Gyenge harapása volt a legnagyobb kardfogúnak
A Machairodus horribilis koponyájára Kínában, a Lungcsiakou-medencében bukkantak rá, de évtizedekig porosodott egy raktárban, mígnem a kutatók újra rátaláltak és a friss vizsgálatban azonosították – írja a Híradó.hu.
Illusztráció
Az eredmények szerint míg az M. horribilisnek lehetett a legnagyobb koponyája a kardfogú macskák között, nem feltétlenül neki volt a legerősebb harapása.
A maradványokat más rokonaiéval összevetve a kutatók úgy becsülik, az állat nem tudta olyan szélesre tárni állkapcsát, mint néhány másik kihalt macska, ami valószínűleg befolyásolta, milyen prédára vadászott és hogyan tette ezt.
Az M. horribilis Kína északnyugati részének sztyeppéin és erdeiben élt a kései miocénben (11,6–5,3 millió éve). A koponya felső része 415 milliméter hosszú, valószínűleg kifejlett hímet reprezentál. Metszőfogai enyhe ívbe rendeződnek, míg jellegzetes felső szemfoga mindkét szélén fűrészes.
A szerzők szerint bizonyos jellemzői emlékeztetnek a primitív kardfogú macskáknál látottakra. A koponya formájának más aspektusai viszont inkább a modern oroszlánokat és leopárdokat idézik, ami azt sugallja, hogy az M. horribilis állkapcsának mozgási tartománya talán a ma élő nagymacskákéhoz hasonlíthatott.
A maradványok formája és felszíni textúrája segítette elő, hogy megállapítsák, miként mozoghatott állkapcsa. Amikor késszerű fogait ölésre kellett használnia, néhány más rokonához képest „pehelysúlyú” versenyző volt.
Nem találták nála nyomát annak a vékonyabb állkapocsízületnek, ami más macskáknál lehetővé tette az állkapocs szélesebbre nyitását a nagy testű áldozat torkának átfogásához és átharapásához.
Mindezt hatalmas termetével kompenzálta. A kutatók becslése szerint az állat mintegy 400 kilogrammot nyomhatott, ami méretét és erejét tekintve még a nagy testű zsákmányfajokkal szemben is előnyhöz juttathatta. Ezeknek torkát valószínűleg feltépte, ami elvérzéshez vezetett.
A kutatók szerint eredményeik aláhúzzák, hogy még az igen specializálódott adaptációkat – úgymint az extra hosszú szemfogakat – is más-más módon használhatják a különféle fajok, akár az egymással rokonságban álló csoportok képviselői is.
Az eredményekről a Vertebrata PalAsiatica folyóirat számolt be.
