Pedofil demagógia, hogy a szexuális bántalmazás jó a gyermeknek

Az elmúlt időszakban komoly vitákat váltottak ki a közéletben Wahorn András pedofíliát relativizáló kijelentései. Megkérdeztünk két szakembert, Dr. Ratkóczi Éva pszichiátert a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány vezetőjét, illetve Ambrózi Kata iskolapszichológust arról, hogy milyen hatásai, korai jelei és hosszú távú következményei vannak a gyermekkori szexuális bántalmazásnak. 

 Lehet-e jó egy gyermek számára a szexuális bántalmazás?

Ratkóczi Éva már korábban is találkozott ezzel a véleménye szerint „rettentően káros és alattomos érveléssel”, melynek során arra hivatkoznak a szexuális bántalmazás elkövetői, hogy az áldozatnak is örömet okozott az abúzus. Ratkóczi szerint a pedofil cselekmények hasonló mentegetése rendkívül ártalmas a társadalom egészére nézve. A pszichiáter hozzátette: a pedofil elkövetők egy része gyakran mentegetőzik azzal is, hogy „szexuális felvilágosítás” céljából vonják be a gyermeket szexuális tevékenységeikbe, esetleg azzal, hogy a gyermek nem tiltakozott, tehát beleegyezett abba, sőt még örömöt is okozott neki, miközben nyilvánvaló, hogy egyrészt a gyermekek ezekbe a „szexuális cselekményekbe” már csak tudatlanságuk és életkorukból fakadó éretlenségük miatt sem tudnak beleegyezni, másrészt a nemiségét magát is káros ilyen körülmények között, idő előtt megtapasztalni. A pszichiáter szerint rendkívül felháborítóak az ezekhez hasonló kijelentések, mert az amúgy is léleknyomorító bántalmazás áldozataira hárítják át a felelősséget. Szinte törvényszerű, hogy a gyermekben a bántalmazást követően mély szégyenérzet és bűntudat alakul ki, mert habár nem érti, mi történt vele, de azt sejti, hogy valami olyan dologba keveredett, ami nincs rendjén; akkor is, ha szörnyű fájdalmakat élt meg, és akkor is, ha netán valami kellemes érzés is vegyült a számára egyébként érthetetlen és zavaros élményegyvelegbe. Az abuzáló felnőtt motivációit nem értő gyerek csak egyféleképpen tudja felfogni a bántalmazást: „én ezt érdemlem”, „én vagyok az oka, hogy ez történt velem”. Éppen ezért sokszor segítséget sem mer kérni (ezt legtöbbször meg is tiltja, néha halálos fenyegetésekkel gátolja az abuzáló), segítség nélkül pedig képtelen lesz feldolgozni a történteket. 

„A bántalmazási élményhez társuló esetleges testi öröm csak fokozza a bűntudatot, ami a későbbiekben többek között általános szégyenérzethez, önbizalomhiányhoz és önértékelési problémákhoz vezet. További súlyos következmény a szexuális öröm összekapcsolódása az erőszakkal és megalázottsággal, és ennek megmaradása a felnőtt életben, ami teljesen ellehetetlenítheti az egészséges, szeretet-szerelem alapú érett szexualitás kibontakozását”

– mondta a Nap-Kör Alapítvány vezetője. 

Ambrózi Kata szerint a bántalmazott gyermekek szókészlete sok esetben nem alkalmas arra, hogy megfogalmazzák mi történt velük pontosan, hiszen nem érettek szexuális életre, nincs tudásuk sem a történtekről. Az iskolapszichológus arra is felhívta figyelmünket, hogy a bántalmazók jellemzően elhitetik a gyermekekkel, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Hatások

A gyermekkori szexuális bántalmazás hosszú távú és egész életre kiható pszichés következményeit Ratkóczi beszélgetésünk során hosszan sorolta: szorongás, depresszió, anorexia, bulimia, öngyilkosság, sorozatos önsértések és öngyilkossági kísérletek, impulzivitás, hangulati labilitás, identitászavar, emlékezetkiesések, átmeneti tudatzavarok, súlyos szexuális és párkapcsolati zavarok; átható, komplex személyiségkárosodás a borderline és a disszociatív személyiségzavar. Kutatásokra és saját, több évtizedes terápiás munkájára alapozva közölte, hogy a borderline személyiségzavarban szenvedők mintegy hetven százalékának élettörténetében fellelhető a szexuális bántalmazás. Az abúzus specifikus pszichés következményei között a szakember a felnőttkori szexuális zavarokat emelte ki, ugyanis két véglet is meglehetősen gyakran fordul elő: az egyik esetben az intimitástól való szorongás és teljes elzárkózás válik mintává az intim kapcsolatok terén, de az is jellemző, hogy az intim kapcsolatok teljesen személytelenné válnak az abúzust elszenvedő számára és újra olyan kapcsolatokat keres, ahol újra és újra bántalmazásnak van kitéve. 

A pszichiáter praxisából két esetet is kiemelt annak érdekében, hogy példákon keresztül is bemutassa a gyermekkori szexuális bántalmazás hosszú távú következményeit. Egyik páciensét többek között azért kell leszázalékoltatni, mert a gyermekkori szexuális abúzus következtében fóbiásan kerüli az olyan helyzeteket, ahol le kell vetkőznie, vagy mások hozzáérnek. A betegben a bántalmazás miatt olyan súlyos averzió és szorongás alakult ki, hogy egy átlagos orvosi vizsgálat során is pokoli kínokat él át. Emiatt a munka alkalmassági vizsgálatokhoz szükséges kötelező mellkasröntgen elvégzése, vagy a koronavírus elleni oltás felvétele is lehetetlen számára, mert ha csak rágondol ezekre, ugyanazt a megalázottság élményt éli át, mint amit a sok éve történt abuzus során Ha mégis kénytelen elviselni egy orvosi vizsgálatot, akkor flashback-szerűen tudatába törő traumaemlékek tömege önti el, amelyek hatása alatt ismétlődően újra éli képzeletében az eredeti trauma élményt, olyan élénken, mintha a jelenben történne. A doktornő egy fiatal női páciense pedig rendszeresen visszatérő tudat- és emlékezetkieséssekkel (disszociációkkal), órákig tartó módosult tudatállapotokkal küzd, melyek a legváratlanabb pillanatokban törnek rá, ilyenkor nem ismeri fel barátait, nem tudja, hol van és hogy került oda, emellett visszatérő rémálmok és elalvás körüli fenyegető rémképek gyötrik. Ratkóczi azt mondta, terápiás munkája során az ilyen specifikus tünetek esetében szinte biztos benne, hogy gyermekkori szexuális bántalmazás áll a háttérben, ugyanis az abúzus során az emberi tudat gyakorta védekezik úgy, hogy leválik a valóságról, így nem kell átélnie az élményt, ennek köszönhetően meg is tud birkózni vele. Ez a tudatmódosító mechanizmus a rendszeres abúzus során beépül az idegrendszerbe, később pedig a bántalmazásra emlékeztető legapróbb frusztráció hatására újra működésbe lép. 

A rendszeres gyermekkori szexuális bántalmazás kimutatható elváltozásokat okozhat az agyban, hatással van az egész idegrendszerünkre, egy életen át velünk marad, de ha kezelve van a trauma, lehet teljes életet élni, nem ez fogja meghatározni, kik is vagyunk – tette hozzá Ambrózi Kata.

A kép Illusztráció Fotó: Shutterstock 

A szexuális bántalmazás jelei a gyermekeknél 

Ambrózi Kata iskolapszichológus szerint a gyermekkori szexuális bántalmazás jelei sokfélék és nagyon változóak. Tipikus tünet nincs, sőt az is előfordulhat, hogy semmilyen jele nincs abban az esetben, ha a gyermek mélyen elnyomja magában az „élményt”. Idővel azonban várhatóak szomatikus jelei a szexuális bántalmazásnak - tette hozzá a szakember. Többek között alvási nehézségek, depresszió, önsértés, étkezési zavarok, pánikrohamok, párkapcsolati problémák és kötődési zavarok előfordulhatnak. Kiemelte: mindig meg kell vizsgálni, mi áll a háttérben, ha a gyerekeknél hirtelen beálló viselkedési- és étkezési problémákat észlelünk, vagy feltűnően levert hangulatot, szorongást, hirtelen romló tanulási teljesítményt veszünk észre.

A pszichológus elmondta tapasztalatai alapján, hogy a fentiek mellett a disszociáció is előfordulhat tünetként már a korai iskolás években is. Nehéz észrevenni, mert csak annyit látni a gyermeken, hogy „bambul”, olyan, mintha lélekben nem az órán lenne. Többnyire nem csak egy tünet jelentkezik, hanem társul mellé más is, például pánikroham, étkezési-, viselkedési zavar, vagy extrém hangulati ingadozás, szóval nem kell minden „elbambulásnál” gyanakodnunk.

A disszociáció azért is érdekes jelenség, mert tulajdonképpen ez egy természetes védekezés a szervezetünk részéről. Az abúzus idején az elme leválik a testről emlékezetkiesést okozva a gyermeknek. Annyira elviselhetetlen ugyanis, ami történik vele, hogy azt testen kívüli élményként éli meg. Ez is közrejátszik abban, ha nem tudja elmondani a gyermek mi történt vele, vagy zavaros történtek a megfogalmazása. Bár ez egy védekező mechanizmus, megfelelő kezelés nélkül felnőttkorra súlyos személyiségzavarrá nőheti ki magát.

Fontos, ha valamilyen szokásostól eltérő, kirívó viselkedési változást fedezünk fel a gyermekeknél pedagógusként, jelezzük ezt a szülőnek, üljünk le velük beszélgetni, és kérhetünk konzultációt pszichológustól is. Fontos azonnal segítséget kérni, mert minél előbb megkapja a gyermek a megfelelő ellátást, annál hamarabb kezdődhet meg a történtek feldolgozása. Így kisebb lesz a trauma, maga a feldolgozás és újrakezdés is gyorsabban történhet meg. A segítségnyújtás és ellátás során újra megtapasztalhatja a gyermek, hogy számíthat a szeretteire, meghallotta őt a környezete, és újra átélheti a biztonság érzését is - mondta Ambrózi Kata.

Terápiák, gyógyulás

A lapunknak nyilatkozó szakemberek egybehangzóan állították, hogy csak sokéves pszichoterápiás munka segítségével lehet megbirkózni a gyermekkorban átélt szexuális bántalmazással. Kiemelték az EMDR elnevezésű terápiás eljárást a konkrét trauma feldolgozásával kapcsolatban. Az EMDR lényege a szemmozgásokkal történő deszenzitizálás (szó szerint az érzékenység megszüntetése) és újrafeldolgozás. Egy olyan terápiás eljárás, melyet traumatikus élmények következtében kialakult maradandó pszichés problémák kezelésére dolgoztak ki. Legtöbb esetben azonban a konkrét trauma feldolgozása önmagában nem elégséges, mivel az egész személyiség károsodott, a már említett borderline személyiségzavar kezelésére több bizonyítottan hatékony pszichoterápiás forma létezik, mindegyik több éves terápiás foglalkozást jelent.

Ratkóczi szerint a korai gyermekkorban történt szexuális abúzus esetében nagy hangsúlyt kapnak a nonverbális eszközök (zene, tánc, szerepjátékok), mert olyan problémákról van szó, amelyeket nem minden esetben lehet verbálisan megfogalmazni. A szexuális bántalmazás kezelése során fontos segédeszköz az imaginációs technika, amelynek segítségével a traumatikus helyzet képzeletben megidézhető, de egy fantáziabeli beavatkozással maga az abúzus elhárítható, a bántalmazó legyőzhető, a képből eltávolítható.  A borderline személyiségzavarban érintettek esetében elengedhetetlen a hibás személyiségműködések, valóságtorzító élménymódok (diszfunkcionális belső sémák) és belső kapcsolati minták átalakítása, illetve ezeken belül az identitás, az önértékelés és az önbizalom helyreállítása.  Szükség lehet emellett az akadályozott személyiségfejlődés miatt sérült és hiányos lelki készségek (mint az érzelemszabályozás, önreflexió, impulzuskontroll, stresszkezelés, kapcsolati önérvényesítés) fejlesztésére. 

(Kiemelt kép: Illusztráció Fotó: Shutterstock)