A Fidesz újabb pofont adott a nyilvánosságnak

Ha hatalmi érdekeinek érvényesítéséről van szó, a Fidesz rendkívül gyorsan és hatékonyan tud cselekedni. Mindössze két nap alatt átzavarták azt a törvénymódosítást, amely lehetővé teszi az állami és önkormányzati szerveknek, hogy megtagadják közérdekű információk kiadását arra hivatkozva, hogy az adatszolgáltatás túl sok munkával járna.

Ezzel a sajátos kitétellel nem az a fő baj, hogy nem definiálja a „túl sok” fogalmát, hanem az, hogy ilyen alapon a rendőrség is megtagadhatná a nyomozást, a bíróság pedig az igazságszolgáltatást a bonyolultabb bűnügyekben, hiszen azokkal is túl sok a nyűg. Szögezzük le: az állam átlátható működésének biztosítása, a nyilvánosság tájékoztatása egy demokráciában nem munkamennyiség kérdése, hanem a közhatalom oldaláról alapvető kötelesség, az állampolgárok oldaláról pedig alapjog.

Sokakban él az a gyanú, hogy a villámgyors lépést a trafikpályázatok körüli, egyre szélesedő botrány ösztönözte, mivel mind többen követelik a pályázati anyagok és a döntési indokok nyilvánosságra hozását. Lehetséges, hogy ez is szempont volt, de a fő ok ennél azért messzebbre nyúlik. Emlékezzünk, az állami földek haszonbérletbe adása kapcsán szintén tömegével jöttek a kifogások, mégsem tették nyilvánossá sem a pályázatokat, sem a döntéshozatali folyamatot, azaz törvénymódosítás nélkül is titkosítani tudták, amit akartak. Úgy tűnik, a Fidesz vezetése megunta a kispályázást: felesleges minden egyes gyanús ügynél a fejüket törni, milyen újabb indokkal takargassák a takargatni valót, mennyivel egyszerűbb és könnyebb egy törvényi rendelkezésre hivatkozni.

A közhasznú információk megtagadásának lehetőségével Orbánék szabad kezet adtak maguknak a színfalak mögötti korlátlan mutyizásra és a közpénzek kedvük szerinti leosztására. Nevetséges a Gyurcsányékat annak idején minden apróságért vehemensen támadó Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos kijelentése, hogy várjuk meg, mit hoz a gyakorlat, mennyire élnek vissza a törvénnyel. A törvényeknek nem kaput kell nyitniuk a visszaéléseknek, hanem ki kell zárniuk azok lehetőségét. A Fidesz eddigi ténykedését látva ki az a naiv, aki azt hiszi, hogy csupán azért hoznak egy nekik kedvező rendelkezést, hogy aztán ne használják ki?

Ne feledjük: a hatalmi visszaélések és korrupciós ügyek felderítésének egyik alapfeltétele az azokat leleplező információk nyilvánosságra kerülése. Milyen alapon lehetne eljárást kezdeményezni a gyanút felvető adatok, dokumentumok nélkül? Az ügyészség nyomozni sem kezd pletykák alapján! Így aztán mindent el lehet tussolni azzal – lásd például a föld és trafikügyeket –, hogy aljas vádaskodás mutyizásról beszélni, minden rendben volt, a pályázatokról viszont nem adunk konkrét információt, mert az túl sok és felesleges munkát jelentene. A tényeket tehát nem ismerhetjük meg, bizonyítani semmit sem lehet, ettől kezdve kétféle állítás áll egymással szemben, mindenki annak hisz, akinek akar.

Orbánék tényleges célja éppen ez: ellenőrizhetetlenné tenni a hatalom működését, a közpénzek, a közvagyon felhasználását, hogy minél simábban azoknak kedvezzenek, akiknek akarnak. Ráadásul mindezt úgy, hogy az ezt igazoló tények bizonyítását megakadályozzák, a híveikkel pedig elhitessék, hogy a vádak mögött a hazánkra támadó külső és belső ellenség áll. Iskolapéldája ennek a már említett két ügy: miközben Ángyán alapos kutatómunkája nyomán nyilvánvalóan látszik, hogy a legnagyobb elnyert földterületek egy szűk kör kezébe kerültek, jórészt a helyi gazdák rovására, a Fidesz propagandája szerint az ezt bírálók a zöldbárók és a spekulánsok érdekeit szolgálják. A trafikok esetében a látható összefonódásokat és visszásságokat kritizálók megkapták, hogy a dohánylobbit képviselik az emberekkel szemben, holott az új rendszer a logisztikai költségek drasztikus csökkenése miatt – a nyerteseken túl – pont a nagy gyártóknak kedvez.

A nyilvánosság, átláthatóság korlátozása a hatalmi visszaéléseket és a közvélemény félrevezetését, manipulálását egyaránt szolgálja. Orbánéknak éppen ez kell: kommunikációjuk kezdettől fogva a tények relativizálására, a realitások tagadására, hangzatos ígéretekre, a józan észérvek helyett az érzelmek felkorbácsolására épül. A valós tájékoztatás helyébe a populista demagógia, a tények helyébe a hit lépett, ennek nyomán a társadalom jelentős részének az országról és önmagáról alkotott képe köszönő viszonyban sincs a valósággal. Ennek a súlyos következményeit nagyon meg fogjuk szenvedni, ha majd jön a keserű kijózanodás.