Lenne mit tanulnunk egyes ősemberektől!
Az őskori ember ismerte a fenntartható halászat titkát - állítják amerikai kutatók.
Jon Erlandson, a University of Oregon antropológiaprofesszora munkatársaival a Channel-szigetek őskori, 12 ezer év előtti településein kagylóhéjak ezreit gyűjtötte össze - olvasható a Discovery Channel hírei között.
Elemzésük szerint a csumas bennszülött törzs tagjai évente kagylók millióit gyűjtötte a parti vizek hínárerdejében. A kagylóállomány azonban az idők folyamán nem csökevényesedett el, noha a lakosság lélekszáma nőtt, ahogy fejlődtek az általa alkalmazott eszközök is.
Ez viszont arra enged következtetni, hogy a Channel-szigetek lakossága volt az első, amely kidolgozta a fenntartható halászat módszerét. Amikor egy partrészen bizonyos szint alá csökkent a kagylók száma, az őskori halászok más tengeri szakaszon folytatták a kitermelést. Amikor viszont az egész régióban kimerültek a források, vadászatra tértek át, s a tengeri vidra kapott kiemelt szerepet táplálkozásukban.
"Korábban azt hittük, hogy a tengerek kínálta források intenzív kiaknázása 10.000 évvel ezelőtt, az agrártermelési forradalommal egyidejűleg kezdődött" - hangsúlyozta Jon Erlandson, aki kutatásairól Vancouverben az óceánok múltjának szentelt konferencián számolt be.
Daniel Pauly, a University of British Columbia professzora szerint ez a kutatás tanulsággal szolgálhat a ma emberének. A globálisan kifogott halmennyiség egyharmadát ugyanis takarmányként használják fel a sertés- és baromfitelepeken, valamint a lazac- és tonhaltenyésztők. Négy kilogramm kisebb hal, mint például szardínia szükséges 1 kilogramm tonhal, vagy sertéshús előállításához.
A professzor szerint amennyiben e kisebb halfajták inkább emberi táplálékul, mintsem állati takarmányként szolgálnának, csökkenhetne a tengerek kizsákmányolása -- olvasható az MTI összeállításában.