Magán vagy ingyenes? Hogyan érdemes sebészt választani, ha műtétre kerül a sor?
Manapság már számtalan egészségügyi szolgáltatás érhető el a magánszektorban, legyen szó fogászatról, nőgyógyászatról vagy éppen bőrgyógyászatról. A rendszeres TB-hozzájárulást fizetve viszont joggal merülhet fel a kérdés bennünk: biztos, hogy érdemes pluszban is nagyobb összegeket kiadni ilyen céllal? A következőkben ezt a kérdést járjuk körül a sebészeti beavatkozásokra vonatkoztatva.
Objektív szempontok
Az állami ellátás versus magánszektor összehasonlításban több olyan alapvetően objektív aspektust vizsgálhatunk meg, ami minden sebészeti beavatkozás előtt álló páciens számára megfontolandó. Nézzük meg a legalapvetőbbeket!
Idő
Gyakran ez a döntő kérdés: tudunk-e várni, hogy sorra kerüljünk? Az állami intézményekben ugyanis nem ritkák a hosszú, akár többhónapos – esetleg éves – várólisták, míg egy magánsebészeten akár már másnapra is kaphatunk időpontot. Ennek felmérése egyébként nem feltétlenül a mi feladatunk, érdemes kikérni egy szakember véleményét az állapotunk súlyosságáról, és arról, hogy az esetünkben mennyire fontos az időfaktor.
Költségek
A beavatkozások költségei jelentik azt a tényezőt, amely leginkább szétválasztja az állami és a magánszektorokat. Hiszen míg a TB-alapú szolgáltatásokért havi szinten fizetünk (relatíve) kisebb részleteket, addig a magánellátásért egyszerre kell egy nagyobb összeget otthagynunk – ezt pedig egyre kevesebben tudják megengedni maguknak.
A kezelés összetettsége
A magánszektor tökéletes olyankor, amikor egy egyszerű, kisebb volumenű beavatkozásra van szükségünk – ilyen lehet például egy bőrelváltozás eltávolítása. Ezekhez ugyanis a magánsebészetek is rendelkeznek kellő eszközparkkal, ráadásul az árak sem rúgnak annyira magasra. Ha viszont egy több kezelést és speciális eljárásokat igénylő problémáról van szó, már megéri megfontolni az állami ellátást. Akadnak ugyanis olyan komplex területek, amelyeket csak az TB-alapon működő szektor tud lefedni, ilyen lehet például az onkológiai ellátás. Persze ilyen területeken is működhetnek magánkórházak, amelyek valamilyen kiegészítő szolgáltatást nyújtanak.
Azt viszont nem érdemes elfelejteni, hogy egy egészségügyi intézmény, ami nem közfinanszírozott, csak olyan ellátásokat fog nyújtani, amelyek számára nyereségesek. Ezért van például, hogy a traumatológia, amihez sokkal komolyabb háttérre van szükség, nem működik ilyen módon.
Szubjektív aspektusok
Amikor sebészeti kezelésekről van szó, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a saját preferenciáinkat sem. Ami miatt sokan a magánszektor felé húznak – a gyorsaság és a rövid várakozási idők mellett –, az a kényelem, illetve a barátságosabb, személyesebb légkör. A magánellátásban ugyanis megvan a kapacitás arra, hogy minden pácienssel úgy foglalkozzanak, mintha ő lenne az egyetlen – az persze, hogy erre van lehetőség, nem mindig jelenti azt, hogy így is történik. Emellett pedig a rendelők is kellemesebbek, hangulatosabbak és modernebbek, mint a közkórházakban.
Végül, de nem utolsó sorban szót kell ejtenünk arról a vélekedésről is, miszerint a magánorvosként dolgozók jobb szakemberek, mint az állami ellátásban tevékenykedők. Ez egy általános tévedésnek számít: ha az ember tapasztalt már egyet s mást a hazai egészségügyben, jól tudja, hogy mindkét szektorban „ki kell fogni” a jó orvosokat. Mindenhol vannak ugyanis figyelmes, alapos, nagy szakértelemmel bíró orvosok, ahogy a kevésbé megbízható, felületes, folyton rohanó szakemberek is.
Mielőtt tehát végső döntést hozunk egy ilyen kérdésben – a fent felsorolt szempontok sorravétele mellett – érdemes első kézből származó információkat gyűjtenünk. Kérdezzünk barátokat, rokonokat, olvassunk online értékeléseket, hogy ne a műtőasztalon bánjuk meg a választásunkat!
(x)