A bíróság függetlenségéből nem engedünk! – Setét Jenő: Mi a többséget védjük saját magától

Ne féljetek, magyarok, megjöttek a cigányok! Legendássá vált ez a kiáltás a 1990 márciusi véres marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idejéből. Csalog Zsolt író, a Roma Polgárjogi Mozgalom egyik alapítója 1993-ban fordítva is elmondta egy egri tüntetésen: Ne féljetek, cigányok, megjöttek a magyarok! Ön hogyan érezte a február 23-i tüntetésen? Megjöttek-e a magyarok?

Igen, harminc év után először ezt éreztük. Végigéltünk több mint egy hosszú évtizedet, amikor a 2008–2009 évi rasszista sorozatgyilkosság után szolidaritás helyett inkább a felénk áradó elutasítást és a gyűlöletet éreztük. Kevesen álltak ki mellettünk, amikor hat ártatlan cigány embert mészároltak le, köztük egy ötéves gyermeket. Múlt vasárnap viszont igazi élményt jelentett, hogy nem hagytak magunkra minket. Ez nemcsak a szervezésben mutatkozott meg – hiszen több tucat nem roma szervezet volt a partnerünk –, hanem a tüntetők jelenlétében is. Nem tudom megmondani, hogy kik voltak többen, romák vagy nem romák, de ez pont így van jól. Nagyon vegyes összetételű tüntető tömeget láttam, összekötött minket az, hogy a bíróságok függetlensége olyan közös érték, amiből nem engedhetünk. Most végre éreztük a szolidaritást a gyöngyöspatai romákkal, közvetve pedig az egész hazai roma közösséggel, amely újra a politikai támadások középpontjában áll. Az elmúlt hetekben újrakezdődtek – és ez a kormányzat magatartásának következménye – a szélsőjobbos vonulások is.

A tüntetésen elhangzott egy roma ellenállásról szóló rapdal is. De vajon létezik-e érdemleges roma ellenállás? Nagyon megosztott csoportról van szó. Vannak beások, romungrók, oláh cigányok, másképpen alakul a viszony, amikor egy falu hagyományos lakosságáról van szó, és amikor betelepülőkről.

Nincs relevanciája annak, hogy a roma emberek melyik csoporthoz tartoznak. A megosztottság általában is nagyon erős Magyarországon. Nem a cigányok megosztottak, hanem az egész magyar társadalom, méghozzá nagyon sok törésvonal mentén. A roma közösség pedig természetesen nem tudja meghaladni a többségi társadalom politikai sajátosságait. Sőt ennek éppen a fordítottja igaz, a roma közösségek mindig leképezik a magyar többségi társadalom aktuális állapotát. Mivel a magyar társadalom rendkívül szekventált, szemben álló csoportokra szakadt, mi magunk is ilyenek vagyunk.

John Conelly amerikai történészprofesszor, aki a kelet-közép-európai térség népeinek nemzetté válásáról, a bal- és jobboldali nacionalista mozgalmakról ezeroldalas monográfiát írt, úgy gondolja: a cigány kultúrától eleve idegen a politizálás. A lapunknak adott interjúban ezt válaszolta arra a kérdésre, lehetségesnek tartja-e, hogy a mostani feszültségek következtében kialakuljon egyfajta cigány nacionalizmus.

Amikor a jogegyenlőségért, az emberi és az állampolgári jogok sérthetetlenségéért állunk ki, az nem nacionalizmus. Az annak az értékrendnek az érvényre juttatása, védelmezése, amelyet a többségi társadalom alakított ki és fogalmazott meg a jogszabályokban, például az alkotmányban vagy a nemzetközi szerződésekben. Mi tehát most nem teszünk mást, mint hogy megpróbáljuk megvédeni a többséget önmagától. Meggyőződésem: a magyarországi cigányok nem akarnak mást, mint teljes jogú tagjai lenni ennek a társadalomnak, ennek az országnak, ennek a kulturális és politikai nemzetnek. Nem hiszem, hogy tartani kellene valamiféle elkülönülő, szeparatista cigány nacionalizmustól. Persze tény: a roma önszerveződések között is vannak olyan szélsőségesek, akik felvetették a cigány autonómia gondolatát. Ezzel olyan irányvonalat képviselnek, amelyet a roma közösségek nem fogadnak el. Nem véletlen, hogy pont ezek a cigány szélsőségesek lettek a szélsőjobboldal kedvencei. Mi azonban Magyarországon, magyarként szeretnénk teljes jogú, boldog állampolgárok lenni. A roma emancipációért folytatott küzdelem többé teszi magát az országot.

A Szabad bíróság! Szabad Gyöngyöspata! tüntetés résztvevői Budapesten 2020. február 23-án.

Fotó: Mohai Balázs

Ön szerint mit akar a miniszterelnök, amikor arról beszél, hogy a kormány nem teljesíti a gyöngyöspatai romák kártérítésére vonatkozó bírósági ítéletet?

Szerintem ez olyan aljas politikai magatartás, amely a szavazatmaximalizálásra játszik, etnicizált politikai kérdéssé emeli a bíróság függetlenségének az ügyét. A kormányfő kipécézte azt a két társadalmi csoportot, amelyek védelmében a legkisebb társadalmi ellenállásra számít. Az egyik a romák, a másik a fogvatartottak, ráadásul úgy beszél, hogy a két csoport között nagy átfedést sejtessen. Teljesen világos, hogy a múlt keddi országgyűlési határozat, amellyel érvényes jogszabályokat próbálnak felülírni, nem más, mint visszaélés a joggal. Én azt gyanítom: azután, hogy most a legkisebb ellenállást tanúsító csoportok ellen lépnek fel, szép sorban jön majd a többi is. Ha ezt a folyamatot nem állítjuk meg most együtt, tízmillióan, akkor megvalósul majd az időutazás, hogy megint a pártközpontban írják az ítéleteket. Elfogadhatatlannak tartom, hogy Orbán Viktor megpróbálja az összes hatalmi ágat maga alá gyűrni. Magyarország akkor sem magánbirtok, ha Mészáros Lőrinc szinte mindent birtokol. Egyelőre szeretném azt hinni, hogy Magyarország szuverén állam, ami nem a Fidesz párt tulajdonában van.

Azt mondják, hogy éppen a legszegényebb roma falvakban szinte egyöntetűen a Fideszre szavaznak az emberek.

Szerintem mindegy, hogy jobb- vagy baloldali kormány követi-e el a jogsértést. Ebből a szempontból az sem számít, hogy a Fidesznek jelentős cigány szavazóbázisa van. Minden jogsértés ellen fel kell lépnünk, nem tűrhetjük, hogy bárki is megkérdőjelezze a bíróságok függetlenségét. Úgy gondolom, hogy minket most eszközül használnak egy mérnöki pontossággal kiszámított, tudatosan felépített politikai kampányhoz. A Fideszben kiszámolták, hogy a cigányok által birtokolt politikai szavazattömb kisebb, mint amit a szélsőjobbtól és a baloldaltól elnyerni remélnek ezzel a rasszista nyelvezettel. Azt is pontosan kiszámolták, hogy ez olyan téma, amivel megint tematizálhatják a közbeszédet, el tudják terelni a figyelmet más, számukra kínos ügyekről.

Hány gyerekről szól valójában a gyöngyöspatai per? Mert semmi kétség sem lehet: ha nekik jár a kártérítés, akkor jár minden olyan gyereknek, aki szegregált iskolába járt. Itt elindul egy dominóhatás.

Én is azt gondolom, hogy a gyöngyöspatai ügy már régen nem csak Gyöngyöspatáról szól. Nemcsak az ottani hatvanegynéhány gyerek családjáról, akik ezt a pert megnyerték, hanem sokkal nagyobb tömegről és sokkal fajsúlyosabb elvi kérdésekről is. Hol van a határ a politika beavatkozási területei és a bíróság függetlensége között? Meddig mehet el a politika, amikor egy etnikumról beszél? És igen, valójában az a kérdés, hogy a magyar oktatási rendszerben több száz elkülönítő osztály és iskola van, ami ellen egyébként több mint húsz éve folyamatosan felemeljük a szavunkat, miközben egyetlen kormány sem hallgatott meg minket. A magyar állam súlyos milliárdokból maga tartja fent az iskolai elkülönítés rendszerét, amely több szempontból is rendkívül káros. Egyrészt azért, mert potenciálisan életük végéig munkanélküliekké képez embereket töméntelen pénz ráfordításával, másrészt az így kibocsátott iskolázatlan embertömeg a jövőben szociális ellátásra szoruló rétegként jelenik meg, és nem adófizetőként. Az egész társadalomnak kell majd eltartania azokat, akik az ő segélyezésükkel, fogva tartásukkal, átképzésükkel és az ellátórendszerben való gondozásukkal foglalkozik majd. Ez a lényeg. Csak egyetlen adat: ma Magyarországon több mint ötszáz elkülönítő iskola van. Ettől a mostani politikai akciótól a Fidesz két hozadékot vár. Szeretnék megfékezni, hogy a többi iskolába járó gyermekek családjai is bepereljék az iskolafenntartókat, ugyanakkor meg akarják erősíteni a saját szavazótáborukat. Ezt bizonyítja az is, hogy a bíróság által megítélt kártérítés ügyét galád módon be akarják emelni a nemzeti konzultációba. Ebben mi csak ürügy és eszköz leszünk.

Ha a Gyöngyöspatán megítélt százmilliót felszorozzuk ötszázzal, amennyi szegregált iskolát ön említett, eredményül ötvenmilliárdot kapunk. Ez nagyjából a fele egy atlétikai stadion árának vagy annak az összegnek, amit a kormány az idén készül kommunikációra kifizetni.

Szögezzük le, még ha ötszáz iskolára vetítjük is a kártérítés összegét, akkor sem kapunk olyan számot, amely, ha van valós politikai akarat, ne érné meg egy rendkívül káros közoktatási gyakorlat felszámolását. Azt, hogy a gyerekeket már hatéves korukban etnikai alapon különrekesztik kortársaiktól. Ezek a kisgyerekek azonnal megtanulják, hogy mi a megalázottság. Az elmúlt évtizedekben a hazai közoktatás rendszere csak a tankötelezettségi kor leszállításával hetvenezer gyereket lökött ki a társadalmi Taigetoszra, a semmibe. Ez romboló az egész társadalom szintjén is.

Látszik, hogy a kormány valójában a szegregáció híve, a felzárkóztatás igényével magyarázva az elkülönítést. Mi lehet ennek a hosszú távú következménye?

Ezzel a kormánynak az a célja, hogy fenntartsa a status quót, amikor a szegények még szegényebbek és még kirekesztettebbek, még elesettebbek lesznek; az uralkodó osztályok pedig továbbra is uralkodnak. Ők persze önmagukra gondolnak mint akik az uralkodásra legalkalmasabbak. Nem tudok más következtetésre jutni, hiszen a szakmai szervezetek mind a szegregáció, az elkülönítés ellen foglaltak állást. A pszichológus és a szociológus szakma egyöntetűen elítéli, hogy az előítéleteket a nemzeti konzultáció keretében tovább sulykolják. Ha nem számítanak a szakmai irányelvek, ha nem számítanak a jogszabályok, akkor mi a rendezőelv? Akkor mi számít?

Valójában persze még nem tudhatjuk, hogy áprilisban hogyan dönt a Kúria a gyöngyöspatai kárpótlások ügyében. Lehet, hogy helyben hagyja a korábbi ítéletet, de meg is változtathatja vagy hatályon kívül is helyezheti, és akkor az ügy visszakerül első fokra, a per szinte nulláról újrakezdődhet.

Én jogkövető állampolgárként csak arra tudok ígéretet tenni, hogy tiszteletben tartom a döntést, amit a Kúria hoz. Ám ha a legmagasabb szintű bírói testület helybenhagyja a korábbi ítéletet, akkor itt nem lehet technikázni, zsonglőrködni. Akkor fizetni kell. A magyar társadalomnak el kell döntenie, hogy az elmúlt évtizedekben, évszázadokban felépített jogrendet irányadónak tartja-e, vagy kész-e azt feláldozni, hogy kiszolgálja egy pillanatnyi politikai kurzus érdekeit.

Akad, aki attól tart, hogy azokon a területeken, ahol falvak egész sorában homogén cigány lakosság alakul ki, akár éhséglázadásokra is sor kerülhet.

A kormány nem érzi ennek veszélyét, a társadalmi ellenállást – ahogy ezt más kormányoktól is megszokhattuk – az oszd meg és uralkodj elve alapján akarja elrendezni. A cigányok esetében az egyik leggyengébb pozíciójú társadalmi csoportról beszélünk, márpedig Magyarországon a romáknál erősebb érdekérvényesítők is képtelenek voltak megvédeni magukat. Gondoljunk a tudományos akadémiára, a CEU-ra, a művészeti szakmai szervezetekre vagy akár a pedagógustársadalomra. Hogyan gondolhatjuk, hogy a cigánytelepek népe képes lehet az érdekeit hatékonyan érvényesíteni egy ilyen Gólemmel szemben, mint amilyen a mai állam? Szerintem az egyetlen hatékony út, hogy mindnyájan összefogjunk állampolgári jogaink érvényesítése és a józan ész által diktált döntések érdekében.