Egy multiverzum részei vagyunk
A kozmikus felfúvódás, vagyis az ősrobbanás utáni gyors tágulás első közvetlen bizonyítéka egyes kutatók szerint azt is alátámasztja, hogy univerzumunk csupán egy a sok közül.
Amennyiben megerősítést nyernek a gravitációs hullámokkal kapcsolatos felfedezések, olyan bizonyíték lesz a tudósok kezében, ami megkérdőjelezhetetlenné teszi, hogy 13,8 milliárd évvel ezelőtt, közvetlenül az ősrobbanás után a tér-idő a fénysebesség sokszorosával tágult.
Az új kutatás hitelt ad a multiverzum elméletnek is, mely szerint, amikor az univerzum exponenciális növekedésbe kezdett az ősrobbanás utáni másodperc első parányi töredékében. A tér-idő egyes részei gyorsabban tágultak, mint mások, ez tér-idő „buborékokat” eredményezhetett, melyek más univerzumokká fejlődhettek. Az ismert univerzum saját fizikai törvényekkel rendelkezik, míg más univerzumok esetében is kialakulhattak saját, a miénktől eltérő törvények – közölte honlapján az Sg.hu.
„Nehéz olyan felfúvódási modelleket építeni, melyek ne vezetnének el egy multiverzumhoz” – mondta Alan Guth, az MIT elméleti fizikusa. „Nem lehetetlen, ezért úgy vélem, újabb kutatások kell végezni. A felfúvódás bizonyítéka abba az irányba visz minket, ahol a multiverzum ötletét komolyan kell venni.”
Más kutatók is egyetértenek a felfúvódás és a multiverzum kapcsolatában. „A legtöbb felfúvódási modellben, ha jelen van a felfúvódás, akkor a multiverzum is megjelenik” – mondta a Stanford Egyetem elméleti fizikusa, Andrei Linde, aki nem vett részt az új tanulmányban. „Lehetséges olyan modellek kifejlesztése is, amik nem teszik lehetővé a multiverzumot, de ez elég bonyolult. Minden kísérlet, ami egyre nagyobb hitelt ad a felfúvódási elméletnek, egyre közelebb visz a multiverzum valós lehetőségéhez.”
Amikor Guth és munkatársai több mint 30 éve előálltak a kozmikus felfúvódással, a tudósok letesztelhetetlennek gondolták az elméletet, ma azonban már képesek tanulmányozni az ősrobbanás visszamaradt fényéből, az úgynevezett kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásból. Az új tanulmányban, ami a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ John Kovac által vezetett csapatának nevéhez fűződik, egy jól kivehető hullámot fedeztek fel a háttérsugárzás polarizációs sémájában, ami a tér-idő gyors tágulása következtében kialakult gravitációs hullámok jele.
Linde szerint az ismert univerzum csupán egy a buborékok közül, ami mellett sok másiknak is léteznie kell a kozmikus anyagban. „Gondoljunk egyfajta instabil állapotra” – magyarázta Linde. „Egy dombon állunk, ahonnan erre, vagy arra is legurulhatunk, ha ittas állapotba kerülünk. A felfúvódás a tér instabilitása, ami hatással van a tágulására. Van valamink, ami exponenciálisan növekszik. Ha elengedjük, folytatja exponenciális terjeszkedését. Az ismert univerzum egy lehetősége annak, hogy valami félresiklott ebben az instabilitásban, ami nagyon jó nekünk, mivel megalkotta a mi életterünket. Most, hogy tudjuk, hogy bármi félresikerülhet, gyakorlatilag végtelen az ilyen lehetőségek száma, amíg a folyamat zajlik.”
