Rák: ezekben a szervekben képződnek leggyakrabban az áttétek

A rák áttéteinek megjelenése általában rossz kórlefolyást jelez, de korai felismerés mellett jól kezelhetők.

2024. október 17., 13:46

Szerző:

A rosszindulatú daganatok egyik jellemző tulajdonsága, hogy növekedésük során egyes sejtjeik az eredeti helyükről „elszabadulva” eljutnak a szervezet távolabbi pontjaira, és ott másodlagos (szekunder) daganatokat, vagyis áttéteket (metasztázis) képeznek. Az áttétek megjelenése általában rossz kórlefolyást jelez, de egyes áttétek – korai felismerés mellett – jól kezelhetők, vagy sebészi úton maradéktalanul eltávolíthatók – írja az Egészségkalauz. 

Az áttétképződés folyamata során a daganatos sejtek leszakadnak a daganatról, máshol megtapadnak, és osztódásuk ott is megindul. Mindez történhet a vér közvetítésével (hematogén terjedés), a nyirokutak mentén (limfogén terjedés) és a savós hártyával bélelt testüregekben (pl. a mellhártya lemezei). A rosszindulatú daganatok leggyakrabban a tüdőbe, a májba, a csontrendszerbe és az agyba képeznek áttéteket.

De vajon mit kell tudni az egyes rák áttétekről?

Csaknem minden daganattípus képes áttétet képezni a tüdőbe, még maguk a tüdődaganatok is. A tüdő szélén elhelyezkedő áttétek növekedésük során hosszú ideig nem okoznak panaszt, ezért bármilyen típusú, már diagnosztizált daganat esetén fontos a rendszeres kontrollvizsgálat, mellyel az esetleges tüdőáttét hamar kimutatható, és kezelése korán megkezdhető. 

Májáttétet leggyakrabban a vastagbéldaganat és a végbéldaganat okoz (ld. még Béldaganatok). A gyomorrák, az emlőrák, a tüdőrák és csaknem minden daganattípus, még a vérképzőrendszer rosszindulatú megbetegedései – például a leukémia és a limfómák (ld. még Hodgkin-limfóma, non-Hodgkin limfóma) – is érinthetik a májat. A májáttét kezdetben nem okoz tüneteket, előrehaladott szakaszban étvágytalanság, kóros fogyás, ismeretlen eredetű láz utalhat rá. 

A csontáttétek 65–75 százalékát az emlő-, a tüdő-, a vese- és a prosztatarák képezik. A csontokon képződő áttétek hozzávetőlegesen 40–60-szor gyakrabban fordulnak elő, mint az elsődleges rosszindulatú csontdaganatok. Leggyakrabban az ágyéki, mellkasi és nyaki csigolyák, a combcsont törzshöz közelebb eső harmada, a bordák, a koponyacsontok, a medence, a szegycsont és a felkarcsont érintett; a kéz és láb rövid csöves csontjaiban ritkán keletkezik áttét. 

(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Pixabay)