Pécsi ámokfutó: paranoid skizofrén?

Számtalan információ, félinformáció és találgatás röppent fel a sajtóban arról, mi késztette a pécsi ámokfutó diákot arra, hogy lövöldözni kezdjen az előadóteremben, megöljön egy embert és megsebesítsen hármat. Van-e ésszerű magyarázat? Meg lehetett volna előzni a tragédiát? Ennek próbáltunk utánajárni szakemberek segítségével.

2009. november 29., 08:09

– A pécsi ámokfutó korábban, úgy egy évvel ezelőtt járt néhányszor a városi pszichiátriai gondozóban – mondta el a 168 Óra Online-nak Dr. Fekete Sándor, a POTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának vezetője. – Nem rendkívüli panaszokkal, hanem hangulatzavarral, szorongásos-kényszeres tünetekkel jelentkezett.

Ingerlékeny volt, de nem téveszmés

A kezelőorvosa ekkor semmilyen pszichózisra utaló tünetet nem észlelt (pl. hallucinációkat, téveszméket stb.). A páciens valószínűleg antidepresszívumot kapott, amellyel egy darabig jól elvolt. A gondozóba később nem tért vissza, szakklinikára illetve annak ambulanciájára nem került. Dr. Fekete Sándor úgy tudja, a fiatalember a neten keresett magának orvost, a korábbi tüneteire felírt gyógyszereit meglehetősen össze-vissza szedte.

– Döbbenetes – mondja az intézményvezető –, bekerült most hozzánk a csoporttársa, aki jelen volt a tragédiánál, sőt „fegyverközelben” volt. Ez a lány azt mondja, korábban nem tűnt fel neki, hogy baj van a csoporttársával. Az ámokfutó ingerlékeny és zárkózott volt az elmúlt hetekben, de nem voltak téveszmés-hallucinatórikus tünetei.

Akutan kibomló paranoid skizofrénia

A 168 Óra Online információi szerint az elkövető vérét két laborban is vizsgálták toxikológiai szempontból. Állítólag az egyik helyen nem találtak nyomokban sem antidepresszívumot a vérében, a másik laborban nyomokban észlelték az egyik SSRI antidepresszivumot, de olyan mennyiségben, amely biztosan nem terápiás dózisra utal. Ugyanakkor olyan mennyiségű nyugtató (benzodiazepin, a leggyakrabban használt szorongásoldó) kimutatható volt a vérében, amely alapján terápiás dózisra lehetett következtetni. Az ámokfutót két pszichiáter vizsgálta. Az egyik, egy nagyon tapasztalt szakember akutan kibomló paranoid skizofréniát állapított meg. (A skizofrénia tüneteiről és előfordulásáról lásd Dr. Németh Attila leírását a keretes szövegben!)

Elképzelhető-e, hogy az orvostudomány iránt érdeklődő, gyógyszerész szakra járó fiatalember most a paranoid skizofrénia tüneteit produkálja, hogy könnyebben megússza a tettét? – kérdeztük Dr. Fekete Sándortól. A klinikaigazgató úgy véli: a két, vizsgálatot készítő szakember (aki közül az egyik csaknem ötven éve dolgozik a szakmában) el tud különíteni a színleléstől egy valóságos akut pszichotikus állapotot, mert ez utóbbinak vannak olyan ismérvei, amelyeket nem nagyon lehet utánozni.

Kényszerzubbonyban a pszichiátria

Az intézményvezető az üggyel kapcsolatban elmondta még: bár a szóban forgó esetben nem lehetett előre számítani a betegség kitörésére, nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a leépítések miatt mennyire túlterheltek a pszichiátriai rendelők. Kevés idő van felmérni a betegeket, sokszor csupán „tűzoltás” folyik. Sokan droghasználóként visszaélnek a neten vagy az illegális piacon beszerezhető szerekkel. Számos eset nem akad fenn a szűréseken, nem érik el őket a prevenciós programok. A helyzetet leginkább az nehezíti, hogy a páciens közreműködése nélkül nincs gyógyulás, kötelező gyógykezelés eszközével csak veszélyetető magatartás esetén élhetnek az orvosok.

A pszichiátriát klasszikusan két dolog miatt vádolják: ha elhárít, nem vesz fel egy beteget, vagy pedig ha veszélyt szimatolva túlzottan utánanyúl – közli végezetül Dr. Fekete Sándor.

Szinte szó szerint ugyanezt mondja Dr. Németh Attila, Országos Pszichiátriai Intézet szakmai igazgatója, majd így érvel:

– El lehet képzelni, ha ezt az ingerlékeny, érzékeny, időnként odamondogató fiút bezárták volna egy pszichiátriai osztályra akarata ellenére (tegyük fel néhány csoporttárs kérésére) – vajon mekkora felháborodás tört volna ki?

Lappangó fázis: prodroma

Az ámokfutó pécsi egyetemistával kapcsolatban többször írta le a sajtó a „latens skizofrén” kifejezést. Dr. Németh Attila elmagyarázza, hogyan értelmezzük ezt:

– A skizofrénia kezdetén előfordul az ún. lappangó fázis, amit a szakma prodromának nevez. Ilyenkor még csak magatartásváltozás észlelhető, de pszichotikus tünet (pl. hallucináció) még nincs. Ezt az állapotot nagyon nehéz diagnosztizálni, éppen a specifikus (jellemző) tünetek hiánya miatt. Ilyen súlyos heteroagresszív, azaz mások ellen irányuló cselekmény, mint a pécsi ámokfutóé, nagyon ritkán fordul elő szkizofrén betegeknél. Ha mégis előfordul, az a betegség kezdetén vagy a későbbiekben kezeletlen állapotban léphet fel. Rendszeres orvosi gondozás mellett gyakorlatilag soha.

A pszichiáter figyelmeztet: ma Magyarországon körülbelül 80 ezer ember szenved skizofréniában. Nem lenne jó, ha a pécsi ámokfutó esete után a laikusok potenciális gyilkosokként tekintenének rájuk. Évtizedenként csupán egy-egy olyan eset van, amelyet skizofrének követnek el téveszmés állapotban, és ez a gyilkosságoknak csak a töredéke. A nagy visszhangot keltő tompai esetnél vagy Marian Kozma megölésénél például egyáltalán nem erről volt szó. És a példákat hosszan lehetne folytatni…

A kórboncnok igaza

Hogy észre lehetett volna-e venni a pécsi ámokfutó esetében az intő jeleket?

– Utólag könnyű okosnak lenni – mondja Dr. Németh Attila. – A klinikus orvosok tudják, hogy mindig a kórboncnok a legokosabb, aki felboncolja a halottat, majd közli a belgyógyásszal, hogy nem vette észre ezt meg azt… Amikor már megtörtént a tragédia, könnyű diagnosztizálni, de hogy mi volt előtte, arról nem sokat tudunk. Az újsághírekre alapozva így rekonstruálnám: volt a fiatalemberben egy fokozott érzékenység, és egyre jobban túlreagálta a szituációkat. Amikor kitört rajta a skizofrénia, már a legkisebb sérelem miatt – például azért, mert kiküldték a tanteremből – úgy érezhette, kiközösítették, mindenki ellene van, ezt nem tűrheti, nem tudja elviselni. Jött a zavart tudatállapot, megtörtént a lövöldözés, a menekülés, majd amikor kezdett feltisztulni, ő maga hívta fel a rendőrséget.