A jogállam újjáépítése

– A kör tagjai valamennyien egy akol, a politikai játéktér egyik térfelének képviselői: nem jobboldaliak. Magukat konzervatívnak tartó szakemberek között nem toboroztak?

– Nem világnézet alapján keresgéltünk, hanem aszerint, hogy a tagok magukénak vallják-e a jogállami értékeket. Aki a jelenlegi kormánypolitikát támogatja, képes a „fejlesztésében” részt venni, elviseli azt a pusztítást, amit a kormány a jogállam rendszerében véghezvisz, annak ebben a társaságban sajnálatos módon nincs helye. A kör nyitott, nagyon szívesen látnánk például Zlinszky Jánost, ha ő is úgy érezné, hogy köztünk a helye.

– Nem tudni, Zlinszky úr elviseli-e az említett pusztítást, mit érez magáénak a jelenlegi jogalkotásból, de Sólyom László például keményen bírálta már, nem is egyszer. Miért nem ő áll a kör közepén?

– A tagokat teljesítményük, munkájuk alapján kezdtük keresgélni. Voltak, akik nemet mondtak.

– Őt is megkeresték?

– Igen. A legnagyobb örömmel fogadnánk, ha akár csak eseti munkával a Szalay-körhöz tartozna.

– Értem, nincs a listán.

– Sokan nincsenek rajta, akik ugyanakkor részesei lesznek a munkánknak, például előadásokat tartanak a konferenciáinkon. A Szalay-kör nem egyesület, nem alapítvány, nem jogi személy, hanem közösen gondolkodó csoport, amely jogi termékek előállítását végzi.

– Kinek?

– Annak, aki majd igényt tart rá.

– Miféle jogi termékeket gyártanak?

– Mondjuk, egy szövegtervezetet az alaptörvény módosításához. Ez már el is készült. Aki viszi, viszi. Ha lesz olyan jóérzésű politikai erő, amely igényt tart rá, mi boldogan a rendelkezésére bocsátjuk.

– Hitből és meggyőződésből dolgoznak, ingyen?

– Igen.

– Nem nyitottak túl szoftosan? Miért nem egy új választójogi csomaggal mutatkoztak be? Nem fontosabb, aktuálisabb a tisztességes választás, mint egy új alkotmány távoli ígérete?

– De igen. A választást azonban a jelenleg hatályos kotta szerint kell lejátszani, és lehetőleg megnyerni. Ha valaki nincs jogalkotási pozícióban, hiába ácsingózik egy tisztességes választási törvény után.

– De ez igaz az alkotmányra is.

– Van különbség. A választásokra vonatkozó alapvető elképzelésünk ugyancsak elkészült. Helyesnek látnánk, ha 2014-ben az új hatalom a ciklus legelején új választási szabályozást hozna létre, mert a polgároknak időt kell hagyni a játékszabályok megismerésére. Amikor azt írjuk, hogy az alkotmányozás hosszabb folyamat lesz, arra utalunk: nem szeretnénk, ha az új kormánytöbbség társadalmi konszenzus nélkül alakítaná ki a jogállami kritériumoknak megfelelő alkotmányt, ugyanis azt a társadalom túlnyomó többsége sajátjának kell hogy érezze.

– A szakértelmiség egy része évek óta tiltakozik az alaptörvény ellen, de társadalmi felzúdulás nincs. Miből gondolják, hogy a nagy többségnek nem tetszik?

– Az alaptörvény a különböző érdekcsoportok, a társadalom megkérdezése nélkül jött létre, statáriális úton. Másrészt egy jogállami alkotmánynak objektív ismérvei vannak, és ezeknek a jelenlegi nem tesz eleget. Nem társadalmi elfogadottságának mértékét, hanem létrejöttének körülményeit vizsgáltuk, és tartalmával együtt teljesen antidemokratikusnak találtuk.

– Sólyom László legutóbb az alkotmányos rendszer átalakításáról, korlátlan parlamenti hatalomról írt. És hozzáteszi, hogy a rendszer megváltoztatása láthatatlan maradt, mert az alaptörvény szövege csak a korrekciókat kizáró tiltó hatásköri szabályokat mondja ki, a lényeget nem. Egyetért?

– Valóban, nem az alkotmányos rend változott meg, hanem a helyzet, a gyakorlat. Nem az a gond, hogy a kormánypárt elhatározásait a frakció fegyelmezetten megszavazza, hanem az, hogy önkorlátozás nélkül teszi, hogy megbomlott a demokratikus, kiegyenlített működés, a fékek és ellensúlyok rendszere. Ez a jogi probléma. A törvényhozó hatalom nem tagadhatja meg a demokrácia alapértékeit, pedig a hatalom kizárólagos megszerzésére törekedni, azt birtokolni az alaptörvény szerint is tilos, és a kormánytöbbség ezt figyelmen kívül hagyja.

– Így aztán a leírt szöveg ellenkezője lesz a lényeg!

– Hát persze. Az Alkotmánybíróság hatáskörének megnyirbálásával, a bírák kinevezésének módjával, az elnök parlamenti megválasztásával degradálták a testületet. A bírósági rendszer átalakításával, két legfőbb vezetőjének áttekinthetetlen jogosítványaival sértik a szervezet tagjainak integritását. Az ügyek áthelyezésének szabályozásával megsértik a polgárok törvényes bírához való jogát. Egy demokratikusan működő kormánynak, frakciónak nem jut eszébe megsérteni az alapjogokat, alapértékeket: nem törekszik háttérbe szorítani a törvényes képviselet jogait a büntetőeljárásban. A mostani alaptörvényi szabályozás azt jelenti, hogy belföldi jogorvoslat nélkül semmi nem gátolja a politikai hatalmat abban, hogy ha akarja, bevezesse a zsidótörvényeket, kizárja a négyévenkénti választást, akár népköztársaságot is bevezethet, ha már annyiszor hivatkozik a nép hatalmára.

– Kövér úr egyenesen a jogállam és a demokrácia halálát jósolja, ha az Alkotmánybíróság a csillagok állásából, belekből és madárcsontokból olvassa ki, mit üzen alkotmányosságisten a földi halandóknak. Tegyük fel, nem abból olvassa ki: nem jogos azt hirdetni, hogy a parlamentet ne „ellenőrizze” a testület?

– Nem. Az alkotmányosság sokkal több, mint az alkotmány szövege. Ha korlátozzák az alapjogokat, csökkentik az alkotmányosságot. Például, ha büntetni engedik a hajléktalanságot, korlátozni akarják a védelem jogát, ha az elutasított jogot beleerőltetik az alaptörvénybe. Az európai jog megköveteli, hogy a parlamenti jogalkotás ne lehessen korlátlan. Nem lehet betiltani a vízivást, nem lehet alsóbbrendűnek minősíteni a szőkéket a barnákhoz képest. Ennek gátjaként kevés a négyévenkénti leválthatóság.

– De nálunk kevés az alkotmánybíráskodás is.

– A jogrendszert egy rendkívül finom és összetett hálózat egészíti ki: a nemzetközi egyezmények és kötelezettségvállalások összessége. Az uniós csatlakozási szerződéstől egészen az 1950-es római egyezményig. Ezek nagy része akkor is a belső jog részét képezi, ha az állam nem teszi őket azzá külön aktussal. A modern világ éppen arra találta ki az alkotmánybíráskodást, hogy ezeket a jogi normákat összevesse a jogállami működéssel.

– Egyetért Vörös Imrével, hogy Magyarországon a kormányzat már kizárólagosan birtokolja is a hatalmat?

– Érdekes álláspont. Mindenesetre az Alkotmánybíróság hozott már ilyen értelmű határozatot, amikor a bírósági igazgatás szervezeti megoldásait minősítette.

– Akkor viszont a népnek joga és kötelessége törvényes eszközökkel ellenállni!

– Így van, csakhogy a törvény nem nevesíti, mik ezek a törvényes eszközök. Ezért is nehéz a helyzet.

– Majd a Szalay-kör kidolgozza a jogi lehetőségeket!

– Rengeteg törvényt át kell dolgoznunk, kétharmadosakat és másokat, de ezeket sem, és különösen az új alkotmányt nem lehet napok alatt tető alá hozni, mert az éppolyan statáriális jogalkotás lenne, mint ami most folyik. Valódi társadalmi vitára van szükség, és nemcsak a polgároknak, hanem a képviselőknek is alaposan meg kell ismerniük az alkotmány módosítását. Ha ezen és a parlamenti szakaszon túl leszünk, az új alkotmányt népszavazással kell megerősíteni.