A kivárás műsorszáma

„Szalai Annamária írt magára egy törvényt, pontosan tudta, mit és hogyan akar. Most, hogy ő már nincs, a Fidesz kellemetlen helyzetbe került” – összegzi a pillanatnyi állást a párt médiaviszonyaiban járatos forrásunk.

Szalairól azt mondják ismerői, hogy „buldogként harcolt minden ügyért”, ráadásul alaposan felvértezték őt a Fidesz különböző posztjain, később pedig az ORTT fideszes delegáltjaként eltöltött évek pártküzdelmei. Orbán – és nem mellesleg Simicska Lajos – pedig száz százalékban megbízott benne.

Amikor közvetlenül a választások után a teljesen új koncepció mentén összeállított médiatörvényt Szalai letette pártvezetőjének asztalára, az feltétel nélkül elfogadta. Még a stratégia után sem nagyon kutakodott. Szalai szabad kezet kapott: sem akkor, sem később még nagy horderejű ügyekben sem kellett konzultálnia felettesével. Orbán néhány fejleményt kommentált ugyan, de nem szólt bele a Szalai által vezetett és koordinált médiarendszer átalakításába. Orbánnak amúgy sem ez a terület az erőssége, s így megnyugodhatott, hogy tökéletesen lojális embere állt a sajtóirányítás élére.

Pedig Szalai nagyon más világból érkezett.

1999-ben a parlament külügyi bizottságának tagjaként, „szenátorként”, három államtitkár mellett ő is aláírta az új budapesti amerikai nagykövetért lobbizó „Lockheed-levelet”. A botrány után a diplomáciában társaival együtt nemkívánatossá vált Szalai a kulturális és sajtóbizottságban landolt, a médiáért akkoriban felelős Deutsch Tamást sportminiszterré nevezték ki, a média gazdátlanná vált. Ekkor testálta Orbán Szalaira a médiaügyeket. Hamar belejött, az ő gyámkodásával épültek fel a fideszes médiabirodalmak.

Már 2010 előtt aprólékosan kidolgozta a sajtó átalakításának és a közmédia összevonásának koncepcióját, a választások után pedig a terület teljhatalmú vezetője lett. Az Országgyűlés hamar elfogadta az új médiatörvényt, létrejött a minden magába olvasztó megagiga-intézmény, az NMHH, élén Szalaival.

Csakhogy mire mindent összerakott és véglegesített, 2010-ben, két hónappal a választások előtt kiderült: súlyos beteg. De nem vonult vissza, sőt. A politikát és a stresszes napi küzdelmet választotta.

A médiatörvény körüli első nemzetközi botrányok idején még a párt felső vezetéséből is többen a szemére vetették, hogy nem készítette fel a kormányt a várható heves támadásokra. A vádak szerint ezért nem tudtak időben és érdemben reagálni: kommunikációjuk sikertelennek bizonyult, a külföldről érkező össztűz letarolta a kabinetet. Mindez alapot teremtett a mára egészen a Tavares-jelentésig húzódó hosszú, viszontagságos szabadságharcos meneteléshez.

Beestek egyéb kudarcok is. Ott volt a Klubrádió-ügy, a mobiltender-pályázat érvénytelensége, valamint a közmédiás botrányok: a kirúgások, a Lomnici- és a Cohn-Bendit-ügy. Orbán ezzel együtt kitartott az elnök asszony mellett. És bár Szalai Annamária egészségi állapota folyamatosan romlott, tette a dolgát, egy pillanatra sem állt meg. Két héttel a halála előtt is aktív volt, egész nap dolgozott, az egyik kollégájának azt írta e-mailben: rövidesen összeszedi magát, és visszatér. Orbán az utolsó pillanatig nem volt hajlandó Szalai utódlásának kérdésével foglalkozni. Határozottan, nemegyszer idegesen utasított el minden erre irányuló felvetést azzal, hogy „Panni az elnök”.

Szalai Annamária halála súlyos űrt hagyott maga után.

Úgy tudni, elvesztése után Orbán Viktor, Lázár János és Áder János együtt állt neki értelmezni, mi is van a médiatörvényben. Ekkor tudatosodhatott bennük: nem lesz könnyű új elnököt választaniuk. És megkezdődött a különös műsor, amely Orbán forgatókönyve szerint zajlik.

Első körben – a törvényben előírt tizenöt napos határidőt tartva – látszólag elindult az utódkeresési folyamat. A kormány a vonatkozó passzusnak megfelelve civilszervezeteket kért fel: tegyenek javaslatokat. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Majtényi Lászlót, az ORTT egykori elnökét, volt adatvédelmi biztost ajánlotta, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete és a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége Koltay Andrást, a Médiatanács tagját, a Helyi Televíziók Egyesülete és a Diákújságírók Szövetsége pedig az MTVA volt kommunikációs igazgatóját, az MTV és a Duna Televízió egykori fideszes kurátorát, Szabó Lászlót. Felvetődött még Böröcz Istvánnak, a MTVA vezérigazgatójának és Deutsch Tamásnak, a párt egykori médiapolitikusának neve is.

Bár Lázár János elkávézgatott, pontosabban „hivatalosan egyeztetett” a jelölő szervezetek vezetőivel, mindez kizárólag az időhúzást szolgálta. Orbán ugyanis rájöhetett: egyrészt nincs megfelelő embere, másrészt még nem érkezett el a kinevezésre alkalmas pillanat.

Első körben a parlament felszólította az Alkotmánybíróságot, értelmezze a médiatörvény és az alaptörvény vonatkozó szakaszait arról, ki is lehet NMHH-elnök. A testület azonban lepattintotta magáról a felelősséget, mondván, nem az ő feladata eldönteni, hogy az Országgyűlés sajtóbizottságában eltöltött idő „hírközlési hatósági felügyelettel összefüggő gyakorlat-e”.

A válasz nyilván nem lepte meg Orbánt, a levelezgetéssel viszont elment egy teljes hónap.

Igaz, sokak szerint épp hogy sietnie kéne a döntéssel, mert a több milliárdot érő mobilfrekvenciák és a digitális átállás során felszabaduló frekvenciák értékesítéséből befolyó összegre a választások előtt van szükség. A startpisztolyt viszont csak az NMHH elnökének rendelete tudja elsütni.

Segítőnk szerint ez sem hozza lépéskényszerbe Orbánt. Hiszen ha úgy ítéli célszerűnek, egy tollvonással áthelyezheti a tendereztetési eljárást mondjuk Németh Lászlóné fejlesztési minisztériumának hatáskörébe. És akkor sem történik semmi, ha az értékesítés csak az év végén, netán a jövő év elején zajlik le. Arról nem is beszélve, hogy a kormány épp idén márciusban szkanderezte le az Európa Tanáccsal az NMHH elnökének módosított kinevezési feltételeit. A brüsszeli szervezet talán épp ezért nem veszi elő újra a magyar média ügyét. A nyilvánvalóan érzékeny és szimbolikus pozícióra akárkit nevezne is ki Orbán, abból mindenképp hazai és nemzetközi bonyodalom származna.

A miniszterelnököt pedig semmi nem sürgeti. Így aztán az alkotmánybírósági kör után a szokásos menetrend szerint zárószavazás előtti módosító indítványban szavazták volna meg, hogy az elnök helyettese is alkothat rendeletet. Nyilvánvaló volt, hogy az elképzelés sérti az alaptörvényt, amely szerint a „rendelet kiadásában az általa rendeletben kijelölt helyettese helyettesítheti”. Mármint az NMHH-elnök, és nem az Országgyűlés által rendeletben kijelölt helyettes.

Orbán bizonyára ezzel is tisztában volt. Áder pedig már dobta is vissza a módosítót, amellyel két legyet ütöttek egy csapásra: a köztársasági elnök a törvényesség őrének szerepében tűnhetett föl, Orbán pedig ismét időt nyert. Ezután jött a Navracsics-féle műsorszám: beterjesztett indítványa szerint már nemcsak „jogi, közgazdasági vagy társadalomtudományi végzettséggel”, hanem bármilyen felsőfokú papírral NMHH-elnöknek lehet lenni. Hírközlési felügyeleti gyakorlatnak pedig beszámítható a „korábbi vagy a jelenlegi közszolgálati kuratóriumokban betöltött tagság” is.

Az Országgyűlés júliusi utolsó munkanapján áldását adta az ideára. A törvény viszont csak augusztus elsejével léphetne hatályba, de szeptemberig nem dolgozik a beiktatást jóváhagyó Tisztelt Ház, így döntés addig nemigen várható. Ez további másfél hónap.

Forrásaink szerint Orbán a kinevezéssel vélhetően együtt járó médiavisszhangot „saját időbeosztása szerint kívánja felhasználni”. A szabadságharcos kommunikációhoz most épp elég muníciót ad a Taveres-jelentés, aztán, ha előkerül a jelölt, mehet tovább a függetlenségi műsor az EU-ban és idehaza egyaránt.

Még az is lehet, hogy az ügy áthúzódik 2014-re. Ha csak akkor nevezik ki az elnököt, annak kilencéves mandátuma két további ciklust átívelve egészen 2023-ig szólna. Orbán így hosszú időre biztosítaná befolyását a sajtóban. Az új elnöknek egyebek mellett támogatni illik a fideszes médiabirodalmat, és egyezkedni annak igazán nem kispályás irányítóival.

Márpedig az eddig szóba került jelöltek nem tűnnek erre alkalmasnak. Koltay András Médiatanács-tag jogtudós, inkább a paragrafusokban járatos tanárember. De ami ennél is fontosabb, politikai harcvonalban még nem mérette meg magát. Nem tudni, hogyan reagálna, mondjuk, Viviane Redingnek, az Európai Bizottság uniós biztosának nyilvános számonkérésére vagy egy durvább parlamenti támadásra. Böröcz István MTVA-elnök esélyeit állítólagos ügynökmúltja rontja. Deutsch Tamás számos tekintetben megfelelő lenne: a politikában jártas, bírja a strapát, lojális, Fidesz-alapító, médiakompatibilis figura. Ugyanakkor twitteres kiafaszomozásai miatt a Fideszben is sokan (mások mellett Lázár János) kritizálták. Van még ugye Szabó László, aki több kampányt végigcsinált a Fidesszel, de nem tartozik a miniszterelnök szűk bizalmi köréhez, ráadásul az MTVA kommunikációs igazgatói posztjáról is viharos körülmények között távozott. Továbbá: az NMHH holdudvarában számos, a kritériumoknak megfelelő szakember dolgozik még, de politikai előélet hiányában nem valószínű, hogy közülük landolna bárki is az elnöki székben.

Bár a kinevezésre határidő nincs, az is biztos: egy idő után kellemetlenné válik az interregnum, és elindulnak a találgatások, hogy talán nincs elég káder, vagy mégsem működik olajozottan a rendszer.

Persze az sem kérdőjelezhető meg, hogy mindez Orbánt a legkevésbé sem befolyásolja, ráadásul „az emberek” NMHH-elnök nélkül is nyugodtan alszanak, mi több, az ügyek így is haladnak.