A kiábrándultság kora

A húszas évei végén járó Áron teng-leng a világban. Bölcsészdiplomájával, ha épp talál munkát, mosogat Budapesten, majd szerencsét próbál Portugáliában, ahonnan aztán hamar hazajön. Ott is tartalmatlanul telnek a napok, a barátok is távol vannak. Itthon azért mégis történnek körülötte a fontosabb és a kevésbé lényeges események, politikai tüntetések, felvonulások. De lassan elhalad mellette az élet.

Reisz Gábor filmje, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan az ifjúságkutatók szerint is tűpontos jellemzés: így írhatók le a mai friss diplomás huszonévesek.

– Az osztályomban nem sokan tudták még érettségi környékén sem, mihez is kezdenének a középiskola elvégzése után. Azért jelentkeztek egyetemre, mert úgy érezték, ez az elvárás. Meg időhúzásból is – mondja a 19 éves Bence, aki idén kezdte egyetemi tanulmányait.

Oross Dániel, az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, a Magyar Ifjúságkutatás 2012 tanulmánykötet egyik szerzője úgy véli: a mostani húszasok-harmincasok életcéljai között már nem szerepelnek világmegváltó dolgok. Csupán négy-öt százalékukra jellemző valamiféle közéleti aktivitás, a többi 95 százalékot egyáltalán nem érdeklik a politika és a közélet eseményei.

A 27 éves Dávid például azt mondja:
– Az én baráti körömben mindenkinek van markáns véleménye a politikáról, illetve néhányan közülük részt vettek a diáktüntetések szervezésében is. Ám az is igaz: a közös beszélgetéseink során csak ritkán osztjuk meg egymással a nézeteinket.

Bence hozzáteszi: rendszeresen néz hírportálokat, de ezzel egyedül van a környezetében.

Mégis tény: az elmúlt időszakok tüntetéseinek szervezői, felszólalói és résztvevői között sok a fiatal. Oross Dániel szerint egyszerű a magyarázat: a négy-öt százaléknyi aktív réteg úgynevezett „racionális lázadó”, ők ezt az életérzést képesek kiváltani passzívabb társaikból is. Ez azt jelenti, hogy noha már nem fűti őket az előző generációk küldetéstudata, ha személyesen érintettnek érzik magukat egy-egy ügyben, aktívvá és láthatóvá, sőt megkerülhetetlen tényezőkké válnak.

Ezúttal több, egymáshoz kapcsolódó ügy is képes volt mozgósítani a racionális lázadókat. Ők amúgy jellemzően egyetemisták, fővárosiak, és a közép- vagy a felsőbb osztályokhoz tartoznak.

Oross úgy összegez: olyan nagy horderejű társadalmi kérdésekről van szó, amelyeket a kormány mindenféle egyeztetés nélkül dobott be a köztudatba. A sokadik hasonló eset után a fiatalok elveszítették a pártokkal és a politika intézményrendszereivel szembeni bizalmukat. Ráadásul azt látják, a tömegmegmozdulás hatásos is lehet: míg az ellenzék törvénymódosító indítványait a kormány egy mozdulattal lesöpri az asztalról, negyvenezer ember utcán kifejezett akaratát már nem tudják semmibe venni. Ezért ezeknek a civil mozgalmaknak egyre inkább sikerül elnyerniük a fiatalok bizalmát.

A kutatással kapcsolatban másra is felhívja a figyelmet Nagy Ádám ifjúságkutató. Arra a kérdésre, mi aggasztja leginkább ma a fiatalokat, mindeddig borítékolható volt a válasz: rendre a lakásvásárlást, álláskeresést és a családalapítást jelölték meg, vagyis a fiatalokra jellemző, tipikusnak mondható problémákat. Ám a legutóbbi felméréskor a korábbinál jóval többen jelölték be a felnőttkoruk első éveit beárnyékoló kilátástalanságot. Ez a válasz egyes régiókban – például Közép-Magyarország némely településein – az első helyre került.

– Épp abban az időszakban uralkodik el rajtuk a perspektívanélküliség érzete, amikor kialakul az értékrendszerük, és a felnőtt személyiségüket, életpályájukat kellene megalapozniuk. Ez nagyon riasztó – magyarázza Nagy Ádám.

Arra nem tér ki a kutatás, hogy a politikától való elfordulás vagy a politikából való kiábrándultság és a jövőkép-nélküliség között van-e összefüggés. De korábban nem volt ennyire magas a jövőjüket féltő fiatalok aránya, ezért is gyanítható, hogy a politikai környezet is deprimálhatja őket. Nem véletlenül.

A hírekből rendre az az üzenet jut el a fiatalokhoz: aki behódol és lojálissá válik, könnyen érdemeitől és képességeitől függetlenül is milliárdos lehet. Ám aki kívül esik a bennfentesek e szűk körén, nem jut egyről a kettőre – még ha megvan hozzá a tudása és a végzettsége is.

És nem segít a helyzeten, hogy a felsőoktatási forráskivonások után most a gimnáziumokat és a jellemzően hátrányos helyzetűeket felzárkóztatni hivatott alapítványi iskolákat is ellehetetleníti a kormány.

– Erre nincs magyarázat – hangsúlyozza Nagy Ádám. – Sokféle intézkedést meg lehet így-úgy indokolni, de ez egyszerűen szembemegy az európai uniós trendekkel. És a józan ésszel is.
Nyilván ez sem segít a pozitív életérzés megerősítésében. A matematikus doktorandusz hallgató Dávid ennek kapcsán azt mondja: alkalmazott matematika szakon gyakran találják meg csoporttársait, tanítványait olyan állásajánlatokkal, amelyek nem szorosan kapcsolódnak ugyan a tanulmányaikhoz, de a szakon megszerzett tudásuk alkalmassá teszi őket az adott munkára.

– A képességközpontú oktatás nem csak maszlag. Erre van szükség ahhoz, hogy a friss diplomások globálisan is piacképes tudást szerezzenek. És ennek köszönhetően ne kelljen teljes kilátástalanságban kezdeniük a felnőtt éveiket – gondolja végig Dávid.

De nem csak a rossz politikai és oktatási háttér lehet az oka a riasztó érdektelenségnek és kiábrándultságnak.

Oross Dániel azt mondja: nagyon alacsony a fiatalok szervezeti tudása. Vagyis nem csatlakoznak olyan közösségekhez, ahol kialakulhatnának a közéleti részvételhez szükséges készségek. A kérdőíven a fiatalok többsége sportklubokat jelölt meg állandó közösségeként. E szabadidős egyesületek bár hasznosak, de nem segítik hozzá a tagokat olyan jellegű képességekhez, mint a kifinomultabb célokért küzdő civilszervezetek, amelyekhez a fiataloknak csak 3-5 százaléka tartozik.

De azért vannak kevésbé ismert pozitív példák is jól működő ifjúsági közösségekre Magyarországon.

A 3500 hazai településből mintegy százban van ifjúsági önkormányzat. Közülük is kiemelkedő a dél-alföldi Bordány. Itt az önkormányzat, a település ifjúsági egyesülete és a diákönkormányzat közösen virágzó ifjúsági kultúrát hozott létre az évek alatt. A papír- és fémhulladék-gyűjtésekből – a közösségi élményen túl – komoly bevételhez is jutnak. Az ifjúsági házat is ezek a szervezetek működtetik: többek közt kulturális fesztiválokat is rendeznek. Mi több, nemzetközi mobilizációs programban is részt vesznek, így az ifjúsági házban például spanyol önkéntesek segítik a munkát.

– Bordányban a kutatások szerint az országos átlaghoz képest jóval magasabb a választásokon a részvételi hajlandóság: itt minden harmadik fiatal elmenne szavazni, míg országos szinten ez a szám mindössze 19 százalék. Ezenkívül a Magyar Ifjúság felmérés szerint a fiatalok polgármesterbe vetett bizalma a negatív tartományban van, Bordányban viszont a százas skálán 17-et jelöltek meg átlagosan a megkérdezettek egy másik, csak rájuk vonatkozó kutatásban – jegyzi meg Oross Dániel.

Az átfogó ifjúságkutatásból az is kiderül: a fiatalok 24 százalékának nincsen barátja, nem tudja kivel megosztani problémáit. Nagy Ádám ezt rendkívül veszélyesnek tartja. Ha ugyanis az identitás- és értékválasztásnak ebben a kritikus korszakában magára marad kérdéseivel a fiatal, fogékonyabbá válhat a radikális csoportok populista válaszaira.