Influenzafrász

Úgy kezdődött, mint egy amerikai thriller: a 3000 lakosú La Gloria nevű mexikói helység egyik négyéves kis lakója egy hatalmas, modern – egyébként USA-tulajdonú – sertésfarmon játszadozik. Nem sokkal később a közeli fővárosban, ahová a falu lakosainak fele jár dolgozni, influenza üti fel a fejét.

A virológusok bezárják a kört, és megtalálják a fertőzés forrását, a Patient Zerót, falusi kisfiúnkat. Vérében kimutatják azt az új vírust, amely valószínűleg a gyerekben eredetileg meglévő emberi, valamint az egyik sertésben lappangó (és a madárvírus öröklődő anyagának egy részét is tartalmazó) vírus kombinációjából „született”, és – ez az igazi baj – most már emberről emberre terjed. A szellem (a vírus) kiszabadult. Két héten belül 15 államban, köztük Új-Zélandon, Izraelben és Hongkongban is találtak már Mexikóból behurcolt influenzát, sőt, akad másodlagosan továbbadott fertőzés.

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO óvatosan bár, de egyre határozottabban pandémia, világjárvány valószínűségéről beszél, majd ötös fokozatúra emeli a riasztás szintjét. Az intézkedések hatása persze nagyon is kétséges: naponta több millióan szállnak repülőre (és még többen más közlekedési eszközökre), ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a vírus gyors terjedésének megállítását. Az Európai Unió (egyelőre) elvetette azt a francia javaslatot, hogy a mexikói gépeket ne engedjék Európában leszállni. Mexikóban öt napra leállt az élet. Az Egyesült Államokban 450 iskolát bezártak. Számos országban a határokon egészségügyi szűréseket végeznek.

Veszély valóban van, de úgy tűnik, az emberek ősi félelme még nagyobb. Érthető is. Ha manapság már nem is kell félni a 700 éve fél Európát kiirtó pestistől vagy a 19. századtól nyolc hullámban több tízmillió embert megölő kolerától, az influenzának máig „rossz a sajtója”, elsősorban az 1918–19-ben 40 millió áldozatot szedő spanyolnátha miatt. Sokan emlékeznek még az 1957–58-as ázsiai és a ’68–69-es hongkongi világjárványra. Ám ezek már nem voltak anynyira súlyosak: egymillió, illetve 750 ezer áldozatot követeltek. Ha valaki felszisszen, hogy ez sem kevés, emlékeztetnék arra, hogy világjárvány nélkül is negyedmillióan haltak bele tavaly a „hagyományos” influenzába, pontosabban a bakteriális szövődményeibe.

A pánikot növeli a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság. A helyzet percről percre változik. Egyrészről mind több államban találnak (vagy csak felismernek?) betegeket. Másrészt úgy tűnik, a vírusbetegség súlyosságáról szóló korábbi hírek alaptalanok. Mára a mexikói hatóságok is módosították a számokat, és a korábbi száz feletti halálos áldozat helyett (a lapzárta pillanatában) csak 16 áldozatról írnak. Mexikón kívül meg enyhe lefolyású a betegség: csupán egy észak-amerikai halottról érkezett hír. Ráadásul az újonnan megbetegedett mexikóiak száma is jelentősen csökken: április 30-án 212, rá egy hétre csupán 46 influenzást vettek fel a kórházakba.

Hogy mennyire nehéz kérdésről van szó, jól mutatja két neves professzor homlokegyenest ellentmondó nyilatkozata. Albert Osterhaus holland infektológus négymillió kórházi felvételt jósol – negyedük belehal(hat) a kórba –, Alexander Kekulé német professzor szerint viszont egyáltalán nincs világveszély.

Ami Magyarországot illeti, az ENSZ által megjósolt forgatókönyvekből az következtethető ki, hogy pesszimista előrejelzés szerint 3-3,5 millió, optimistább elképzelések szerint egy-másfél millió magyar beteggel lehet számolni. A WHO úgy számol, hogy a betegek egy százaléka kerül kórházba, és a mortalitás köztük nem lesz magasabb 2-3 százaléknál – ha és amennyiben valóban bekövetkezik a világjárvány.

Ha meg kitör, létfontosságú a fékezése, lelassítása. Tudósok szerint két év alatt és két hullámban mehet végig a világon a járvány, és ősznél előbb Magyarországon valószínűleg nem okoz tömeges fertőzést. Dr. Falus Ferenc országos tiszti főorvos sem vállalkozik jóslásra, de elmondja, hogy aki időt nyer, életet nyerhet – és elegendő oltóanyagot, ha persze megindul a gyártása (eddig sehol a világon nem kezdték még el). Másrészt, ha a fertőzés lassabban terjed a lakosság körében, akkor – némileg leegyszerűsítve a problémát – megnő a gyógyítás hatékonysága is.

A pánikot, a bizonytalanságot fokozza a rengeteg tévhit, amelyet a sajtó sem mindig cáfol. Számos sajtóorgánum beszámolt arról, hogy 19 ország leállította a sertésimportját. Ám hogy feleslegesen – hisz a betegség nem terjed sertéshússal –, az néha a sorok közül sem derül ki. Persze ezt sok illetékes sem tudja szerte a világon: több államban levágják a disznókat, sőt a bagdadi állatkertben még a vaddisznókat is kivégezték.

Falus doktor cáfolta azt a tévhitet, hogy lenne olyan szer, amely kivédi az influenzát. Az antivirális gyógyszerek nem előzik meg, csak enyhítik a már kialakult fertőzést. Tehát nem is érdemes előre beszedni őket, sőt még árthatunk is velük, mert később növelhetik a gyógyszer-rezisztenciát.

És minden rémhír ellenére: van elegendő gyógyszer az országban.