Túl a világvégen

„Felajzott kupleráj az egész város” – Skype-olta Erika, azaz AmErika, ahogy e-mailjeit szokta aláírni annak jeléül, hogy büszke amerikánus lett, miután az ’56-os „szökőév” Clevelandbe röpítette. Háza tájának felfordulásairól most elmondja, hogy ezúttal nem marslakók támadásáról van szó, a világvégét viszont május 12-re jósolták. Ebből legfeljebb 13-a lehet, gondolták, feltéve, ha Nostradamus tudott már valamit az időzónákról Amerika felfedezése előtt is.

Megtelik háborgásaival az atlanti éter, szól az atombunkert kertjébe épített milliomosról, a konzervért, üdítőért sorban állókról és szomszédjáról, a nyugalmazott ezredesről, aki már dzsipre rakott egész pereputtyával indul a kőhegyek barlangjai felé.

Másnap Erika újra jelentkezett. „Elmegy ám a jó francba ez a Nostradamus – szidta pestiesen, azon morfondírozva, nem bizonyos felgyülemlett árukészletek gyors kiárusítására történt-e az egész hisztériakeltés. – De azért azt üzenem neki...” Itt nyomdafestéket nem tűrő kívánság következett, majd a mi válaszunk arról, hogy nevezett úr félezer éve már nem fogadja, csak küldi az üzeneteket.

A mi tájainkra szordínóval érkezett a nagy konyec álhíre. A Hírcentrumot és a szóvivőket nem érdekelte, még a bulvársajtót sem, maradtak a szóbeszéd magáncsatornái. De azok között is: az immár adóköteles sámánok, táltosok, varázslók, boszorkányok, kártyavetők és asztaltáncoltató médiumok. Ők felfigyeltek, aztán legyintettek. E mágusok ugyanis fordítva vannak bekötve a közvetlen kommunikáció adásrendszerébe. Nem érdekük a riogatás, már üzleti meggondolásból is megmaradnak a minden jó és szép előrevetítésénél. Nostradamus jóslatai viszont csak árulások, járványok, háborúk és különleges katasztrófák próféciái.

Rémhírek

Ami azt illeti, történelmünk során mi, magyarok sem szenvedtük sose hiányát idegesítésnek, elrémisztésnek, egy kis rémhírterjesztésnek. Már István korában, épp a jeles 1000. évben is tartogattak udvari bajkeverői egy kis világvége-hangulatot. De akadtak aztán is mindig az időpontokat másként megfejtők, a hónapokra és napokra is „ráérző, ráismerő képességgel” bíró ál- és valódi tudósok. Egykor heroldokra, korunkban obszervatóriumi tanácskozásokra bízzák csillagállásokból mért következtetéseiket. Nostradamus négysorosai közül dekódoltak már 1932-es dátumot, 1962. február 7-ét is, de a sor végén 2040. szeptember 8. szolgál ijesztgetésül.

Miként érkeznek a kódjelzések – kérdezhetjük – a 16. század neves személyiségétől, ha kikapcsoljuk gondolati áramkörünkből a spiritizmust s a gondolatvitel más, hiszékenységből szőtt hálóját? Alighanem úgy, ahogy Faludy költötte át – értelmét és stílusát meghagyva – Villon műveit. A próféciák mellett prédikációk is sejtetnek egyfajta túlvilági jövőképet, de Thália temploma is. „Négy ezredév után – üzeni Madách – a nap kihűl, / Növényeket nem szül többé a föld...”

A teátrum mellől azonban, hogy ki ne maradjon, ijesztgethetett olykor a tudomány is. 1968-ban például a Csillagvizsgáló igazgatója azzal fordult laikus közönségéhez: „Ez év június 15-én földközelben lesz az Ikarosz kisbolygó, s a néhány kilométer átmérőjű égitesttel való ütközés aligha lesz elkerülhető.” Pánikhatásról nem maradt fenn sajtóhír, D. professzor bemérését, hipotézisét nem vette át az MTI, csak később azt a valóságos hírt, hogy „az Ikarosz kisbolygó négymillió kilométer távolságban zúgott el a Föld-burok mellett”. Ettől függetlenül szoktak azért megborzongani a Közlekedési Múzeum látogatói a bejáratnál lévő, hajdan földbe csapódott ezertonnás meteorkövet megtapogatva.

De térjünk vissza Nostradamushoz.

Fantázia is kellett mindannyiszor ahhoz, hogy fellelhető utalásait, körvonalazott mikrohistóriáit miként bontsa ki fordító, értelmező, hogyan tegye át közléskultúrájába a csillagvilágból. Leszámítva ugyanis a minden kultúrában felszikrázó, égiekkel rokon mondaköröket, mindig nagy volt a szakemberi kísértés arra, hogy az asztrológia fényjeleit mind a maga módján értelmezze. Jó néhány éve annak is, hogy az Antall-kormány angoltanárból, majd a Galaktika lapszerkesztőjéből avanzsált külügyér-fősajtósa – magát NostreBélusnak nevezve – 99 strófába szedte az elviharzott magyar századok történetét. Műve igen invenciózus, csak az a sajnálatos, hogy a 100., az epilógus szakasz nem pontosítható, mert a nevek lábjegyzet helyett ábécérendben sorakoztak. A versciklus mottója sem érdektelen: „Már a jövő sem a régi.”

Csillagállás

Nincs könnyű helyzetben, aki korunk valamelyik eseményére próbál ráismerni az ötszáz éves csillagállásokból. Még az anakronizmus behelyettesítésén is eltöprenghet, mert például a „szúnyogfejű emberekből” gázmaszkos katonát faragott a fantázia, áramlásaikból pedig háborút. 1999 hetedik hónapjára időzíttetett az új világégés: „Eljön az égből a rémület nagy királya” – ám csak egy kontinensnyi napfogyatkozás történt az év augusztus 11-én. Ennek kiszámíthatósága alighanem akkor sem igényelt különleges teljesítményt. Aztán jött egy újabb hadi jövendölés. „2010. november 22-ét már csak egy hét választja el a harmadik világháborútól.”

Nálunk a rendszerváltás szabad(os)sága fordította-ferdítette azokat a Nostradamus-köteteket, amelyekben a legnagyobb gondozói gond a ráérzés rugalmassága volt. Az ugyanis, hogy mennyiben lehet szinkron egy hajdani vészjelzés például a kettéhasadt antarktiszi jégmezővel, cunamival, atombázissal, Rudolf Hess szökésével vagy épp a New York-i ikertornyok elleni terrorakcióval. (Mert mindez szóba kerül a híres négysorosok között.) A kisebb időrendi pontatlanságokat a szakértők a Julianus- és a Gergely-naptár közti különbözőséggel magyarázzák, nem hagyva számításon kívül azt sem, hogy egy hipotézis szerint a világvége megtörténhet 2011. december 11-én is, azért akkor, mert aznap ér véget a 20-as számrendszerben fogant maja naptár.

Baljós július

Szó van egy helyütt arról is, hogy a periodikus válságjelenségeknek július 2-án szokott megvirradni, amely gyászos nap. Lássuk, ki mindenkiért szólt a harang ezen a napon. Csak néhány név: Gábor Áron (1849), Hemingway (1961), Dimitrov (1949), Gromiko (1989), Hollywoodból James Stewart 1997-ben igazolt át az örök fényességbe. De volt ’56-ban a Grand Canyon fölött repülőkatasztrófa is, 127 áldozattal. Oldja viszont a válsághangulatot, ha mindezekhez hozzászámítjuk, hogy 1831. július 2-án hangzott fel először az amerikai himnusz Boston nagytemplomában, tizenegy évvel rá pedig ugyane napon a pesti Nemzeti Színházban a szerző, Erkel Ferenc maga vezényelte Kölcsey megzenésített Himnuszát. Így hát világot bejárt dalművek és emberek (Cházár András vagy André Kertész) születése borítja fel a júliusi kárhozat predesztinációját.

Egy verzió szerint a baljósnak ítélt nap kijelölését az is motiválta, hogy 1566-ban a franciaországi Salonban önmaga végső távozását is (igaz, másodjára) erre a napra tűzte ki, jelentette be Nostradamus. Ám diagnózisa nem rendkívüli teljesítmény egy gyógyíthatatlan beteg orvos tanártól. Jóslata bevált, a világvégére vonatkozók viszont rendre elmaradtak.

Az eredeti Michel de Notre Dame-ból később a latinos Nostradamus maradt fenn. 1503-ban látta meg Saint-Rémy-de-Provence-ban a decemberben is lágy fényű napot, amely elkísérte Avignonba, ahol filozófiát tanult, majd Montpellier-be, ahol medicinát. Egyszerre lett belőle orvos, asztrológus és költő. Hivatásait maga választotta, jóllehet felmenői is hasonló érdeklődésűek voltak. Anyját, első feleségét és két gyermekét a pestis ragadta el, mire ennek gyógyítására esküdött fel.

1540-től sejtelmes négysorosokba foglalta csillagászati megfigyeléseit, illetve a beléjük álmodott jövendöléseket. Első gyűjteményes kiadásuk, a Próféciák (Prophéties) 1555-ben jelent meg egy lyoni mecénása jóvoltából. Ez alapozta meg egész Európára szóló ismertségét, amelynek első állomása a Medici család volt: Katalin állandó horoszkópkészítőjének szerződött. Innen hívta meg IX. Károly udvari orvosának. Az uralkodót azonban családjának egészsége mellett legalább annyira izgatta az országot körülvevő térség jövője. Állítólag még Napóleon eljövendő felléptét is kiolvasták hipotéziseiből.

Olvasói rajongtak érte, annak ellenére, hogy okfejtéseit többféleképpen lehetett értelmezni. Csak a katolikus egyház gyűlölte, mert a pápaság bukását is megjósolta. Egyik leghíresebb kutatója az USA-ban élő magyar filológus, Ligeti Pál, akinek Horapollo hieroglifái című művéről azt tartják, hogy Nostradamus jóslatainak mindegyikét megmagyarázza. Mindez persze annyira igaz, mint egy álmoskönyv.