Egy másik Révay
Az idei 9. számban Bölcs István örömmel számolt be arról, milyen könyvritkaságok között „tobzódhat”. Ezek egyike a Révay József klasszikafilológus (1881–1970) életéről családilag összeszerkesztett könyv.
Ám van egy másik Révay József is. Bölcs István adta az ötletet, az illető élete pedig az alkalmat a róla való megemlékezésre.
Eme Révay József 1902-ben a Felvidéken született. Szüleitől grófi címet, anyai nagybátyjától pedig cca. 400 khold földet örökölt a Pest megyei Úri térségében.
A pesti egyetemen jogot, majd filozófiát tanult, miközben tehetsége más irányba is kibontakozott: az 1928-as St. Moritz-i téli olimpia magyar jéghokicsapatának volt a tagja, kiváló teniszező, de a festészet is komolyan érdekelte. Néhány ifjúkori év kihagyása után filozófiai tanulmányait folytatta, befejezte, majd a Pázmány Péter Egyetem habilitált magántanára lett. Több filozófiai, etikai tárgyú munkája jelent meg. A jog és az etika viszonya foglalkoztatta. Legjelentősebb műve Az erkölcs dialektikája.
Németh G. Béla írja 1988-ban: „...megérezte, megsejtette, hogy a jog kérdésében, főleg a jog és az igazság egymást fedni kívánó, de egymást elkerülő kérdésében bölcseleti alapú etikai tisztázás nélkül nehéz eligazodni.”
A továbbiakban Palasik Márta Félelembe zárt múlt – Politikai gyilkosságok Gyömrőn és környékén 1945-ben című dokumentumgyűjteményéből (Napvilág, Bp., 2010.) egy kivonat. 1945 tavaszán családjának élelmet szerezni akarván gr. Révay József – Rákosi Mátyás menlevelével! – elindult Gyömrőn keresztül Úriba, kilátásba helyezve földje egy részének felparcellázását, eladását is. Ezért-e, másért-e, az úri rendőrség letartóztatta, vagy egy hétig kihallgatta, majd rendőri kísérettel Gyömrőre irányították. Nem ért be (élve) a rendőrkapitányságra: Gyömrő határában – több társával együtt – a kísérők kivégezték 1945. március 19-én.
Egykori kritikusa, Mátrai László 1947-ben írta róla: „A finomság emberi lényéből áradt, az emberi jóságnak ritkán tapasztalható, kissé irreális felsőfokából.”
Kovács Ferenc
Vác
