Az épületek vízellátásában és fűtésében a csővezeték rendszerek alkalmazása hosszú utat járt be az agyag és fémcsöveken keresztül napjainkig. A fűtési célra is alkalmas, hajlékony műanyag csőrendszerek megjelenésével egyrészt könnyebbé és gyorsabbá váltak a hagyományos víz- és fűtésszerelési munkák, másrészt lehetőség nyílt új, főleg fűtési célú megoldások bevezetésére.

Erre az egyik legjobb példa a padlófűtés gyors elterjedése, melynek elvét és működőképességét már a rómaiak óta ismerjük, de csak a fent említett csövek megjelenésével vált széles körben alkalmazott technikává. Ez volt az a pont, amikor magát az épületszerkezet egy részét fűtőtestként, hőleadóként kezdtük el használni. A fektetés és csőrögzítés korlátjai miatt hosszú ideig ez maradt az egyetlen ilyen épületszerkezeti megoldás. A fűtést kellemesen intézte a padló, a hűtés pedig többnyire nem volt elvárás vagy ahol mégis, azt valamilyen – a levegőt hűtő – géppel, rendszerrel oldották meg (és gyakran oldják meg még ma is).

Most a fejlődés azon szakaszát éljük, amikor a műanyag csőrendszerek és a rögzítési rendszerek is odáig fejlődtek, hogy – a padló mellett – fűtőfelületként előbb birtokba vehettük a falakat, majd rögtön utána a mennyezetet is. Lehetővé vált, hogy ugyanazzal a felülettel télen fűtsünk, nyáron hűtsünk. Hőtermelő oldalon megjelentek és széles körben elérhetővé váltak azok a berendezések (hőszivattyúk), amik egyszerre mindkét szükségletet képesek kiszolgálni.

Nyáron a hűtés igényének általánossá válásával és a tény elfogadásával, hogy a mennyezet igen is alkalmas mindkét feladatnak (fűtés és hűtés) megfelelni, a fal és a mennyezet közül az utóbbi vált a leggyakrabban választott megoldássá.

A kínálatban szerepelnek falra és mennyezetre egyaránt szerelhető rendszerek (vakolatos és gipszkarton fűtő-hűtő paneles) és kifejezetten csak mennyezeti alkalmazások is, mint amilyen a monolit betonfödém fűtő-hűtő rendszer és az állmennyezeti fém fűtő-hűtő panel.

A belső tér használata szempontjából, mindkettő az „akadálymentes” mennyezetet használja, ahol fűtési szempontból semmi sincs az utunkban, remekül működik és manapság a legkedveltebb, ilyen célra használt felület.

Mindkettő gyorsan építhető és a gépész munkálatok jól elkülöníthetők más szakágakétól (szerkezet építés, száraz építés).

Ahol van mód elhagyni az álmennyezetet és csak glettelt beton felülettel dolgozni, érdemes a monolit betonfödém fűtést választani.

A födém homogén betonrétege jól használható fűtési célra, a sík, nagy kiterjedésű zsaluzaton könnyebb a munka (nem kell fárasztó módon fej fölött szerelni) és gyorsabb a szerelés, mert nem kell létrát, állványt használni és előre gyártott fűtőkörökből épülnek meg.

A födém alsó rétegét használva rugalmasan szabályozható mennyezetfűtést kapunk. (A csövek 10 mm-re futnak az alsó síktól.)

A monolit építési mód széles körű alkalmazása miatt családi házak, társasházak, irodaházak, egészségügyi intézmények és más középületek ideális felületfűtési megoldása lehet.

A födémfűtő, -hűtő rendszert az épü­letről kapott építész rajzok alapján a gyártó megtervezi. Az elkészült rajzok alapján legyártja és az épít­kezés helyszínére szállítja az egye­di azonosítóval ellátott modulokat.

A fűtőmodulok acélhálóra (elő)szerelt, lépésálló kivitelűek. Méretük az alaprajzon szereplő helyiségek méretéből és azok hőszükségletéből adódik. A zsaluzatra helyezett modulok bekötőcsövei a rajzon meg­adott átvezetési pontokon (átvezető dobozok) lépik át a födém alsó sík­ját. Kötés a födémben nem készül. A bekötőcsövek hossza nem a modulmérettől, hanem azok átvezetési ponttól való távolságától függ, így az azonos modulméretekhez általában eltérő bekötőhossz tartozik. A bekötőcső a kellő hosszban a modulokon (feltekercselve) érkezik.

A bekötőcső egyenes szakaszaira 20 mm-es merev PVC védőcső kerül, ami nemcsak mechanikailag védi a csövet későbbi vasszerelés és betonozás fázisában, de a rendezett távtartást is segíti.

A zsaluzat eltávolítását követően a szabad csővégek préstol­dóval hosszabbítva érik el a men­nyezet közelében (mennyezet síkján vízszintesen vagy a fal tetején fejjel lefelé) elhelyezett osztó-gyűjtőt.

A nagyteljesítményű mennyezetfűtés kialakításának másik lehetséges megoldása az állmennyezeti fűtő-hűtő panel, melynek fő eleme az Ω profilú hornyokkal ellátott hőelosztó lemez. A hornyokban futó csövekben áramló víz felmelegíti a lemezt, ami átmelegíti a vele alulról érintkező gipszkartont, amely lesugározza a hőt.  A lemez felhajtott oldalsó éleinek köszönhetően a vele érintkező tartó szerkezetet (CD profilt) is valamennyire aktív felületté teszi, így egyenletesebb lesz az álmennyezet felületi hőmérséklete. A felhegesztett függesztőkkel a panel egyszerűen felakasztható a gipszkarton profilok felső éleire. A hornyokban 10x1,3 mm PERT-EVOH-PERT 5 rétegű csővel szerelt panelek úgy ülnek be a profilok közé, hogy panel alsó síkja kb. 1-2 mm-rel a profil síkja alá esik, így biztosítva a kellő érintkezést a gipszkartonok felcsavarozását követően (a panel a felszerelt gipszkartonon nyugszik).

Az egységes szélességi méret alkalmazkodik a gipszkartonozásnál járatos 400 mm-es CD profil tengelytávolsághoz, így a szokásos táblaméretekkel lehet dolgozni.

A 16 elérhető panelhossz tagolt álmennyezet esetén is jól variálható és jó felületi kihasználást tesz lehetővé.

SLAB-16 szerelése        CDP-400 szerelése