A kényszermunka alaptörvénye

- A tavalyi parlamenti választás előtt a szakszervezetek többsége – kormányváltást sürgetve – a Fideszt támogatta. És önök?

– A VDSZ a hazai ipar legnagyobb érdekvédelmi szervezete: harmincezer tagunk van, s majdnem kilencvenezer kollégánkat képviseljük. Politikailag heterogén a tagságunk, ezért egyetlen párthoz sem csatlakozunk soha. Annak idején mi is tiltakoztunk a szocialista kormány megszorításai ellen. Aztán a választások előtt közös beszélgetésre hívtuk a pártok miniszterelnök-jelöltjeit. Csak Mesterházy Attila jött el. Az új kormány már jóval a megalakulása után, szeptemberben hívta össze először az Országos Érdekegyeztető Tanácsot. Ezen Orbán Viktor is részt vett. December eleje óta viszont egyetlen OÉT-találkozó sem volt, noha ezt a munkavállalók és a munkáltatók többször kérték.

- Bizonyára úgy gondolta a Fidesz, nincs miről vitázni. Hiszen – miként maga Orbán is hangoztatta – a „magyar emberek” érdekeit szolgálják az adócsökkentések, a családi adózás bevezetése.

– Az egykulcsos szja a magas jövedelműeknek kedvez. A kiskeresetűek rosszul járnak. A mi dolgozóink hetven százalékának csökkent a bére. Sajnálatos az is, hogy a kormányzat keveri a munkajövedelmeket a családi jövedelmekkel. Így aki sokat keres, az adójóváírással – gyerekei után – több pénzt tud leírni. Ezzel is a tehetősebbek járnak jól. De ugyancsak a szociális biztonságot fenyegeti, hogy a munkanélküli-segély a korábbi kilenc helyett csak három hónapig jár. Ráadásul a munka törvénykönyvének tervezett módosítása lényegében legalizálja a bérrabszolgaságot.

- Nem túlzás ez?

– A három hónapos próbaidőt megduplázzák: hat hónapon belül bárkinek indoklás nélkül fel lehet mondani. A próbaidő alatt a munkavállaló kénytelen mindent zokszó nélkül elvállalni, nehogy rögtön kirúgják. Komoly vitát vált ki a korkedvezményes és korengedményes nyugdíjak megszüntetésének kormányterve is. Hatvanas tűzoltó, rendőr már nem alkalmas „akcióbevetésre”. Mi lesz velük? Másfelől felmérések igazolják: a több műszakban dolgozók közül sokan meg sem élik a nyugdíjkorhatárt. Ám a legtragikusabb következményei az új alkotmánynak lehetnek.

- Pedig a szakszervezetek több javaslatot is benyújtottak az alaptörvény-tervezet módosításához.

– Egyet sem fogadtak el. Bár az alkotmány-előkészítő bizottság – a KDNP-s Salamon László vezetésével – egyszer meghallgatott bennünket, annyit sem mondtak, köszönjük. Felálltak és elmentek. Az alaptörvényből még a munkához való jog is kimaradt. Azt viszont belevették: mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához. Ez a kényszermunka alkotmányosítása! Az előző kormány Út a munkába programjának még volt társadalmi haszna. Most a napi nyolcórás közmunka és a vele járó bér is felére csökkent. Sőt a szociális biztonság mint alapjog teljesen kikerült az új alkotmányból. Nyugdíj eddig is csak azoknak járt, akik igazolni tudtak huszonegy évi munkaviszonyt. Akinek nem volt meg, legalább alapszintű, minimális szociális támogatáshoz juthatott. Ez – a mi értelmezésünk szerint – szintén megszűnik. Így ha valakinek nincs meg a „huszonegy éve”, fillér nélkül maradhat öregkorára. És nem lesz, aki az érdekeit képviselje.

- Ezt hogy érti?

– Az új alkotmányból kihagyták azt is: a kormány a gazdasági-szociális döntéseiről köteles egyeztetni az érdekvédelmi szervezetekkel. Magyarán: többé nem kell összehívnia az Országos Érdekegyeztető Tanácsot. Ez durva csorbítása a szakszervezeti jogoknak is.

- Ugyanakkor a Fidesz rendelkezései megerősíthetik a társadalmi ellenzéki mozgalmakat. A szakszervezet egy baloldali szerveződés motorjává válhat.

– Egyetértek. Noha a baloldaliság számunkra nem pártpreferencia. A szociális érzékenység a kereszténydemokrata szellemiségtől sem áll távol, dacára annak, hogy erről a jelenlegi hatalom megfeledkezett. Egyébként a szakszervezetek között is húzódnak ideológiai törésvonalak. Például Orbán Viktorral külön tárgyalásba kezdtek a Munkástanácsok és a Liga. De újabban már ők is többször elmondták, hogy a kormánypolitika mélységesen sérti a munkavállalókat. Meggyőződésem: a szakszervezeteknek össze kell fogniuk és együtt tárgyalniuk a kormánnyal. A VDSZ is aktív szervezője volt az európai szakszervezetek közös budapesti demonstrációjának. Ötvenezren vonultunk ki április 9-én a Hősök terére. A VDSZ-t több mint kétezren képviselték ott.

- Ön felszólalt a Demokratikus Charta áprilisi tüntetésén is, amelynek Gyurcsány Ferenc volt a főszónoka. Nem tart attól: a VDSZ-t „Gyurcsány szakszervezetének” könyvelhetik el?

– Fontos leszögeznem: azon a rendezvényen felszólalt az MDF volt elnökségi tagja, Kerék-Bárczy Szabolcs és néhány neves liberális értelmiségi is. De nem tagadom: sokat gondolkoztam azon, jót tesz-e a szakszervezetünknek, ha az exminiszterelnökkel közös fórumon jelenek meg. Nem szeretném, ha politikailag „összemosnának” minket. Nekem az a legfontosabb, hogy kollégáim bizalmát hosszú távon megőrizzem. A charta felkérését azért fogadtam el, hogy munkavállalóként is felhívhassam a figyelmet a bérből és fizetésből élők súlyos helyzetére. Demokratikus szakszervezetek sem tűrhetik az alapvető szabadságjogok korlátozását.

- Vannak, akik úgy vélik: a magyar érdekvédelmi szervezetek összefogásával akár az egykori lengyel Szolidaritáshoz hasonló tömegmozgalom is létrejöhet. A Szolidaritás komoly szerepet játszott a diktatúra felszámolásában. A rendszerváltás után párttá alakult, később kormányt is alakíthatott.

– Csakhogy hatalomra kerülve sok mindent feladott eredeti eszméiből. Már nem képviselte igazán a munkavállalókat. Sőt, a többi lengyel szakszervezet tüntetett ellene. Rossz út lenne számunkra a pártosodás. Másfelől az is igaz: hiába fogunk össze, nem jutunk sokra, ha valamilyen politikai erő nem artikulálja a törekvéseinket.

- De előbb azt mondta: nem akarnak beállni egyetlen párt mögé sem.

– Nem is! Számunkra most az a leglényegesebb: ha a kormány nem változtat a politikáján, tömeges lesz az elnyomorodás. A mostani „társadalmi földrengést” hat-nyolc hónap múlva „társadalmi cunami” követheti, amikor is életbe lépnek az új alkotmány szellemében születő sarkalatos törvények. Onnantól felgyorsulnak az események. Lehet, a szakszervezetek már nem tízezreket visznek ki az utcára, hanem százezreket. Az erősödő civil mozgalmakból pedig olyan új politikai csoportosulás jöhet létre, amellyel mi is együtt tudunk majd működni. De tisztában vagyok azzal is: kockázatos elkeseredett embereket utcára vinni, sztrájkba hívni. Elszabadulhatnak az indulatok.

- Mindenesetre a VDSZ is részt vett a rendvédelmisek két héttel ezelőtti tüntetéssorozatán. Nagy demonstrációjukon a Hősök terén már megjelentek a radikális Gój Motorosok is – „szimpatizánsként”.

– Mi semmilyen közösséget nem vállalunk a szélsőségekkel. De az ilyen esetek is figyelmeztetnek a felelősségünkre. Ugyanakkor igazi elszámolnivalója mégiscsak a kormánynak van és lesz. Elhibázott gazdaságpolitikájuk miatt újabb súlyos megszorítások várhatók. Mindez majd rájuk is bumerángként üt vissza, akár az előző nyolc év a korábbi politikai vezetésre. Ha a Fidesz-kormány valóban a nemzet érdekét akarja szolgálni, sürgősen párbeszédet kell kezdenie a társadalom érdekvédőivel, köztük a szakszervezetekkel.