A király meztelen
Majtényi László múlt hétfőn eljutott oda, ahová gondolkodó ember előbb-utóbb eljut, még a legnehezebb kérdésekben is. Különbséget tud tenni jó és rossz, hiba és bűn, vélt és valódi igazság között: „Sokkal jobb sors egy demokratikus jogállam bukott miniszterelnökéé, mint egy tekintélyelvű országban a népharag által eltávolított nem legitim vezetőé és a bukott diktátoré.”
Az emberek meglepődtek, rácsodálkoztak. Ki azonnal magáévá tette, ki elkezdte ízlelgetni a hallottakat.
Másnap a jobb sorsra nem feltétlenül érdemes műsorvezető még epeömlést akart kapni a jobb sorsúnak minősített miniszterelnök nevének hallatán is, mondván, neki köszönhetjük a kétharmadot is. Hozzáteszem: a világválságot, a frankhitelesek nehézségeit, az alacsony gyermekáldást meg amit akarunk. Ja, hogy gondolkozni is kellene fontos döntések előtt, netán időnként kételkedni is az „aranyszájúakban”?
A műsorvezető hosszú évek óta képernyőn van, mégsem veszi észre, hogy ő maga okozta legfőképpen a bajt, hiszen milliókkal egyetemben ő is megette a bukásra ítélt diktátor minden maszlagát, minden csúsztatását, minden hazugságát. A propaganda célt ért. A beetetés teljes sikert, kétharmadot ért, és egészpályás letámadást. Eközben teljes nemzetközi elszigetelődés és gazdasági összeomlás felé sodródik az ország.
Lehetett-e számítani erre? Sajnos igen, még ha a rosszabbodás mértékén szinte minden kritikusan gondolkodó meglepődött is. Csodálom, hogy a médiából még senki sem tette bemutatás tárgyává a bukásra ítélt diktátor országvesztő pályafutását. Pedig irányjelző állomásai ismertek.
A rendszerváltás talán legnagyobb politikai bűne, hogy meg sem próbálták önálló gondolkodásra késztetni az embereket. Ellenkezőleg. Az emberek nagy hányada inkább azt fürkészte, mi a trendi, kire kell szavazni.
Majtényi László nyilvánosan megtörte a trendet. Kimondta, hogy a király meztelen. Helyükre kell tennünk közös dolgainkat, meg kell szabadulnunk a nemzetrontás első számú mesterétől. Enélkül nincs esélye a hazának.
(Név és cím a szerkesztőségben)
