A fideszes főprofesszor a politikusok prosztatájáról

– Ön igazi polihisztor: történelemről, világtrendekről, gazdaságról, adópolitikáról, migrációról, belpolitikáról, etikáról, egyszóval mindenről nyilatkozik.

– Érdekelnek a dolgok, igyekszem odafigyelni.

– Ennyi mindenben tájékozottnak és hitelesnek érzi magát?

– Sokat olvasok.

– Honnan tájékozódik?

– Előadásokból, konferenciákról, internetről és a sajtóból. Madártávlatból figyelem az eseményeket, főleg a tendenciákat.

– Trump elnöksége ön szerint milyen tendenciákat hoz majd?

– Az én szememben Trump már elvégezte a dolgát.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Most iktatták be.

– Az Amerikában és Nyugat-Európában létező, politikailag korrektnek nevezett szellemi terrort már szétverte. Másfél éve durván belegázol ezekbe a gondolatokba.

– Milyen gondolatokba?

– Például abba, hogy ha valakinek a véleménye nem egyezik ezzel a körrel, abban a pillanatban lerasszistázzák. Tény, hogy a feketék között több a bűnöző. De ha ezt valaki kimondja, máris rasszistának minősül. A kisebbséget óvni helyes, de azt nem szabad hagyni, hogy átvegyék az uralmat és a többség félelemből befogja a száját.

– Ennek ment neki Trump?

– Igen. Annak, hogy a gyengéket, betegeket, hátrányos helyzetűeket segíteni kell szemléletből kötelező érvényű diktatúra alakult ki. Trump szétverte a polkorrekt beszédstílust. Ami azért is fontos, mert – ahogy idei országértékelésünkben rávilágítottunk – a világban, különösen a közösségi médiában a valóság helyett a látszat uralkodik. Az emberek pedig kontroll nélkül beveszik a rengeteg hazugságot, hiszen fogékonyak a szenzációs, negatív hírekre. Villámgyorsan elterjeszthető, hogy Géza veri a feleségét vagy Mancika csalja a férjét.

– Pletykálás mindig is volt.

– De másképp. A falvakban a pletykás vénasszonyok őrizték a szigorú erkölcsöket, ami összetartotta a közösséget. Akit kibeszéltek, annak annyi volt. Most viszont mindenki összevissza szövegel. A fiatalok pedig tévelyegnek, elképzelésük sincs, merre az előre.

– S hogy is jön ide Trump?

– Úgy, hogy a polkorrekt beszéd visszavonása óta újra tiszták az irányok. Trump ledöntötte a tabukat.

– Más ezt úgy mondja: Trump bunkó módon beszólt a nőknek is, például szexista kijelentéseket tett.

– Valóban így volt. És amikor rászálltak ezért, nem omlott össze. Mert kiderült: sokan egyetértenek vele. Vagy ott a migrációval és a mexikói határon építeni kívánt fallal kapcsolatos megnyilvánulása. Ezt korábban halálos bűn lett volna kimondani, pedig Amerikában az elmúlt tíz évben ötmillióan veszítették el a munkájukat, miközben hat-hétmillió illegálisan dolgozó bevándorló a feketegazdaságból él. Az ötmillió joggal állítja, hogy a hat-hétmillió elvette a kenyerét. Ilyen helyzetben képmutatás szolidaritásról és keresztény erkölcsökről beszélni.

– Ön és a PBK kiállt a kormány menekültpolitikája mellett a kvótanépszavazás idején. Olyan kormányzati frázisokat ismételgettek, hogy „a migráció megállítása sorskérdés”, hogy „megszűnhet a magyar kultúra”.

– Ha egyszer a kormány azt akarja, amit a nagy többség, miért ne állnánk ki mellette?

– Mondjuk mert saját tagjaik közül többen – köztük Ángyán József – a kilépésükkel tiltakoztak. Ángyán azt írta: „a PBK megdöbbentően szervilis”, valamint „önző és a keresztény értékrendtől messze távol áll”.

– Elvitték az indulatai. Volt egy víziója a magyar mezőgazdaságról, de nem értette, hogy a politika a lehetőségek művészete.

– Vagyis?

– A politikusok csak egy darabig tudnak elmenni, nem lehet mindent keresztülvinni a társadalmon. Ángyán elképzeléseire nem volt elegendő fogadókészség, amit nem bírt elviselni.

– Az alapító Solymosi Frigyes szintén kilépett, szerinte is „túl szervilisek lettek, eltávolodtak a megalakuláskor kitűzött céloktól”.

– Solymosival valóban eltávolodtak a nézeteink. Megjelent Szárszón, és együtt lépett fel a liberális értelmiséggel.

– Beszélgetni szabad, nem?

– Persze, de ő a gondolataikat is magáévá tette. Nem tetszett neki, hogy nem kritizálunk eléggé.

– Csak nem szervilisek?

– Ugyan! Igaz, a kvótanépszavazásban a Fidesz mellett tettük le a voksunkat, de csak azért, mert ragaszkodunk az értékeinkhez: keresztény alapon állunk, a nemzeti érdekeket és a családot tartjuk fontosnak.

– Más is fontosnak tartja ezeket, nem csak a Fidesz és a PBK.

– Amelyik csapat ezen értékek mentén focizik, azzal egyet tudunk érteni. Nem az a mozgató erőnk, hogy mindenáron a mi pártunk kerüljön hatalomra.

– A PBK évek óta országértékeléseivel támogatja a kormányt. Idén, sokak meglepetésére, némi kritikát is megfogalmaztak. Igaz, Lázár János mindezt „nem túl komolynak” minősítette.

– Talán tényleg csak a szavak voltak erősek, de azért még a miniszterelnök is reagált.

– Orbán levelet írt önöknek, 25 pontban, 53 oldalas mellékletben grafikákkal, táblázatokkal és adatokkal igyekszik alátámasztani, ­miért nem igazak az állításaik.

– Inkább csak árnyalta a képet. Például abban, hogy az egészségügyre fordított összeg szerintünk négy százalék körül van, miközben az ő táblázatában már 4,4 százalék. De a lényeg, hogy jó az irány. A szövegünkbe beleírtuk, hogy a kormány ötvözi a konzervatív, a jobb- és a baloldali elemeket. Ez utóbbit a miniszterelnök talán negatívumként értékelte, miközben mi épphogy dicsérően gondoltuk.

– Szervezetük egy 2015-ös nyílt levelében elbizakodott miniszterekről és kormánypárti képviselőkről írt, persze nevek nélkül.

– A kormánypárti politikusoknál ez a kifogásolható viselkedés azóta nem tapasztalható.

– Dehogynem.

– Igen, tudom, folyton Kövér Lászlót hozzák fel, pedig ő csak rendet akar csinálni a parlamentben. Amikor az LMP-sek az ülésteremben felemelnek egy táblát, a házelnöknek rendet kell tennie. De abban talán egyetértünk, hogy csökkent a politikusi pökhendiség.

– Nem értünk egyet. Nem épp Kövér beszélt elfogadhatatlan stílusban a minap egy őt kérdező újságíróval?

– Az újságírókkal más a helyzet. Ott harc van ám! De az állampolgárokkal szemben változott a hozzáállás.

– A civil szervezetek egy része ezt nem így érzi, hiszen most akarják „eltakarítani” őket. Önök ezt a területet még csak nem is érintették az értékelésükben.

– Mert friss ügy.

– A civilek vegzálása a Norvég Civil Alappal 2014-ben kezdődött.

– Valóban foglalkozhattunk volna vele, ahogy sok minden mással is. Nem fért bele.

– Ön azt írta a PBK-ról, hogy „politikai civil szervezet”. Politikai és civil?

– Mi ezt büszkén vállaljuk.

– A végén még önöktől is vagyonnyilatkozatot kér a kormány.

– Ha igen, állunk elébe. Tagdíjakból tartjuk fenn magunkat, egy civil szervezet a saját pénzét költse. Ahol nem így van, ott óhatatlanul annak az érdekeit képviselik, aki fizet.

– Sorosozik?

– Róla beszélek.

– Íme egy újabb kormányzati kommunikációs gumicsont.

– Az általa támogatott civil szervezetek igazán nem nevezhetők a kormányzat irányába elfogult formációknak.

– Emiatt támadni kell őket?

– Ők is támadják a kormányt. Miért olyan nagy baj, hogy számoljanak el a vagyonukkal?

– Miért pont ők és miért pont most? Inkább a politikusok egy részének kellene ezt megtennie. Azoknak, akik „elfelejtenek” beírni lakást, ingatlant, földet, céget a vagyonnyilatkozatukba.

– Akkor fel kell őket szólítani, hogy a betyár életbe, hozzák nyilvánosságra a valós helyzetet!

– Az elég?

– Ha nem elég, ki kell kényszeríteni.

– Hát ez az: ott nem volt és nem is lesz kényszerítés, a civileknél viszont alighanem igen. Szijjártó Péter nyilatkozta: „Hazugság azt állítani, hogy a civil szervezetek a társadalmat képviselik.”

– Tényleg nem a társadalmat képviselik.

– Biztos?

– Biztos. És a három hatalmi ág mellé a civileket beemelni nem jó ötlet. Ahogy a sajtót sem. Hisz mindegyik orgánumnak van tulajdonosa, melyik újságíró mer szembemenni vele?

– A Fidesz nagy tételben vásárol fel médiumokat, majd saját üzeneteit közvetíti általuk.

– A napokban hét ellenzéki médium keresett meg. Márpedig, ha hét van, akkor szabad a kommunikáció.

– A darabszámtól függ?

– Attól is, hiszen így olvashatnak más véleményt is az emberek. A politika nem képes az egész médiát befolyásolni, búvópatakként előkerülnek az ellenzéki orgánumok.

– Akkor a politika miért avatkozik be a sajtó tulajdonviszonyaiba?

– Mert ez is harc.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Az ellenzéki média azt írja, hogy ez korrupt ország. Önök szerint viszont nem. Miből ítélnek így?

– A statisztikák szerint a középmezőnyben vagyunk.

– Viszont a helyzet – ahogy meg is jegyzik – egyre romlik.

– Vitatkozott is velünk erről a miniszterelnök. Azt válaszolta: míg korábban az uniós pályázatok 2,1 százalékát nem fogadta el az EU, mára ez az arány egy százalékra csökkent. Azaz tisztábbak lettek.

– Sorolhatnánk a korrupciógyanús ügyeket: MNB-alapítványok, Quaestor, V. kerületi lakásügyek, földprivatizáció satöbbi.

– Vannak problémák. De hogy az MNB-nek joga van-e alapítványokat létrehozni, igazán nem tartozik közéjük.

– Az viszont, hogy Matolcsy György feleségének, szeretőjének és kedves édesanyjának is fizetett az alapítványokból, nagyon is közéjük tartozik.

– Azt én sem helyeslem. Megjegyzem: elmarasztalhatók a politikusok és a közéleti szereplők, de igazából magunkon kellene kezdeni a javítást. Kérünk-e számlát, veszünk-e villamosjegyet?

– Ön vesz?

– Velem is előfordult régen, hogy egyetlen megállóra nem vettem, de ma nem tennék ilyet. Apróság, de ilyenekből nőnek ki a nagyobb ügyek.

– Mondana egy nagyobbat?

– Egy profi felmérés szerint évi 144 milliárd forintba kerül hazánknak a „lakásrendelés” jelensége: a beteg felmegy a lakásra, a doktor beutalja saját kórházi ágyára, ahol meggyógyítják, majd a páciens visszamegy a lakásra, és fizet. Ráadásul pár száz orvos kezében van az egész biznisz, és nincs kormány, amelyik le tudná őket nyomni.

– Miért?

– Mert minden politikusnak van prosztatája vagy vakbele. És ha már az életét egyszer az orvos kezébe adta, annak olyan befolyása lesz, amit nem lehet megváltoztatni. Ez az igazi korrupció. Az urambátyám társadalomnak történelmi háttere van. A családi, baráti kapcsolatok mindig is számítottak, ami teljesen érthető, hisz ott mégiscsak nagyobb a bizalom.

– A Mészáros Lőrinc-jelenségről is hallgat a PBK évértékelője. Pedig hát ő ma a fő urambátyám.

– Ő nem érdekel minket.

– Nem számít Mészáros Lőrinc?

– Csak az számít, hogy amit megvalósít, az működjön.

– A kormánynak az sem számít, hogy feleségre, szeretőre, offshore bizniszre százmilliárdok mennek el, miközben a szegénysoron élőkre és gyerekekre alig jut. Önök erről sem ejtenek szót.

– Ez a téma valahogy nem merült fel. Talán a következő értékelésbe bekerül.

– A többségében jobboldali közgazdászokból álló Eötvös-csoport másként látja a gazdaság helyzetét, mint önök. Szerintük nagy a baj.

– Én nem hiszek az általuk favorizált mainstream gazdaságban. A piac csak akkor működik optimálisan, ha azonos méretű szereplők vannak benne. Ha nagyok a különbségek, mindig az erősek nyernek. Hat éve halljuk a szöveget az aggasztó jelekről, miközben kimásztunk az adósságcsapdából, nő a gazdaság és a többi adatunk is biztató.

– Csaba László úgy véli: nincs itthon tőke, befektetés, képzett munkaerő, ráadásul kutatás-fejlesztésre is alig költünk.

– Ha különböző, oligarchának nevezett emberek gazdagodnak, akkor nem lesz itthon tőke? Rockefeller is azt mondta, az első milliójáról ne kérdezzék. A korrupciót azonban vissza kell szorítani, mert rontja a közbizalmat. Tőke lesz, méghozzá magyar.

– Ilyen áron?

– Ilyen áron.

Náray-Szabó Gábor

kémikus, professzor, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 1996 és 1999 között főtitkárhelyettese.

Az 1995-ben alakult konzervatív Professzorok Batthyány Körének tagja, később elnöke. 2000-ben az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője, 2001–2002-ben a minisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára. Az Orbán Viktor által 2005-ben létrehozott Nemzeti Konzultációs Testületnek és az Országgyűlés által 2008-ban létrehozott Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak is tagja.