A diktatúra vonzása

- A választás megerősítette, hogy a leendő értelmiség körében a szélsőségesen radikális párt, a Jobbik továbbra is igen népszerű. A közvélemény egy részét ez idén is sokkolta. A kutatókat már nem?

– Mi az évezred eleje óta tudjuk, hogy a magyar fiatalok körében nagyon káros folyamat indult el. Ezt Kern Tamással közösen írt korábbi tanulmányunkban jeleztük is. A magára hagyott generáció kiábrándult a rendszerváltással kialakult két nagy politikai blokkból; jellemző rá az elitellenesség és az internet mindennapos használata. Bár ez a nemzedék elfordult a pártoktól, mégis kikristályosodott két közélet iránt érdeklődő csoport: a radikális, nemzeti, tehát a Jobbikhoz köthető Kuruc.info- és a liberális, zöld, vagyis a városi Critical Mass-nemzedék. Jelen pillanatban a radikális látszik erőteljesebbnek, például azért, mert már első tanulmányunkra hivatkozva vírusszerűen terjesztették az interneten, hogy a Jobbik támogatottsága a „fiatalok” között a legnagyobb, holott a kutatásunk az „egyetemisták” csoportjáról mondta ugyanezt.

– Valóban, a Kuruc.info tele volt a kutatásuk részletes ismertetésével, míg a mainstream média jóval visszafogottabban számolt be róla. Hasonlóan viselkedett a politikai elit is?

– Igen, hisz amellett, hogy a kutatásunk a radikális oldal számára hivatkozási alappá vált, a Jobbik – egyedül a politikai szereplők közül – nyíltan reagált is a tudományos eredményünkre, ami egyedülálló. Kutatásunkra alapozva készítették elő és hajtották végre a fiatalos, „kutyasimogatós, cuki” kampányukat. A párt magáévá tette és sugallta az üzenetet: mi vagyunk a fiatalok pártja, képesek vagyunk hordozni és képviselni az érdekeiket. A politikai életet valóban meghatározó nagy pártok látszólag teljesen figyelmen kívül hagyták a kutatásunk eredményét. Nagyjából az történt most is, ami húsz éve mindig.

– Pedig megdöbbentő adat az is, hogy a felsőoktatásban tanulók 42 százaléka ugyan ma is a demokráciát tartja a jó politikai rendszernek, de 23 százalék azt vallja, hogy a diktatúra bizonyos körülmények között jobb lenne, 6 százalék szerint pedig biztosan jobb lenne. Kisebbségben vannak a demokraták?

– Igen, mert az tapasztalják, hogy a létező demokráciában alapvetően nem javulnak a hétköznapi élet feltételei. Ebből juthattak arra a következtetésre, hogy a demokrácia helyett egy hatékonyabb, jobban teljesítő rendszer kellene, akár a diktatúra is.

– A fiatalok húsz százaléka még a Kádár-rendszert is visszasírja. De ez nem a szülők véleménye inkább?

– Egyértelműen igen: a szülők ma is regélnek a kádári kisember biztonságáról, és már nem emlékeznek a rendszer diktatórikus vonásaira.

– Az egyetemisták tudják egyáltalán, hogy mit jelent diktatúrában élni?

– Biztosan nem. Ennek megismeréséhez sem a család, sem az oktatási rendszer nem ad gyakorlati fogódzókat. De az egyetemisták saját életük történéseiből sem tudnak tapasztalatokat gyűjteni a diktatúra és a demokrácia különbségének megismerésére.

– Pedig elég sokat tudunk arról, hogy milyenek a viszonyok Észak-Koreában, Fehéroroszországban.

– Nézze, az egyetemisták által elképzelt diktatúra közelebb van egy olyan autoriter rendszerhez, amelyben rend van, érezhető a szociális biztonság, biztos a megélhetés. És nem kell gondolkodni...

– Egyetemistáktól ez elég meglepő...

– A belátható és követhető karrier körvonalaira gondolnak.

– Ezt pedig a Jobbik vagy a Fidesz képes megteremteni, a szükséges „diktatúrával” együtt?

– Ez nem ennyire direkt. A generációhoz sok információ jut el, ebből szűrődik ki a Jobbik által kialakított közösségi szemlélet. Ez vonja be a fiatalokat a politikába.

– És a párt rasszizmusa nem riasztó számukra?

– Az ideológia nem érdekli őket. Sokkal inkább a közösségi lét, tehát hogy a szinte minden politikai erő által elhagyott kistelepüléseken, Borsodban, a Nyírségben és Baranya megyében együtt lehetnek a haverokkal, bulizhatnak. A korábbi individualizációs folyamatot felváltotta a közösség iránti igény, amelyet a Jobbik felismert és biztosít. A nagyvárosokban pedig megjelent a liberális, a zöld és balos vonásokat mutató Critical Mass-csoport, amely európai értékeket vall. Ez a csoport azonban kényesen távol tartja magát a politikai szerveződésektől, ha valaminek „pártszaga” van, nagyon gyorsan elfordul tőle. A Fidesz tudatosan próbálta a Hallgatói Hálózatot Bajnai-gárdának titulálni. Pusztán azért, mert egy éve ezek a fiatalok valóban a korábbi LMP, illetve a Bajnai vezette Együtt–PM nyelvét ismerték, azonos módon gondolkodtak velük.

– A szocialisták teljesen kimaradnak ebből a körből?

– Igen, mert a fiatalok úgy érzik, hogy a pártnak nincs egyetlen hiteles politikusa, egyetlen érvényes gondolata, amely találkozna a korosztály igényeivel. Ehhez talán teljes elitcserére lenne szükség.

– Azt írja a kutatásban, hogy a mai fiatal racionálisan lázad, csak a saját érdekeit mérlegeli. Lehet, hogy ezért nem érhet el semmit?

– Valóban, az elégedetlenkedő csak azt nézi, hogy neki ebből származik-e haszna vagy sem. Ha nem, akkor másra hagyja a lázadás kockázatát.

– Amikor Bokros Lajos tandíjat vezetett be, mégis tízezerszám mentek az utcára. Viszont amikor százmilliárdot vettek el a felsőoktatástól, amikor a hatalom a röghöz kötést tervezte, amikor kedvelt tanárokat zavartak nyugdíjba, mindössze konszolidált tiltakozás volt, finomkodóan távolságot tartva a politikától. Időközben elgyávultak, közönyösek lettek?

– Irtóznak a konfliktustól, nincsenek konszenzusos eszközeik az elégedetlenség érvényre juttatására. Egyébként az egész magyar társadalom képtelen érdekeinek képviseletére. Így aztán a racionális lázadó vagy elmenekül – akár az országból is –, vagy ellenvetés nélkül beilleszkedik a mai rendszerbe, és úgy éli le az életét, ahogy a nagyszülei és a szülei.

– De a szülők diktatúrában élték le az életüket.

– A jelek szerint a mai hatalom számára is vonzó az autoriter berendezkedési forma, ezért ha tartósan ez a politikai elit marad, hosszú távon lehet, hogy nálunk is erre kell berendezkedni.

– Közben a fiatalok – bár elfogadnák a diktatúrát – mégsem Kelet felé nyitnak, hanem több százezren az unióban: Angliában, Németországban, Ausztriában keresik a boldogulásukat. Vagyis a demokráciát azért mégis elfogadják?

– A kapitalizmust fogadják el, mint az általuk ismert egyetlen gazdaságszervezési formát. A külföldi munkavállalást ugyanakkor felfoghatjuk a probléma sajátos megoldásának, egyfajta lázadásnak. Elsősorban az anyagi biztonságot, belátható és tervezhető karriert keresik. Ez a jelenség a második világháború utáni kivándorláshoz mérhető károkat okoz az országnak azzal, hogy értelmiség nélkül marad a társadalom. Sajnos Magyarországon az elmúlt 25 évben nem volt – vagy csak alig – olyan felfelé ívelő szakasz, amely a társadalom számára megnyugvást jelenthetett volna. Valójában ezért fordulnak el a politikától, aminek sajátos következménye van: a hatalom bármit megtehet a társadalommal, mert nem kell a válaszcsapásától tartania.