A hegy szelleme

A pesti zsidónegyed építészeti értékeinek védelmében kicsit sem harcos hatóságok a Citadella kapcsán elővették a világörökségi törvényt. Azt, amelyiket a velük küzdő civilek citálnak gyakran, ha egy építési vállalkozó nagy ívű terveit zavarja egy régi bérház a Belső-Erzsébetvárosban. Sokszor a befektető a győztes, bontási engedélyt kap.

Különös, hogy Balog Zoltán tárcavezető most mégis a világörökségi paragrafusok alapján döntött úgy: a Citadella területét „az egyetemes és nemzeti értékeit megőrizve kell használni, bemutatni, fenntartható módon fejleszteni vagy szükség szerint helyreállítani”.

A hegytetőről azóta lezavarták a vállalkozásokat. Körbekerítették a területet. S híre ment, hogy a 2011-ben elhunyt Makovecz Imre terveit valósítják meg ott: egy nemzeti panteont meg egy hungarikum utcát.

Kétségtelen, a Citadella hasznosításáról határozott elképzelése volt az építésznek. A rendszerváltás után gyakorta emlegette, utolsó éveiben pedig szinte minden megszólalásában sürgette: a politikusok távolítsák el a Szabadság-szobrot és a Citadellát a Gellért-hegyről. „Egy összetákolt, undorító katonai létesítmény, semmi köze a műemlékekhez, mert ronda, szürke, és gusztustalanul van összeépítve. Az osztrákok 1849 után azért építették, hogy ágyútűzzel kézben tartsák Pestet. Mi ezt műemlékként nyilvántartjuk, és meghagytuk azt az ambivalens szobrot, amelyik a románok árulása után a 2. ukrán hadsereg délkeletről betörő erőinek állít emléket, noha (...) eredetileg a kormányzóhelyettes tiszteletére készítette a szobrász” – fejtegette 2005-ben a Vasárnapi Újságnak adott interjújában.

A Magyar Művészeti Akadémia alapítója a szervezet köztestületté emelése után még inkább reménykedhetett, hogy felépítheti a Medgyaszay István által 1908-ban tervezett Magyar Hősök Panteonját a Citadella helyén. 2008-ban maga Makovecz is rajzolt egy látványtervet hozzá.

Tavaly októberben aztán a kormány határozatot hozott az Orbán Viktor feltétlen híveként megnyilvánuló építész életművének gondozására. Az országos főépítész feladata, hogy a hagyaték ismeretében javaslatot tegyen a tervek konkrét megvalósítására. Makovecz többször is kifogásolta, hogy Budapesten egyetlen épület sem őrzi munkásságát.

Lehetne az első a Makovecz-féle hősi panteon? – tettük volna föl a kérdést Nagy Ervin országos főépítésznek, de ő elfoglaltságaira hivatkozva elzárkózott a választól.

Felhívtuk Ferencz Istvánt, az MMA Építőművészeti Tagozatának elnökét is. Ő Makovecz Gellért-hegyi koncepciójának csupán a létezéséről értesült, nem ismeri azt, arról sem tud, hogy döntés született volna a hagyatékban maradt valamely terv megvalósításáról.

Turi Attila építészmérnök Makovecz Imre tanítványaként és huszonöt évig munkatársaként az összes jelentősebb alkotásán együtt dolgozott vele.

– Egyszer jókedvében a drága mester rajzolt egyet – idézte fel a Gellért-hegyi Nemzeti Panteon-rajz keletkezéstörténetét Turi.
Szerinte nemzeti közmegegyezés, higgadt és belátó döntés kellene, hogy a nemzet nagyjait panteonban mutassuk be – Árpád vezértől napjainkig.

Makovecz halálakor Szőcs Géza akkori kulturális államtitkár közleményében kiemelte: Makovecz életműve félbemaradt, mert most tölthette volna be az MMA élén a vágyott kultúraszervező szerepet. Azt is írta Szőcs: „Fel nem épített és meg nem épített budapesti hagyatéka pedig, hívei és tanítványai révén az eget és földet, a múltat és jelent egybeépítő elképzeléseinek megvalósítása révén a jövő tartóoszlopaiként szolgálhatnak.”

Megkerestük tehát Szőcs Gézát, aki azt mondta a 168 Órának: – Meg kellene vitatni, hogy Makovecz Imre életműve milyen üzenetet hordoz, s meg kellene beszélni, hogyan illeszthető Budapest szövetébe.

Szőcs amúgy a krisztinavárosi templom tervét szívesen látná megvalósulni, a Gellért-hegyi tervről azonban nincs információja.

Fölösleges hosszan elmélkedni, milyen korszerűtlen templomszerű épületet emelni a nemzet nagyjainak, s miféle újabb indulatokat keltene, ha szembesülnénk az Orbán-kormány által feltétlen tiszteletre ítélt huszadik századi politikusok névsorával a panteonban, amely a nemzetállam által kanonizált kultúra- és történelemképének minden árnyalást és kritikai szellemet kizáró kultuszhelye lenne.

Makovecz ambiciózus, Budapest látképét totálisan átalakító monstrumrajzának megvalósítását végül is a világörökségi törvény kizárja. Nemzetközi szerződés védi a szobrot és a Citadellát, amely a Gellért-hegy és a Duna-part látványának része. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. is úgy kívánja megmutatni a nagyközönségnek, hogy „annak építészeti szépségét mindenki rendezett, esztétikus környezetben, a világörökségi címhez méltó minőségében élvezhesse”.

Ugyanakkor kiderült, 2012-ben a Makovecz-örökösök és a helyi vállalkozók megállapodtak, hogy felépülhet a várfalakat elfedő „hungarikum utca”, amely a magyar kézműves és népművészeti értékeket mutatná be a turistáknak. A helyiek kiebrudalása új helyzetet teremtett, csakhogy a nemzeti vagyonkezelő, a Citadella kezelője sem hozhat döntést a világörökségi helyszín arculatának lényegi átalakításáról.

Répánszki György, az MNV Zrt. PR-menedzsere a 168 Óra kérdéseire írásban azt válaszolta, hogy az MNV Zrt.-nek „a világörökségről szóló törvényben foglalt követelményeknek mindenben megfelelő használat és egységes kezelés biztosítása a célja, s az, hogy a terület minél előbb látogatható legyen”. Egyébként a vagyonkezelő illetékese nem tud arról, hogy panteon épülne ott, vagy hungarikum utca.

Úgy tűnik tehát, a vagyonkezelő még nem döntött a hasznosításról. Persze valamire mégiscsak kell a vendéglátósoktól megtisztított Citadella. A helyért – állítólag – Andy Vajna producer, a Magyar Nemzeti Filmalap vezetője is lobbizik a miniszterelnöknél, hogy megnyithassa legújabb kaszinóját a hegytetőn. Az MNV Zrt. erről sem tud. Csakhogy a Vajna érdekeltségébe tartozó Las Vegas Casino Kft. a minap kötött szerződést a meglévő mellé újabb két szerencsebarlang megnyitására a fővárosban.

Miután az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. egyik cégén keresztül 2011 januárjában megvásárolta Vajnától a 245 millió forintos névértékű kisebbségi üzletrészét a Belvárosi Kaszinóban, Tropicana Casino néven működtette tovább. Idén azonban erre új tendert írt ki a Nemzetgazdasági Minisztérium, amely meglehetősen pikáns eredménnyel zárult. Az állam saját cége, a Szerencsejáték Zrt. alulmaradt Vajna érdekeltségével szemben, aki ezen felül új kaszinót nyithat – a feltételezés szerint a minden vendéglátós konkurenciától a hatóság által megtisztított Citadellán.

Ha ez igaz, érthető a belügyminiszter irányítása alatt működő, saját feladatát „tanácsadóként” értelmező országos főépítész menekülése a Citadellára vonatkozó kérdéseink elől. A korábbi bérlők ellen az egyik legerősebb érv az volt, hogy nem végezték el a szerződésben vállalt állagmegóvást a falakon. Amennyiben Andy Vajna erre ígéretet tesz, könnyen lehet, hogy játékbarlangját a hely szellemével összeegyeztethetőnek találja majd a szakminisztérium.