Megtanítani az embereket „ételt nevelni”

Hogyan lesz egy színházi művészeti vezetőből balkonkertészeti webináriumokat szervező szakember?

Karrierváltással kezdtem, én hét évig dolgoztam színházban, és azután ültem be az iskolapadba. Színháztörténetet tanultam magyar szak mellett, azután irodalomelméletet, hermeneutikát meg medialitás-elméletet, ami a mai napig az oktatásfejlesztői munkámban nagyon meghatározó. Az egyetem mellett kezdtem el kertészkedni. Tehát a megnövekedett olvasási munka és a szellemi munka magával hozta azt, hogy felismerjem, nekem szükségem van a kertészkedésre. 2010-ben kezdtem az egyetemet, és 2011-ben kezdtem el kertészkedni. Az egyetem után kommunikációs marketing feladatot, meg szervezési feladatokat láttam el az akkori munkahelyemen, és onnan csábítottak át a Közszolgálati Egyetemre, ahol egy nagy kompetenciaalapú továbbképzési, digitalizációs programban dolgoztam. A PlantTogethert 2015-ben alapítottam, egy évvel azelőtt, hogy az egyetemen kezdtem dolgozni.

Azért hívtam életre, hogy másoknak is megmutassuk, milyen csodát rejt a magról nevelés élménye, mert ezt városlakóként is meg lehet tapasztalni.

A PlantTogether azonban nem csak balkonkertész, hanem általában véve egy magról nevelő mozgalom. A balkonkertész képzés, amit már a Zöldítőkön belül indítottam, az balkonspecifikus, városspecifikus, de a PlantTogether-nek az volt a lényege, hogy az ország bármely pontjáról bármilyen aktuálisan vethető maggal bárki becsatlakozhat ebbe a virtuális közösségi kertbe. Különböző helyszíneken osztogattam is ingyen magot. Az első két évben nagyon furán néztek rám és visszakérdeztek, hogy mit akarok eladni, vagy honnan vannak ezek, tehát nagyon bizalmatlanok voltak, 2015-ben ennek még nem volt itthon kultúrája.

Elvesztettük az élő növénnyel, vagy a kerttel való kapcsolódást.

A járvány alatt hatalmas hangsúlyt kapott az, hogy észre vegye az ember a közvetlen mikrokörnyezetében lévő apró örömöket. Még most is libabőrös leszek attól, ahogy emlékszem arra az érzésre, hogy milyen óriási lehetősége volt a világnak a járvány alatt megváltozni. A COVID a változás szele volt, hatalmas energiák szabadultak föl, és az emberek elkezdtek odanézni a lábuk elé, a kezük elé, az égre. Ez adott nekem egy óriási lendületet. Akkor épp egy kommunikációs tréningcégnél dolgoztam, a digitális átállásért voltam felelős az irodavezetés mellett. 2020 nyarán felmondtam, a járvány közepén, mert úgy éreztem, arra kell fókuszálnom, hogy másokat abban az útban segítsem, hogy megleljék az apró örömöket az életükben. Nem akartam soha a segítő szakmában elhelyezkedni, nincs is ilyen képesítésem, de valamiért erős bennem a késztetés, hogy amire én is tapasztalatból jövök rá, ami segít, ami ad, azt azonnal megosszam másokkal. Ez volt a hívószó, és a felmondásom után elkezdtem csinálni a balkonkertész képzést. Egyébként valami tenyérre léptem a „semmi” helyett, mert hogy amint fölmondtam, egy vagy két hétre rá belefutottam egy pályázatba, amelyet a digitális balkonkertész-képzés ötletével meg is nyertem. Ez megerősített abban, hogy igenis, ezt meg kell valósítani. A visszaigazolások azt mutatják, hogy erre tényleg szüksége van az embereknek.

Most, hogy megyünk be a válságba, egyre nagyobb erény lesz az a tudás, hogy magról tudunk ételt nevelni.

Én mindenben a fenntarthatóságra törekszem és a hitelességre. Csak amióta én kertet művelek, vagy foglalkozom a földdel, az elmúlt tíz évben, vagy tízenpár évben is óriásit változott a klíma, óriásit változtak a nyarak. Borzasztóan száraz a tavasz, mulcsolni kell mindent, hogy megtarthassa a nedvességet a föld. Ez fenntartható.  Amikor elkezdtem kertészkedni, akkor a szomszédaim akiknek a mai napig hálával emlegetem a nevét, Eta néni, Klári néni, Imre bácsi, Juli néni rengeteget segítettek. Idővel azonban rá kellett jönnöm, hogy az a kertészkedés nem fenntartható. Az, hogy ássuk föl a földet mélyen, vagy hogy a gyomirtót vagy a csigamérget használjunk. Noha mérgezni nem mérgeztem a földet soha, de én is ezt a fölművelési kultúrát tanultam tőlük, és át kellett állnom szépen, megismerve a permakultúrás szemléletet. Kicsit holisztikusabban kell a kertre tekinteni, mert minden összefügg mindennel. Nem kötöm se valláshoz, se felekezethez ezt az életérzést, de nézd, amikor észrevettem, hogy itt a balkonon megjelentek a levéltetvek a virágokon, és a szomszéd utcában láttam katica-lárvát, fogtam egy levélen, hazahoztam, kiraktam a balkonládába, és fölvettem, hogy hogyan tűnnek el a lárvák, és hogyan lakják be magukat a katicák. Mivel etetem itt a madarakat, ezért nem szaporodtak el túlságosan a Katicák, gyönyörű egyensúly jött létre, és eltűntek a tetvek is.

Hol tart most a PlantTogether?

A járványt megelőző években már több ezer kezdőt segítettem a magosztásokon. Minden tavasszal van a nagy közös magvetés 2015 óta, a Boldogság világnapja körüli hétvégén szokott lenni, és olyankor együtt vetünk, bárki bárhol is van. Ennek az ismétlése az áprilisban egy méhecskementő virágmagvetés, amit 2017 óta csinálok, az pedig beporzóbarát virágokat nevelünk magról, és ugye most már nem csak magunkra gondolunk, hogy mi együnk valamit, hanem a beporzókra.

A PlanTogether mozgalomnak a harmadik nagy bástyája, és tulajdonképpen az egésznek az ünneplése a Plantfie-készítő fotópályázat, amit szintén minden évben megrendezek. A felnevelt növénnyel közös szelfivel, illetve a magról nevelés fázisfotóival, kollázzsal lehet pályázni. Idén is több mint száz nevezés érkezett be erre a pályázatra. Ez egy teljesen nonprofit dolog.

Mit nyernek a Plantfie pályázat győztesei?

Minden évben keresek partnereket, akik szívesen támogatnának minket, például egy vetőmagos céget vagy könyvkiadót, szuper természetismereti ismeretterjesztő könyveket lehet nyerni. Természetesen a Zöldítők képzéseire is lehet részvételi lehetőséget bezsebelni.

Miben más a Zöldítők, miért hoztad létre?

Amikor a covid kirobbant, minden nap élőztem meg posztoltam, és ez elindított egy nagyobb igényt. Ehhez pedig már egy rendszer kellett, egy tudásátadási forma, ami már több volt, mint egy kis játékos mozgalom.  A Zölditőket ezért hoztam létre, az egy olyan társadalmi vállalkozás, ami megpróbálja fenntartani önmagát, és ezen belül valósítottam meg a balkonkertész képzést az önmagát svájci bicskaként definiáló munkatársnő, Czigány Viki segítségével. A gyönyörű illusztrációkat pedig Varga Kata álmodta meg. Próbáltam a márkával azt a kedvességet átadni, ami a természetből sugárzik.

A balkonkertész képzésen kívül mi mindent lehet még a Zöldítők keretein belül tanulni?

Az alapkoncepciót a covid-járvány hívta életre, ezért online ismeretterjesztő előadások és képzések zajlanak. Halmos Mónikával rendszeresen készítünk gyógynövény- és gyomnövény ismereti, vadnövényismereti előadásokat. Van olyan előadásunk, ami az ökopszichológiával foglalkozik, az erdőmerülés egyik alapítója, Vásárhelyi Kriszta klinikai szakpszichológus tartja, a természettel való kapcsolódás lélektani hátteréről szól. Van négy alkalmas webinár-sorozatunk a beltéri és városi komposztálásról is.  Az ország minden részéről, sőt, a határon túlról is bejelentkeznek. Emellett idén a Terézvárosi Önkormányzattal volt egy közös programsorozatunk, a Zöldülő Terézváros,  szemléletformáló játékokkal és tematikus workshopokkal, hogy fenntartható szokások kialakításával segítsük a városlakókat. Igyekeztünk sok apró praktikát megmutatni, és közelebb hozni azt a rácsodálkozás-élményt, hogy a város közepén is lehet a természettel kapcsolódni.  A szemlélődés-versenyek például pont erről szólnak, minden egyes alkalommal, amikor kinn vagyunk a Hunyadi-téri piac mellett a parkban, akkor részt lehet venni a szemlélődés-versenyen, amelyet korosztályok szerint szervezünk. Az a célja, hogy megfigyeljék a résztvevők a parkot és jól érezzék magukat benne. Van, aki egy fa szemlélésében találja ezt meg, van, aki abban, hogy szagolja a rózsákat. De szerveztünk korábban a buli-negyedben fagyűjtő sétát is. Kaptak egy vaktérképet az odalátogatók, és végig kellett sétálniuk a bulinegyed utcáit, és bejelölni, hogy hol van fa. A legtöbben úgy indultak el erre a sétára, hogy nincsenek fák, de kinyomtattam nekik, hogy milyen fajta fákkal fognak találkozni. Nem akarták elhinni, hogy ott van fűzfa vagy gesztenyefa. Úgy jöttek vissza a sétáról, hogy nahát, tényleg vannak fák, van ginko biloba is belváros utcáin, csak elmegyünk mellette.

Milyen programokon tudnak veletek találkozni az emberek?

A PlantTogether kettős szójáték, ami utal egyfelől a közös ültetés tevékenységére, de ugyanakkor azt is jelenti, hogy tervezzünk együtt. Ez utóbbi egy brandépítési tanácsadás és oktatásfejlesztési szolgáltatás főleg olyan vállalkozók számára, akik zöldek, illetve társadalmi felelősségvállalásban aktívak vagy az emberek jóllétét támogatják. Kreatív kampányok kidolgozásában segítek és márkaépítésben, így jobban érényesülhetnek.

Minden törekvésem célja, hogy egy kicsit szeretnék levágni a digitális detoxon keresztül abból, hogy az emberek kényszeresen jelen akarjanak lenni mindenhol és mindent tudni akarjanak azonnal, vagy hogy mindenki számára állandóan elérhetőek legyenek. Ha az ember ősszel elültet egy árvácskát a balkonon, akkor egész télen megtölti a szívét a boldogság, amikor rátekint. Ezekre kellene fókuszálni. Vagy például bárki nevelhet mikrozöldet a párkányán, ami még ráadásul táplálja is télen, és a boltban rendkívül drágán juthatunk hozzá ehhez a vitaminforráshoz.  A jelenlét szemléletére épülnek a programok, amiket kitalálok. Döntse el mindenki, hogy ez menekülés a világ elől, vagy hazatalálás a jelenbe, ami mer otthont adni. Szerdán lesz például a Szobanövény surviver előadás, ami a téli szobanövény gondozásról szól, Bodnár Judit Lola tartja a lakásdzsungel-harcosoknak. . November 12-én pedig a Hunyadi-téri piac mellett találnak meg minket, ahol lehetőség van részt venni 10 órától a szemlélődésversenyen, vagy déltől a növénycsere programunkban. Viszünk mikrozöld-magokat, ajándékba adunk mindenkinek, akinek szeretné kipróbálni a csíráztatást. November 15-én a Madártani Egyesülettel tartunk webinart a helyes téli madáretetésről. November 16-tól pedig végre lehet jelentkezni a jövő évi balkonkertész képzésre, ami januárban indul.

 (Kiemelt képünk: Zöldítők, Zöldülő Terézváros. Fotó: Antal László)