A bűn jelöltje
Hát ezt is megéltem, bekerültem az alaptörvénybe. Igaz, némi pejoratív felhanggal, mint a bűnös állampárt egykori tagja. Ez is érdekes, évtizedekre visszamenőleg ítéletet hirdetni, bűn elkövetését megállapítani olyasmiért, ami a hajdani törvényekben nemhogy bűn, de egyenesen „becsület és dicsőség” dolga volt.
Persze van ebben valami sumák is, mint minden másban a minapi jogszabályok között. Mert kik a bűnösök? A párttagok? Pártitkártól felfelé? A politikai bizottság tagjai? A kormánytagok? Az ítéleteket hozó bírák? Az értelmiség? A szimpatizánsok?
Egyetlen vigaszom, hogy most az utódpárt tagjaként védett sáncok mögül lövöldözhetem mérgezett nyilaimat az unortodox kormányra, a hatalmon lévő pártszövetségre és elvi rokonaira. Hadd ne részletezzem, kikre gondolok, nem kívánok utólag magyarázkodni, hogy nem így mondtam, kiragadták a szövegkörnyezetből, félreértették.
Érdekes lesz, amint egy eljövendő kétharmados párt módosítja az alaptörvény módosításának módosítását, és törvénybe iktatja a Fidesz–KDNP bűnösségét az unortodox gazdaságpolitikában, az elszegényedésben, a hatalom központosításában, a munkanélküliek számában, az Alkotmánybíróság ellehetetlenítésében. (Persze az se piskóta, hogy az 5000 forintos villanyszámlám 4500 forint lett.)
De nem szeretek panaszkodni. Örülök annak, hogy a magyar emberek által megválasztott forradalmi kétharmad még nem söprűzte ki utódpárti képviselőimet az Ország Házából. Pedig az alaptörvény ötödik módosításával ezt is megtehetné...
Láng Róbert, a bűn jelöltje
Budapest
