Szépen gyógyul a panelház negyedik emeletén Gáborka, a félig leszakadt lábú hathetes őzgida

2018. július 11., 11:45

Szerző:

Lassan egy hónapja, hogy a komáromi Vendégh Gábor gépjárműve előtt egyszer csak felbukkant egy őzcsalád, miközben ő hazafelé tartott. Az anya, valamint nagyobb gidája elkerülte a balesetet, a legkisebb, akkor még csak két hetes gida azonban egyenesen az autó kerekének ugrott – számolt be a Szia, Komárom nyomán a Sokszínű Vidék. 

Vendégh Gábor egyik közeli bokor tövében talált rá a kis állatra, amelynek félig leszakadt az egyik lába. Nem akarta, hogy rókák áldozatává váljon, ezért elvitte állatorvoshoz. A műtét után felhívta egy vadászgazdát is, aki azt mondta, hogy jelenleg nincs kapacitásuk a gondozására és nem is tudja kinek odaadni. Ekkor döntött úgy, hogy ő fogja gondozni mindaddig, amíg fel nem épül teljesen.

A 6 hetes Gáborkának új gazdája szerint az nincs semmi gondja a panelélettel. Már a műtét utáni 5. napon elkezdett sétálgatni.

Gáborka annyi banánt tudna enni, amennnyi nincs is
Fotó: Sziakomárom

Éjszaka, általában 2-3 óra felé felkel, odamegy gondozójához, cincog egy kicsit, ezzel jelzi, hogy éhes. 

Imádja a tejet, amit cumisüvegből kap, a banánból pedig szinte bármennyit meg tud enni. Emellett egyik kedvenc időtöltése a tévézézés. Ahogy nő, egyre pajkosabb lesz. 

Ráérünk arra még! Ugye, milyen ismerős ez a kijelentés? A karácsonyi bevásárlással kapcsolatban ez egy rendszeresen felbukkanó reakció. Hiszen hol van az még? Minek ezt túlgondolni? Persze, idegeskedni nem kell, mert ez pont az ünnep lényegét veszi el. Na, de mi a nyugalom kulcsa? Az időben cselekvés! Ami pedig garantáltan nem egy héttel a Szenteste előtt következik be.

Klímaszorongás és COVID-félelem után itt az energiapara – F. Takács István pszichológus szerint teljesen természetes, hogy az emberek ilyen dolgoktól szoronganak és felvetik magukban azt is: mit tegyek, ha nem lesz benzin? A 168.hu a magyar társadalom jelenlegi mentális egészségéről beszélgetett a pszichológussal.

A szappanokat, amelyet régóta vagy a cél elérése érdekében hasznos eszköznek, vagy designos, ám valójában soha nem használt háziasszony ajándéknak tekintettek, hatékonynak tűnik abban a korszakban, amikor a pazarlás csökkentésére és az öngondoskodás minimalizására összpontosítunk.

Tompán ülünk a szobában, bambán bámulunk magunk elé, miközben izzadságcseppek csorognak az arcunkon. Kint tombol a kánikula, nem tudunk semmire sem figyelni, aztán laza mozdulattal kezünkbe vesszük a távirányítót, pár gombnyomás és duruzsolni kezd a klíma. Fellélegezhetünk.