A Milla moll-ban március 15-én

Idén március 15-én a közéleti undergroundból puha pázsitos parkba érkezett a kormány tevékenysége ellenében megtartott rendezvény, ahol gondozottak a szóvirágok, sehol semmi kóró, gaz, nyers vadvirág. S bár annak ellenére, hogy a Milla, érezve a beltartalom önismétlésének a veszélyét, immár saját „programmal” is előállt, a deklaráció belesimult a parkosított vehemenciába, átszállt a fejünk felett, szép szalaggal átkötve csokorban, gyom nélkül. Joggal merül fel a kérdés: hova? Tovább?

2012. május 11., 11:18

Egy biztosan megállapítható az egy évvel ezelőtti rendezvény óta, amikor először kapott egy hatalmas tömeget ajándékba az Egymillióan a sajtószabadságért! nevű „civilcsoport” az Erzsébet-híd pesti főjénél – a 2012. március 15-i rendezvény a látványból nem, de a belső töltetéből veszített. Némileg higanyszerűen szétgurult politikai valóságshow-vá rendezte az idő a kormánykritikától és önnön spontán méretétől meghőkölt s kissé szédült szervezetet. Joggal merül fel a kérdés: hova? Tovább?

Egy dolog a szimpátia, egy másik a ténytartalom. Tény, hogy tartalom nélküli volt az október 23-i, alternatív köztársasági elnök megválasztásának kihirdetése, a blaszfém eredményről ne is beszéljünk. Az ma már kicsit kevés, hogy egy középszerű repper szép ruhát és kokárdát felvéve játszásiból közti.elnök lesz és új szerzeményét az idősebbekre való tekintettel csak „szavalja” szórványos „baszmegek” közepette új programdalát, illetve annak szövegét, mindezzel devalválva a szégyenteljes probléma élét, miszerint az ország hivatalban lévő köztársasági elnöke mindannyiunk vagesz paprikajancsijává közvetlenedik. Azon szimpatikus vágyának ellenére, hogy az egész nemzetet keblére ölelné s a szabadságért akár életét is adná, Dopeman nem egy intellektuális kaland, lássuk be, sekély e kéj.

Szép szavak pedáns rendben

A kormányátkok kántálása kicsit fáradt a közéleti töltet markáns tartalma nélkül. Feltehetően ezért is állt elő a Milla egy 12 pontos programtervvel, amit elneveztek Nemzeti Minimumnak, amit maximális elánnal igyekezett magasztossá erősíteni Simándi Szelim egyetemista. A kissé papírízű és idealisztikus deklaráció szerint a civileknek kell/ene/ megállapodnia egy nemzeti minimumban. Sajtószabadság, átlátható jogalkotás, nyitott kontroll a közpénzek ügyében, uniós értékek melletti kiállás, melyeket ki kell követelni a politikától. Ez klassz, de hogy mindezt miként próbálnánk elérni, ahhoz nem kaptunk tanácsot, persze ez a nehezebb.

Értelmetlen a számokkal zsonglőrködni, rengetegen voltak és ez jó, reményt ad s hatalmas felelősség. E felelősség kicsúszni látszik a rendezők kezeiből, jelenleg.

Pedáns rendben örültek egymásnak a fellépő szónoklók: a mérhetetlenül bájos Jónás Marianna még mindig magyar, nő és roma értelmiségi, a Hallgatói és az Oktatói Hálózat változatlanul pikkel hoffmann-meséire, Rózsa Milán személyében értesülhettünk a melegjogok tiprásáról, Molnár Péter szólásszabadság-kutató megállapította, hogy akadozó a szólás szabadsága, Nagy –Navarró Balázs országos Kunigunda-sejteket sürgetett, Pikó András örült a Klubrádiónak, Parti-Nagy Lajos humánusan szarkasztikus, mind mindig, megnyitó beszédében pedig maga Juhász Péter, a Milla képviseletében ígérte vágyva, hogy szabadnak születtünk és szabadok is akarunk maradni, Kulka János és Csákányi Eszter csinosabb volt, mint tavaly.

„Én még emlékszem, hol a Jégbüfé…”

Parafrazeálhatnánk a hajdani Generál-slágert. Dopeman közéleti személyiséggé gyúrása inkább poentírozás volt, annál kevésbé a tüntetésre rászervezett neonácik hatásos csaholása a helyszíni Jégbüfé sarkánál.
Valóban, generális baklövés volt, hogy ismét emlékezhetünk rá egy darabig, a titokzatos rendőrségi döntések ködéből előbújt ötletnek köszönhetően. Még egy jelentős ideig érthetetlen lesz, hogy ki és milyen megfontolásból avagy nyomásra engedett meg magának ekkora hibát vagy átgondolt provokációt, hogy engedélyezte rászervezni a neonácikat a Millásokra. Vagy épp’ hogy Pintérék akarnak bizonyítani, milyen tökösen megállják a helyüket, ha kritikus a helyzet, nem úgy, mint a 2010. előtti szemkilövősök, amint ünnepi beszédében kenetteljesen megidézte a 2006-os őszi eseményeket maga Tarlós főpolgármester szerencsétlen jó ízléssel préselve ki magából a Nemzet múzeuma lépcsein aznap délelőtt. A tűzzel akkor sem kellene játszani.

Hadüzenet a jobbszél széléről

Tyirityán Zsolt, a Betyársereg szóvivője mindeközben nem vacakolt túl sokat, hadat üzent a mellettük elvonuló Millás, általa „komcsi-buzi”-nak titulált tömegnek, miszerint: „Egyetlen egyszer hibáztunk taktikailag, hogy visszavonultunk az utcáról – tessék, Európa söpredéke itt van: homokosok, buzik, zsidók, kommunisták! Ezektől a szavaktól, mert az igazság mindig szabaddá tesz, most már rettegni fognak! Igen, megtaláljuk a hadüzenetet nektek, torz, hazug, téves eszmék képviselőinek..! Áttérünk a szavakról a cselekvésre!” Mindezt persze a Szent Korona nevében tartott „toborzó” s a több tízezres ellenérdekelt tömeg árnyékában. Ez van. Szólásszabadság.