A csodacsapat

Mese ez, klasszikus mese, habkönnyű és hihetetlen, akár másnak szeretné mutatni magát (társadalmi problémákat felvonultató műnek például), akár nem. Ezt a néző hosszú ideig nem tudja eldönteni: a film valós gondok tömegét látszik görgetni maga előtt – csak néhányat mutatóba: alkoholizmus, válás, gyermekelhelyezés, vidéki elmaradottság, gazdasági válság, és még vígan folytathatnánk –, de aztán igen hamar abbahagyja a görgetést, és onnan kezdve mondvacsinált problémákkal gurul végig az önmagának kijelölt sínen. A végén (azért a vége előtt egy tekerccsel adódik egy csavar) minden és mindenki jóra fordul, mint a mesében, a szerető szívek egymásra találnak, győz az igazság, és a csapat is csak azért nem, mert a gyárüzem (halfeldolgozás, szardíniakészítés) megmentéséhez éppen ez kell – bárha hőseink többsége és a nézők kisebbsége (aki még a végére is a helyén maradt) ezt nemigen sejti.

Merthogy csapat van itt, Bretagne-alsón, egy isten háta megetti kis szigeten, ahol a kis gyárat, amely a helyiek egyetlen megélhetési forrása, csak a futballcsapat parádés szereplése menthetné meg. A parádés szerepléshez viszont igazi focisták kellenek, nem olyan pocakos amatőrök, akik eddig alkották. A gyárigazgató-elnök ezért szerez egy hajdan híres focistát, Patrick Orberát, aki közben kiitta magát a sportból, legyen a csapat edzője. Orbera (aki imádott gyermekének láthatása miatt vállalja a megalázó feladatot) mozgósít néhány hasonlóan flúgos egykori menőt, akik aztán messzire repítik a csapatot. (Azért a Marseille ellen veszítenek, igaz, tizenegyesekkel.) Ennyi a történet, a valósághoz semmi köze nincs (erre nem is törekszik, a futballjelenetek fényképezése szinte kínos), nem kapunk választ arra, mitől változnak meg a szőrösszívű hősök, mitől szokik le Orbera az italról, és mitől nevezik ezt a mozit vígjátéknak.

Magam nagy híve vagyok a franciásan könnyed játékfilmeknek, sokkal emberibbek, szerethetőbbek, mint a hollywoodi műanyagok, de a Csodacsapat nem tartozik közéjük.

Ezt jól elpanenkázták – hogy stílben maradjunk.

(Rendezte: Olivier Dahan.)
Nádas Sándor