A lesből támadó szárítókötél

– Vizsgáztattam – magyarázza a késést Navracsics Tibor miniszter és kormányfő-helyettes, két jól fésült titkárral és egy sajtóssal az oldalán.

A veszprémi egyetem auditóriuma előtt gyülekeznek a poltudományi társaság tagjai. Szakértői a kacaj, karrierépítő a smúzolás. Vándorgyűlésre sereglettek Veszprémbe. Nincs dresszkód: jól megférnek egymással az öltönyös fiúk, a tudósemberek és a pamutinges, napszemüveges tanácsadók. Csak az egyetemistákat űzte távolra a forróság.

Az imént a jobboldali tévék sztárelemzője hórihorgas terepjáróval döngette a kapukat. Más kutatók kocsijainak két éve jelentősen csökkent a marmagassága.

Szellőztetik a fülledt termeket: nemrég Körösényi András politológusprofesszor arról beszélt – részletek a 168ora.hu internetes oldalon –, hogy extrém mértékben felerősödött a hazai politika polarizációja, ennek oka pedig az elit széttartásában keresendő.

Most a hóhérokat akasztják. Navracsics felnyírt hajjal, szinte merev háttal, az LMP-s Karácsony Gergely kacsázva, lazán érkezett egymás vizsgáztatására. Háttéremberek voltak, a politikai elitbe kerültek. Mindketten kockás inget húztak a mai napra, csak a moderátor, Török Gábor bújt fehér mezbe. Ma ő a bíró.

Kormányzakó lóg a szék támláján, SZOT-üdülős virágcsokor ragadt a lila asztalterítőre. Muzeális a látvány.

Navracsics nyugodtnak tűnik, márciusban a jobbikos Gaudi-Naggyal vitázott a Corvinuson. A nehezén tehát már túl van, ma – bízhat benne – a korrekt racionalitásé lesz a főszerep.

Lement alfába

Bemelegítőkörök jönnek.

– Abban bíztam, hogy a miniszterelnökön meglátszik majd, hogy te is a kormányban dolgozol. Hát, nem így lett – kezdi Karácsony.
– Lélektani bravúr volt, ahogy a kormányfőt kérdezted – fut neki a dicséretnek Navracsics.
Az emlékezetes oligarcházó felszólalásra utal. Karácsony azonnali kérdéssel támadta Orbán Viktort a parlamentben: miért folyton a Simicska Lajos tulajdonolta Közgép nyer a közbeszerzéseken?

Navracsics szerint könnyen nevetségessé válhat egy lámpalázas politikai szereplő. De szerinte Karácsony jól megoldotta a helyzetet.

– Nem izgultam. Előtte való este lementem alfába.
– Mit csináltál? – érdeklődik Török.
– Agykontroll – nevet az LMP-s.
Török a kormányzás minőségéről faggatja azután. Karácsony komolyra vált:
– A sales jó, de a termék rossz. Ám nemcsak a Fidesz bűne, hogy silány minőségű és hatékonyságú Magyarországon a kormányzás; korábban kezdődtek a bajok. De most még inkább kiszámíthatatlan, kapkodó a struktúra, és ez kedvez bizonyos köröknek. A Transparency International is megállapította, hogy mára érdekcsoportok ejtették rabul az országot. Az általuk szőtt háló közepén ott ül a miniszterelnök. Magas a kockázati felár, az ország a lecsúszás pályájára lépett...

Pókember Orbán? – furcsa kép. Navracsics az óráját igazgatja. Mintha valami eszébe jutott volna, szinte ráfekszik az asztalra. Akkurátusan két betűt körmöl a papírlapra, húz két vízszintes vonalat, kész a komoly jegyzet. Karácsony nem figyel a fészkelődő vitapartnerre, elemében van: a fideszes törvényhozást éppen a Pom Pom meséiből ismert „lesből támadó szárítókötélhez” hasonlítja. Lubickol, dőlnek belőle a sztorik. Elmeséli, hogy a több száz oldalas médiaalkotmányt pénteken, épp a születésnapján nyújtották be, és már hétfőn napirendre is került a jogszabálytervezet.

– Milyen szárítókötél? – ébred fel a miniszterelnök-helyettes; abban bízik, hogy az LMP-s váderdőből kisegíti magát egy öreguras poénnal.
– A lesből támadó – somolyog Török Gábor.
– Nemzedéki szakadék – legyint Navracsics, mintha a Csukás István-i életműben járatlan volna. Hagyja, hogy kikuncogja magát a közönség. Pirruszi a győzelem. Tudja ő is, felsóhajt, megadja magát: – Küzdöttem eleget a frakcióval. Nem titkoltam a nyilvánosság előtt sem, hogy nekem nem jó a tempó. Nem értettem egyet azzal, hogy egyes képviselők egész kódexeket nyújtanak be úgy, hogy még saját miniszterükkel sem egyeztettek.

Indul a döglött ló

Kuncog Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója. Navracsics az imént azt bizonygatta, hogy egyetlen kormány sem tett még annyit a korrupció megakadályozásáért, mint a mostani. Szerinte a tisztulási folyamat első állomása, ha sokat beszélünk a korrupcióról.

– Még akkor is így van, ha ezen Tóth Csaba nevet! – dörren az elemzőre a kormányfőhelyettes.
– Az intézményesített korrupció jele, hogy Magyarországon a lobbicsoportok törvényeket gyártatnak maguknak – érvel Karácsony.
– A korrupció bűncselekmény és büntetőjogi kategória. Nemhiába mondta a miniszterelnök, hogy tessék feljelentést tenni – idéz egy kormányzati mantrát Navracsics.
– Igyekszünk – nyugtatja az LMP-s politikus.
Ám a minisztert nem lehet kizökkenteni, arról beszél, hogy az osztrák mezőgazdasági minisztérium tótumfaktumait is az osztrák parasztszövetség adja, a német gazdaság irányításába pedig beleszólhat az Audi és az Opel is.

Szerinte esély sincs arra, hogy értelmes vitákat folytassanak a jó kormányzásról, mert egysíkú a magyarországi politikai diskurzus.

– Az egyeztetéseken a felek nem a megoldásokat keresik, hanem azon gondolkodnak, hogyan lehet a döglött lovat áthúzni a másik térfelére – magyarázza.

Karácsony sápadt, ajkát biggyeszti. Többször belelovallja magát a vitába, elkeseredett. A beszélgetést is azzal kezdte: a mai napig nem vált igazán politikussá. S így is viselkedik. Civilként vitatkozik a fideszes profival, akinek így felderenghet, milyen volt egykor a politikán innen létezni. De Navracsics nem inog meg. Látszik rajta, hogy fogja, gúzsba köti a pártfegyelem.

– A Fidesz okolható azért, hogy idejutottunk – fakad ki sokadszorra Karácsony. – Ugyanaz a mozi, mint korábban, csak nagyobb a hangerő. Ismét megszorításokat vezetnek be, kreatívan értékelik a jogállamiságot. A Fidesz örököse az elmúlt húsz évnek. Pedig Orbán pártjának 2010-ben történelmi esélye volt arra, hogy új fejezetet kezdjen. Ez a sansz elveszett. Majdnem elsírtam magam, amikor megszavazták az alaptörvényt...
– De miért? – részvétteljeskedik Török Gábor.
– Mert az nem a magyar állam polgárainak közös alkotmánya. Egy kőkonzervatív szöveg, amellyel sok fideszes szavazó sem ért egyet.
Navracsics ismét fészkelődni kezd, közbevág:
– De miért rossz?
Karácsony a táskájához hajol.

– Készült – nevet meglepve a miniszter.
Ám az LMP-s politikus nem az alkotmányt, hanem az ÉS egyik számát veszi elő. Felolvas egy elemzésből, amely – többi között – nehezményezi a magzati élet védelméről és a házasságról mint férfi és nő szövetségéről szóló passzust.

Navracsics legyint:
– Nem lehet olyan alaptörvényt alkotni, amely mindenkinek tetszik.
Magabiztos. Fölényben van, először a vita során. Karácsony kicsit elbizonytalanodik, de kivágja magát:
– Nem kéne mindent az alaptörvényben rögzíteni.
A magzati életről – az ír kivételével – egyetlen európai alkotmány sem rendelkezik. Ez a törvény megosztó – replikázik.

– Az előző is az volt – így a fideszes tótumfaktum; mérséklődik a fölény, fogynak az érvek.
– Miért volt az?
– Sokan vitatták.
Karácsony ellövi az utolsó töltényét. A Fidesz a szélsőjobbnak tett engedményeit, az éledő Horthy-kultuszt kritizálja, emellett azt is felveti: vállalhatatlan, hogy Szanyi Tibor Kádár nagyszerűségéről értekezik az egyik közösségi portálon.

– Hogyan lesz így nyitott az ország a másik szenvedéstörténetére? – kérdezi vitapartnerét.
– Éles a viszonyunk. Semmi közünk a Jobbikhoz. Nem látok jelet a két párt közötti összekacsintásra – mondja Navracsics.

Eddig érthető. Ám ezután helyenként zavarossá válik a gondolatmenete: saját rokonairól beszél, hogy tőlük sokat hallott a régi világról. És arról, hogy ő nem eszik kommunistát, őket se fasisztázzák hát.

Karácsony Gergely hátradől, széttárja a karját. A vizsgának vége.

Nincs miről beszélni.