest. Itthon például még mindig úgy tartják: hívő ember csakis jobboldali lehet. Holott – úgy is fogalmazhatunk – maga Jézus, a „szegények királya” abszolút baloldali volt. A hazai keresztény kurzus korszerűtlenségét a törvényjavaslataik is mutatják. Már az óvodában megkezdenék a szellemi átnevelést, és a kötelező házastársi hűséget a polgári törvénykönyvben írnák elő. Kényszeredetten igyekeznek visszafelé forgatni az időt. És ez visszaüthet rájuk. Már arra is vannak jelek, hogy a keresztény politikai vezetés a felekezetekkel is kemény kézzel akar bánni.

- Mire gondol?

– Egyre több szó esik arról, hogy megvonnák a kisebb, a „felsőbb irányításhoz” kevésbé igazodó egyházak állami támogatását. Ez minket is érinthet, noha hajléktalanszállót működtetünk, és iskolákat alapítottunk hátrányos helyzetű gyerekeknek. De bizonyára akadnak olyan egyházak is, amelyek most majd abban reménykednek: a Fidesz-kormánytól anyagi támogatást, kiemelt társadalmi státust kapnak. Csakhogy a politika a számlát is be fogja nyújtani. Történelmi példák bizonyítják: a pártos szolgálatokra az egyházak mindig ráfizettek. Minél nagyobb hatalomra vágynak, annál inkább csökken a hitelük. És nincs az a pénz, sem rang, ami az elveszített hívekért kárpótolhatna.