Korzikáról az Alpokba: Ötzi, a kőkorszaki turista

A jégemberre 1991 szeptemberében egy kiránduláson részt vevő nürnbergi házaspár, Erika és Helmut Simon talált rá 3210 méteres magasságban, az Ötz-völgyi Alpok egy gleccserét átszelő vízmosásban, az Olaszország és Ausztria között húzódó határvonal közvetlen közelében. Először szerencsétlenül járt turistának nézték a világ legrégebbi, teljes épségben fennmaradt emberi holttestét, csak később figyeltek fel a tetem közelében fekvő, történelemelőtti időket idéző jégcsákányra.

Az Ötzi néven híressé vált múmiát hat évig az Innsbrucki Egyetem Anatómiai Intézetében tanulmányozták, több mint félszáz kutatócsoport vizsgálta meg. 1998 januárban szállították vissza Észak-Olaszországba, és a bolzanói Régészeti Múzeumban helyezték el. Götzi genomjának megrajzolására 2008-ban történt az első kísérlet.

A Nature Communicationsban ismertetett vizsgálat keretében népes nemzetközi kutatócsoport vette górcső alá az alpesi tetem géntérképét. Az elemzés során számos meglepő adattal szembesültek. Kiderült például, hogy a foglakozása okán is sportos életmódot folytató, 159 centiméter magas, alig 50 kilós férfi genetikailag hajlamos volt a szív- és érrendszeri betegségekre, szervezete nem tudta lebontani a tejcukrot, s ráadásul Lyme-kórban is szenvedett.

Frank Maixner, a bolzanói EURAC intézet kutatója a Le Figarónak nyilatkozva elmondta, hogy Ötzi genomjának feltárása a múmia kora miatt nem volt egyszerű feladat, a siker az új génszekvenálási technológiáknak köszönhető, amelyek parányi mennyiségű DNS-sel is képesek eredményt produkálni.

A genetikai vizsgálatok már 2008-ban elkezdődtek, de akkor a múmia csípőcsontjából vett kicsiny mintán csak a mitokondriális (anyai ágon öröklődő) DNS elemzését sikerült elvégezni, ami kétségtelenül fontos információkkal szolgál a különböző populációk genetikájáról, de semmit nem mond a konkrét személy fizikai jellemzőiről. A kutatók négy éve arra jutottak, hogy Götzi valószínűleg olyan európai népcsoporthoz tartozott, amely az előző ötezer évben kihalt.
Az új vizsgálat viszont a génállomány 96 százalékáért felelős magi DNS dekódolását célozta, és Ötzi egyedi jellemzőit - szeme színét, vércsoportját, fizikai adottságait – tárta fel. Albert Zink, a bolzanói Múmiakutató Intézet igazgatója, a kutatócsoport vezetője szerint a gleccserember tejcukor-érzékenysége annak tulajdonítható, hogy Götzi idejében, a korai rézkorban az állattenyésztés még nem volt általános Európában, és a tejemésztés képessége sem jelentett túlélési előnyt az emberi faj számára.

Götzi DNS-ét 1300 mai európai ember örökítő anyagával vetették össze, s a kutatók nagy megdöbbenésére a Korzikán és Szardínián élő populációval találták a legnagyobb genetikai hasonlóságot, ami legalábbis magyarázatra szorulna egy rézkorszaki ember esetében, aki a két földközi-tengeri szigettől igen messze eső Alpok keleti hegyláncai között vesztette életét.

A rejtély megfejtésére két hipotézist ajánl Dr. Jaques Chiaroni, a Nature Communicationsban megjelent tanulmány egyik szerzője, a marseille-i Mediterrán Egyetem kutatój. Egyik feltételezése szerint a jégember „turistaként” érkezett Korzikáról vagy Szardíniáról a dél-tiroli hegyvidékre. De nem zárja ki azt sem, hogy a kőkorszak végén élt ember Y kromoszómájában kimutatott génmutáció akkoriban sokkal gyakoribb volt, mint ma, más populációk közvetítésével egész Európában elterjedt, de csak a két földközi-tengeri szigeten, Korzikán és Szardinián maradt meg. Mindez nem ad magyarázatot arra, mit keresett Ötzi az Alpokban, háromezer méteres magasságban.A számos elmélet közül ma annak van a legtöbb híve, hogy egy vadászat során összetűzésbe keveredett társaival vagy idegenekkel, s a konfliktus során fúródott vállába egy kovakőhegyű nyílvessző.