Szekrénykészítő-bútorasztalos DNS-ével azonosították III. Richárdot

A közép-angliai Leicester helytörténészei számára a város központjában, a szürkebarátok 16. században lerombolt kolostora helyén, egy jelenlegi autóparkoló volt a „gyanús” hely.

„Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül
S riszáló nimfák előtt nem feszíthet,
Kit megfosztottak minden szép aránytól
S a természet becsapott termetemmel,
Ki torzul, félig kész, s idő előtt
Küldettem el e lélegző világba,
Bénán s idétlenül, hogy a kutyák
Megugatnak, ha bicegek előttük
(...)
Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,
Hogy eltöltsem e csevegő időt –
Úgy döntöttem, hogy gazember leszek
S utálom e kor hiú gyönyörét.”
/Shakespeare: III. Richárd, Vas István ford./

Furcsának hangzik, de az ásatás vezetője, Richard Buckley, a munka kezdetén szkeptikusan ítélte meg a várható eredményeket: „Megeszem a kalapomat, ha megtalálják a névrokonomat” – jelentette ki. Ám ez nem lohasztotta le Jo Appleby, régész-csontszakértő kedvét, aki a csontváz kiásásáért volt felelős. A fertőzés elkerülése miatt tetőtől talpig műanyag fehér öltözetben dolgozott, akár a CSI-sorozat egyik szereplője. “Azt gondoltam, találunk egy halom csontot, melyek – jó esetben – nagyjából megegyeznek az általunk vélt korszakkal. Amikor megláttam a fejsérüléseket a koponyán és a meggörbült gerincet, felállt a szőr a hátamon” – nyilatkozta Jo Appleby.

Minden jel arra mutatott, hogy a Shakespeare által is megörökített, púpos III. Richárdot találták meg, az utolsó angol királyt, aki ütközetben esett el. A király a Rózsák háborúját lezáró 1485-ös bosworth-i csatában lelte halálát.

A koponyán talált sebek közül többet is bizonyosan fegyver okozott, és nem egy közülük halálos volt. A régészek koporsónak nyomát sem lelték, feltehetően már a páncéljától megfosztva, hátulról érte egy hatalmas döfés. Nem kizárt az sem, hogy holttestét megszentségtelenítették, és igaznak bizonyulnak a történelmi feljegyzések, miszerint holttestét meztelenül akasztották fel. A 32 éves király halálával Angliában véget ért a középkor és a Tudorok kerültek hatalomra.

Hátravolt még a régészek egyik legfontosabb munkája: az azonosítás és a datálás. A modern régészet gyakran veszi igénybe a természettudományokat, ezért DNS azonosítást alkalmaztak, amihez persze szükség volt egy vér szerinti leszármazottra.

Ám nem lennénk Angliában, ha nem találtak volna ilyen embert. A kanadai születésű, ma Londonban élő szekrénykészítő-bútorasztalos Michael Ibsen, III. Richárd nővérének egyenes ági leszármazottja, akinek asszisztálásával elvégezhették a speciális DNS-vizsgálatot. Ennek eredményét hozták nyilvánosságra a napokban, mely szerint apai ágon (III. Edward angol király leszármazottai között) még nem lehet kijelenteni a biztos egyezést, de a University of Leicester kutatói megállapították, hogy a megtalált koponya és csontváz minden kétséget kizáróan – anyai ágon bizonyítottan – III. Richárdé.

„Ki ifjan kiválik, nem él sokáig” – írja Shakespeare, akinek köszönhetően nemcsak az angol történelembe, hanem a világirodalomba is bevonult a hírhedt király. A fő gonoszként elkönyvelt, összesen 26 hónapot uralkodott, púpos, 32 évesen elhunyt királyt a város hosszas vitája után, a katedrálisban fogják örök nyugalomba helyezni.

Az ásatás vezetője, Richard Buckley a héten tér vissza dolgozni. Kollégái úgy tervezik, egy tálca kalap alakú biszkvittel várják főnöküket. Talán a kávét kortyolgatva és a kekszet eszegetve eszükbe jutnak Shakespeare szavai:

„Kétségbeesem. Senki sem szeret,
S ha meghalok, majd egy lélek se sajnál.
De mért is tennék, mikor én magam
Se tudom megsajnálni magamat?
Ugy rémlett, hogy sorra sátramba jöttek
Azoknak lelkei, kiket megöltem,
És mind azt mondta, bosszút áll Richárdon.”
/Vas István fordítása/

További Nagy-Britanniával kapcsolatos írásokat olvashat az