Menekülők

Menekülő anyát látni két síró kisgyerekkel mindig rettenetes látvány. Mi a bűnük? Hát az, hogy kurdok, és Észak-Szíriának abban a körzetében éltek, amelyre az Iszlám Állam kivetette a hálóját, és ahol keresztényeknek, síitáknak és kurdoknak nincs helyük. Ha maradnak, ezt a szép fiatal asszonyt bizonyosan megerőszakolják vagy eladják rabszolgának. Ez a „harcmodor”. Isten tudja, hogy a gyerekekkel mi lett volna. Talán falhoz csapdossák őket, a martalócoktól minden kitelik.

Az asszony arcán éppenséggel nem látszik, hogy már biztonságban van: Törökországban. Ahol egyébként finoman szólva sem szeretik a kurdokat. Még nem tudja, hogy a gyerekeit nem lesz hol, de főként mivel megmosdatnia, és jó, ha fedél kerül a fejük fölé. Hovatovább félmillióan lesznek a hozzá hasonlók. Mecsetekben, iskolákban, elhagyott épületekben húzhatják meg magukat, és ha szerencséjük van, jut nekik egy matrac. Takaró még nem kell, mert nyár van. Enni meg azt esznek, amit emberbarát török üzletemberek, a Nemzetközi Vöröskereszt, az ENSZ menekültügyi szervezete, civilszervezetek összekaparnak nekik.

Csak az elmúlt héten vagy 140 ezer kurd vándorolt át Törökországba. A török állam nem készült fel a fogadásukra, nem is gondozza őket. Évfordulós esemény ez. Pontosan 25 évvel ezelőtt kényszerűen „elbolgárosított” törökök tízezrei indultak el (az akkori kommunista rezsim ösztönzésére, mellesleg) Törökország felé, és a hatóságok nem tudtak mit kezdeni velük. Pontosan úgy, mint ma a kurdokkal.

Azon merengek, hogy ennek a fiatalasszonynak van-e akkora szerencséje, hogy mondjuk él egy rokona valahol a közelben. Ha igen, akkor esetleg befogadják a gyermekeivel együtt. Másokkal ez megesett, azzal az apró „bibivel”, hogy a kurd rokonra túl sok kurd menekült rokon jutott, és negyvenen laknak most már egy-egy lakásban. Mint annak idején Budapesten, a csillagos házakban.

A fiatalasszony, noha az élete nincs veszélyben, az első éjszakáján, feltéve, hogy a gyerekei sírása nem ébreszti fel, arról fog álmodni, hogy bárcsak mehetne haza, a falujába. Vele együtt pár százezer kurdnak ugyanez az álma van. Remélem, beteljesül.

A. E.