Ha elviteti a falevelet, tízezreket dob ki az ablakon
Az elvitetett falevél hiányzik a kertből, mert nem lesz, ami megkösse a nedvességet, elveszíti a tlajas a szerves tápanyagtartalmát, amit azután súlyos összegekért vásárolt, trágyával vagy humusszal pótlunk vissza, ráadásul lenullázuk a kert karbonraktárát is.
Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató a közösségi médiában hívta fel a figyelmet arra, hogy a bezsákolt és elszállítatott falevél pótolhatatlan veszteség a kert számára.
Ezért nem jó, ha elszállíttatjuk a falevelet
„Fontos tudni, hogy minden ilyen zsák avarnak a kertünkbol való elküldésével a kertünk talajából exportálunk egy jó adag szerves tápanyagot, ezzel lassan, de biztosan lepusztítjuk a kertünk talaját!" – hivja fel a figyelmet posztjában Ürge-Vorsatz.
Ezzel a klímaváltozáshoz is hozzájárulunk, hiszen a talaj szervesanyag-, vagyis széntartalma a világ egyik legnagyobb karbonraktára. A levelek elszállíttatásával az évszázadok alatt elraktározott karbont juttatjuk vissza a levegőbe.
Ráadásul a talaj szervesanyag tartalménak növelése a legjobb védekezés az aszály, de akár az áradások ellen is – állítja a szakember. Ugyanis a szervesanyagban gazdag, gyökerekkel struktúrált talaj megköti a nedvességet, így jóval kevesebbet kell locsolni is. A nedvességben dúsabb talajban jobban párologtatnak a fák, így hűvösebben tartják a levegőt a nyári hőségben. A folyamat meghálálja magát, mert a nagyobb párologtatsból több környéki eső származik.
A szakember azt javasolja, bátran merjük az avart a fák alatt hagyni, mert így jobb a nedvességmegkötő tulajdonsága a talajnak, ráadásul a szerves anyagot is lassan visszajuttathatjuk a talajba.
A Greenpeace is lobbizik a helyben mulcsolás mellett
A Greenpeace arra is felhívja a figyelmet, hogy rengeteg kisebb-nagyobb állat élete múlik azon, hogy van-e avar, ami segít nekik átvészelni a telet. Ha az utolsó szálig összegyűjtjük, műanyag zsákba gyömöszöljük, teherautóval elvitetjük, majd komposztként visszavásároljuk a lehullott faleveleket, az nem csak a pénztárcánknak, de az élővilágnak sem tesz jót.
Mint írják, a makulátlan zöldfelületek fenntartása ütközik a beporzók és a madarak érdekeivel. Ilyenek például a vadon élő beporzók közül a poszméhek. Ezek azok a nagyobbacska, békés természetű, színes bundájú méhek, amelyeket sokan dongónak ismernek, és amelyekkel már kora tavasszal is találkozhatunk, ahogy a hideg szélben dacolnak az elemekkel. A poszméheknél a megtermékenyített királynők telelnek át. Föld alatti lyukakban vagy közvetlenül az avarszőnyeg alatt, hibernált állapotban vészelik át a téli hónapokat.
Vagy ott vannak azok a lepkék is, amelyek nem vándorolnak melegebb területre, mint például a gyöngyházlepkék, a kis rókalepke, vagy a fecskefarkú lepke. A telet peték, lárvák, bábok formájában, vagy ritkábban kifejlett rovarként vészelik át védett zugokban, ami lehet egy padlásdeszka repedése vagy akár egy lombhalom. A fecskefarkú lepkék bábja kinézetre is úgy fest, mint egy elszáradt levél, ami nagyszerű álca a ragadozók ellen.
A hazai hétpettyes katicabogarunknak is segíthetsz azzal, ha meghagyod a leveleket, mert őshonos katicáink is valamilyen védett helyen, például egy farakásban, vagy levelek alatt telelnek át a társaikkal csoportosan. Csatlakozhatnak hozzájuk ragadozó poloskák, melyeket a biokertészetben is alkalmaznak kártevők elleni védekezésre, vagy aranyszemű fátyolkák, csigák, pókok, százlábúak, férgek, békák és még sokan mások.
A leveleket rá lehet tenni az ágyásokra, a fagyérzékeny növények vagy a sövények tövére, a komposztra, vagy körben kisebb kupacokban a fák tövéhez úgy, hogy szabadon hagyunk a törzs körül egy legalább 10 cm-es sávot. Fűnyíróval felaprítani nem jó ötlet a faleveleket. Ez ugyanis elpusztítaná a petéket, bábokat, hibernálódótt pillangókat, amelyek már ott pihennek a levelek takarásában.
Ha megtartjuk az avart, akkor rengeteg élőlény túlélését segíthetjük és a nagytakarítással megvárhatjuk a tavaszt, amikorra a legtöbbjük már felébredt vagy kikelt és távozott a levélpaplanból.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: dmoreaurh via Pixabay)
