„A kormány hű szolgái”

Standard: A magyar kormány kínos precizitással kiértékeli, hogy miként tudósít a külföldi média Magyarországról. Ez hogyan érinti önt?

Gelegs: A kormány mindent megpróbált, hogy elhallgattasson, és elzárjon az információáramlástól. Orbán Viktor sajtófőnökének, Havasi Bertalannak felhívtam a figyelmét arra, hogy ha nem állnak szóba velem, azzal nem akadályozzák meg az ORF kritikus tudósításait.

Standard: Állítólag magán e-mail-eket mutattak be az ön hivatali főnökeinek.

Gelegs: Ez nagyon felbosszantott. A magyar nagykövet olyan magán e-mail-eket mutatott be Fritz Dittlbacher főszerkesztőnek valamint a külföldi adások vezetőjének, Andreas Pfeifer-nek, amelyekben „szívélyes üdvözlettel Orbán-országból” aláírással köszöntem el. Ezzel nyilvánvalóan azt akarta bizonyítani, hogy agresszívan szemben állok Magyarországgal, és nem tudósítok objektíven.

Standard: Ebben az ügyben az ORF Ön mögött áll?

Gelegs: Százszázalékosan! Egy, a nagykövetnek küldött levélben mind a főszerkesztő, mind a vezérigazgató, Alexander Wrabetz, visszautasították ezt a bírálatot. És meghosszabbították a magyarországi tudósítói kiküldetésemet – feltehetően az ottani kormány reményei ellenére. A külföldi médiák esetében a magyar kormánynak kevesebb beavatkozási lehetősége van, mint a magyarországi médiánál. El lehet képzelni, mi történik a magyar médiumok esetében, ha nálunk ilyen hevesen interveniáltak.

Standard: A rádiót Magyarországon drasztikusan megnyirbálták.

Gelegs: Magyarország közszolgálati adóját tökéletesen lerombolták. A szerkesztőségeknek előírják, hogyan fogalmazzanak – a megszorítások kifejezés például nem hangozhat el.

Standard: Ez Orwell „1984”-ére emlékeztet. És mi a helyzet a magán médiumok esetében?

Gelegs: Az olyan médiumok, mint a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet már amúgy is megadták magukat a kormánynak. Az újságírók a kormány hű szolgáinak tekintik magukat, és ezért a kormány által igaznak tartott dolgokról tájékoztatnak. A kritikus hangnemű médiumok, mint a Népszabadság, egyre kevesebb hirdetést kapnak az olyan állami vállalatoktól, mint a Lottó (Szerencsejáték Zrt). Azok a magánvállalkozások pedig, amelyek állami megbízásban reménykednek, háromszor is megfontolják, hogy kapcsolatba lépjenek a kormánnyal szemben kritikus hangnemű médiumokkal. A magyar újságok nagymértékben függenek a hirdetésektől. Újságíróktól tudom, hogy a kiadók gyakran kérdezik a főszerkesztőktől, hogy tényleg szükség van-e a bíráló hangnemű cikkek megjelentetésére.

Standard: És sikerrel?

Gelegs: A HVG, amely a Profilhoz hasonlítható, vagy a Népszabadság kritikus hangnemben tudósít. Olvasóként az ember azonban soha nem tudhatja, hogy még miről tudósíthattak volna.

Standard: Az ORF meghosszabbította az ön tudósítói kiküldetését – amiről ön azt gondolja, hogy feltehetően a magyar kormány reményei ellenére történt.

Gelegs: Ez feltehetően egy okos számítás következménye volt. Az eredménytelenség következtében Magyarország ésszerű módon megváltoztatta stratégiáját. Kumin Ferenc kommunikációért felelős államtitkár felvette velünk a kapcsolatot, és ismét tudunk interjúkat készíteni. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy hagytuk magunkat megvásárolni – továbbra is kritikusan állok a dolgokhoz. A professzionális bánásmód első jelzései azonban sokat ígérőek.

Standard: A magyar kormányt érintő bírálat az osztrák jobboldali „unzensuriert.at” (cenzurázatlanul) weboldalon is gúny tárgyává tette önt. Milyen lépéseket szándékozik tenni velük szemben?

Gelegs: Ezek a propagandisták teljesen hamisan mutattak be egy rendezvényt. Ennek az a célja, hogy aláássák a kritikus hangnemben fogalmazó újságíró szavahihetőségét, és ezzel gyengítsék a bírálatát is. Az ügyvédnőm azt mondja, hogy ez még az elfogadható értékítélet határain belül mozog. Most egy saját honlapon szándékozom bemutatni, hogy mi is történt valójában. Azzal a szalagcímmel, hogy „Unzensuriert.at blamálta magát tudósításával a magyarországi tudósítóról”. (Harald Fidler, der Standard, nyomtatásban 2013.02.23/24.)

Fordította: Dr. Gonda László