A baloldal talpra áll

– Budapest idei költségvetését a fővárosi közgyűlés húsz igennel, kilenc nemmel elfogadta. Ön tartózkodott. Miért?

– Mert bár a költségvetés nem jó, ez nem a főváros hibája, hanem a kormányé. A „rezsicsökkentés” hosszú távon rendkívüli károkat okoz. Budapesten a nagy közműcégek már most támogatásra szorulnak. Másfelől: nehéz tervezni a büdzsét, mivel nem tudjuk, mi lesz a főváros és a kormány közti megállapodás eredménye a budapesti tömegközlekedés finanszírozása kapcsán.

– Azt viszont tudjuk: 15 milliárdot elvontak a kerületektől.

– Pontosabban: a kormány kivonult a szociális ellátórendszer finanszírozásából, azt mondta az önkormányzatoknak, csináljatok, amit akartok. Ezek után a főváros testületi ülésén arról kezdtek beszélni fideszesek: a kerületek is járuljanak hozzá a BKV finanszírozásához.

– De ez nem a rezsicsökkentés következménye...

– Minden mindennel összefügg.

– Na de már legalább huszonöt éve képtelen megállapodni a főváros és a mindenkori kormány a tömegközlekedés forráselosztásáról.

– Ám eddig arról esett szó: az államnak, a fővárosnak és a régiónak – az agglomerációnak – közösen kell támogatnia a főváros tömegközlekedését. Európában most Budapest az egyetlen nagyváros, amelynek közösségi közlekedésében nem vállalna szerepet az állam.

– Az említett fővárosi testületi ülés előtt a pénzügyi államtitkár kizárólag a kormánypárti polgármestereket győzködte, hogy a kerületek is szálljanak be a tömegközlekedésbe. A közgyűlés hetven percet csúszott emiatt, amire korábban nem volt példa.

– És amikor aztán megérkeztek az ülésre, a fideszes képviselők arcán látszott, hogy komoly indulatok szabadulhattak el az egyeztetésen. Ez valószínűleg a főpolgármester úr szobájában zajlott, és a városi pletyka szerint ott Tarlós István felajánlotta lemondását.

– De miért hagyta az ellenzék, hogy az államtitkár csak a kormánypártiakkal tárgyaljon, mintha kizárólag az övék lenne Budapest?

– Engem nem ez háborít föl igazán. Hanem hogy minderről nincs társadalmi vita. Ha a kerületeknek is támogatniuk kell a közlekedést, az annyit jelent: az önkormányzatok legfontosabb adóbevételéből, az iparűzési adóból – amelyet nagyjából megfelez a főváros és a kerület – még többet akar magának a főváros. Ez akár még bele is férhetne, csakhogy például március 1-jétől Zuglóban saját adóbevételünkből félmilliárd forintot már betettünk a kerület szociális ellátórendszerébe, hiszen az állam kivonult onnan.

– Ön bevezette a minimáljövedelem intézményét. Ragaszkodott ahhoz, hogy fejenként 26 ezer forintos jövedelszint alá senki nem kerülhet a kerületben.

– De a szociális csomagunknak a legtöbb családot érintő eleme mégiscsak a lakásfenntartási támogatás. Amikor a rendeletet megalkottuk, a gombhoz varrtuk a kabátot: társadalompolitikai célokhoz kerestünk eszközöket. És két célunk volt: segíteni a mélyszegénységben élőknek és garantálni a lakhatás biztonságát.

– Elérte, hogy az egész testület – köztük jobboldaliak is – megszavazza a szociális csomagot. Rögtön megtérült az alku, hogy választott egy fideszes alpolgármestert is az MSZP-s és a PM-es mellé?

– Mindenkivel egyeztettem. Időigényes volt, de úgy gondolom: csak azok a közösségek lehetnek sikeresek, amelyekben a kooperációra építenek. Konstruktív partnert látok a helyi Fidesz-frakcióban, amelynek vezetője korábban már volt alpolgármester, akkor is, amikor többségbe került a baloldal a kerületi testületben.

– Honnan tudta, hogy konstruktív lesz az illető?

– Tapasztaltam a testület működésének első négy hónapjában. Minden előterjesztést megszavazott a Fidesz is. Akkor nem volt még fideszes alpolgármester. De beláttam: érdeke a kerületnek ez a konstruktív viszony. Különben Zugló az átláthatósági rendeletével is modellkerület: március 31-én az utóbbi öt év összes szerződését föltöltjük az internetre. Minden zuglói polgár, újságíró kutakodhat, mi történt a Papcsák-korszakban. Nincs többé titok.

– Drasztikusan visszaesett a Fidesz népszerűsége, kiderült a veszprémi időközi választáson. Ön azt is mondta: a Fidesz számára komolyabb politikai probléma, hogy széthullott az az entitás, amelyet eddig Fidesznek gondoltak a választók. Tudja, én meg azt tartom igazán bajnak: mindebbe csak bambul bele a teljes ellenzék immár évek óta.

– Kétségtelen, valahogy mindenki úgy van vele az ellenzéki oldalon: üljünk rá arra a hullámra, amit a Fidesz keltett. Kész Zoltán veszprémi győzelme üzenet az ellenzéknek: könnyebben szavaznak olyan jelöltre, akinek a neve mellett nincsenek pártlogók. Ez a közhangulat. Ezért is kell a baloldalt megújítani.

– Mégsem történik semmi. Ehhez képest ön – Gyurcsány Ferenccel egyetértve – előrehozott választást javasol 2016-ra.

– Mert egyre többen látják, a Fidesz rossz irányba viszi az országot, s Veszprémben egyértelműen kiderült: a kormánypártiaknak már messze nincs meg a tavalyi támogatottságuk.

– Arra nem gondol, hogy egy választáson a Fidesz Orbán Viktorral még mindig többséget szerezne?

– Nem.

– Miért olyan biztos ebben? Van már új baloldal? Alternatíva a Fidesz felváltására?

– Jó, de az előrehozott választás más kérdés.

– Miért lenne az? Csak akkor fordulhat a politika, ha egy kritikus tömeg balra szavaz.

– Egyetértek. De a parlamenti ciklus elején vagyunk, és ilyenkor még az a lényeges kérdés, hogy a kormánynak megvan-e a támogatottsága. Közelítvén a ciklus végéhez a kérdés már úgy hangzik majd: és mi az alternatíva? Nekem a 2014-es választás fontos tanulsága: egy olyan összefogás, amely személyi-hatalmi játszadozásnak tetszik, nem hozza meg a választói bizalmat a baloldal győzelméhez. Az ellenzéknek annyi volt a stratégiája: a választás népszavazás Orbán Viktor ellen. Azt tudtuk, mit nem, ám nem tudtuk, mit igen.

– És tudják már, mit igen?

– Egy ekkora bukás után megengedhető, hogy az ellenzék még mindig a sebeit nyalogatja, és keresse a megoldást.

– Csakhogy már 2010-ben is hatalmasat buktak. Azóta meg nem egy, hanem öt év telt el.

– Igaza van. De a következő választás nem holnap lesz, nem is holnapután.

– Már ha nem lesz előrehozott választás...

– Persze. Akkor van baj, ha a pártok egy év múlva még mindig csak a programjukon gondolkodnak. Én egyébként előválasztást javasolok az ellenzéknek, hogy ne tárgyalóasztalnál dőljön el, mennyit ér egy-egy párt az összefogásban. Ha azt állítjuk, ez a tábor demokratikus, akkor demokratikus folyamatban kell végigvinni, ki legyen a miniszterelnök-jelölt. Márpedig ha 2018 tavaszán lesz a következő parlamenti választás, az ellenzéknek 2017-ben kell rendeznie sorait. Másként, mint eddig. A PM még egyszer nem vesz részt zárt ajtók mögötti csiki-csukiban, ahol a hatalmi zsarolási potenciál számít.

– Persze a PM ahhoz elég kicsi párt, hogy egyedül elérjen bármi változást.

– Orbán nem tőlem fog megijedni, hanem a baloldaltól, amely talpra áll.