Bolygóvadászok kora

– Kitört a Kepler-forradalom?

– Tagadhatatlan: a Keplerről elnevezett űrtávcső 2009-től megváltoztatta a gondolkodást a világegyetemről.

– Kepler már a 17. század elején feltételezte: léteznie kell földön kívüli Földnek is. A Kepler-űrtávcső „kitekint” a Naprendszerből, s azon kívüli, úgynevezett exobolygókat kutat. Néhány év alatt több mint ezer ilyen „bolygójelöltet” talált már. Köztük olyanokat is, amelyek a csillaguk „lakható zónájában” keringenek. Azaz: mivel folyékony lehet ott a víz, akár élet is kialakulhatott.

– A Kepler-űrtávcső működése előtt azt mondtuk: valószínűleg kering bolygó a csillagok többsége körül. Ma már állítjuk: bizonyos, hogy szinte az összes csillag körül kering bolygó, néhol több is.

– Tehát több az exobolygó, mint a csillag?

– A mi galaxisunk, a Tejútrendszer körülbelül 200 milliárd csillagból áll. Ha mindegyik körül csak egy bolygó kering, számuk már akkor is 200 milliárd. De ennél több van, és köztük csak egy a Föld. Persze léteznek más galaxisok is. Úgyhogy van mit keresnünk az univerzumban.

– És közben választ kapunk arra is, tényleg csak egy Föld van?

– Valóban nagy kérdés: a Föld vajon „extra kivétel”, vagy valamilyen „galaxisszabály” része, és még sokfelé van Föld-szerű bolygó? A nagy számok törvénye alapján nyilván könnyebben találunk Nap–Föld-párhuzamokat is, amikor Naphoz hasonló csillag körül egy év körüli periódussal kering Földhöz hasonló tömegű bolygó.

– A NASA vezető tudósai nemrég bejelentették: már megtalálták a „Föld 2.0” égitestet, amely vélhetően nem gázbolygó, hanem kőzetbolygó, s folyékony lehet rajta a víz. Igaz, a Földtől 1400 fényévnyire van.

– A mai információdömpingben a tudományt is el kell adni úgy, hogy az átlagember is felkapja a fejét. Én inkább azt mondanám: a következő tíz-húsz esztendőben jó eséllyel felfedezhetünk a Földünkhöz nagyon hasonlatos égitesteket.

– Ehhez képest ugyancsak a NASA kutatói közölték: tíz-tizenöt éven belül már arra is konkrét bizonyítékaik lesznek, hogy más bolygókon is kialakult az élet.

– A tudósok gyakorta kénytelenek a magasztos célt hangzatosan megfogalmazni, hogy támogatáshoz jussanak.

– Arra utal: a bolygókutatók a figyelemfelkeltéssel finanszírozókat is vadásznak, nem csak égitesteket?

– Igen, és persze ez nem baj. Egyébként a földön kívüli élet kutatásának egyik alapkérdése, bár ritkán boncolgatják: voltaképpen mit keresünk? Ugyanazt, ami itt van, a mi Földünkön, vagy egészen mást?

– Mintha a Földön kívül is a földi élet nyomait akarnánk megtalálni, nem?

– De. Gyakorlati megfontolásból. Csakis a földi élet felismerésére tudunk műszert tervezni. Például ha egy légkör oxigént és metánt is tartalmaz – a kettő együtt ritkán jelenik meg –, abból az is következhet, van élet arrafelé, zajlik valamilyen biológiai folyamat. Lehet ugyan szénhidrogén-alapú élet mínusz 200 fokon is, de mi van, ha mégsem? Erre alapozzunk egy kutatást?

– Persze megközelíthetjük onnan is a kérdést: miért csak a Föld lett Föld, ha egyszerre alakultak ki a bolygók?

– Nagyon jó felvetés. Sorolhatjuk a többit is. A Mars miért hideg? A Vénusz mitől meleg? Miért a gázóriás Jupiter tart rendet a Naprendszerben? Ez egy kozmikus kirakós, minden mindennel összefügg, egymásra hat. A fagyos Plútóról csak nemrég tudtuk meg: fiatal, aktív és egyáltalán nem magányos égitest. Nem feltétlenül azért volt fontos a Plútó „meglátogatása” és feltérképezése, mert a Naprendszeren belül egyedül ott nem járt eddig űrszonda. Hanem mert a Kuiper-övhöz is tartozik a Plútó. A Kuiper-öv pedig egy maradványégitest-zóna: a Naprendszer keletkezésétől őrzi az ősi állapotokat, és annak megértésében is segít, hogyan jöttek létre a bolygók, köztük a Föld is, és az miért lett ilyen.

– Utóbbit legtöbben mégiscsak a kellő Nap-távolsággal magyarázzák.

– De ennél bonyolultabb a dolog: beleszól a bolygók önfenntartó dinamikai rendszere is. A Föld képes volt stabilan fenntartani egy mágneses teret, a légkörét, sőt az éghajlatot is. Lehet, hogy ebben közreműködik a nagy tömegű Holdunk is, amely stabilizálja a Föld forgástengelyét. Szemben a Marssal, amelynek nincs nagy tömegű holdja. Sőt a Mars tömege is kisebb a Földénél. Ezért a tengelye dülöngél és az éghajlata ingadozik.

– Könyvet írt a Marsról. Mondta már azt is: mivel minden másik bolygó sokkal nehezebben megközelíthető, a Mars lesz az ember következő állomása a kozmoszban. Egyáltalán: hány nap alatt jutnánk el a Marshoz?

– Talán 150-200 napig tartana az út. A Vénuszhoz is elérhetünk ennyi idő alatt, de ki akarna odamenni, amikor 450 fok van rajta, a nyomás meg összeroppantana minket? Űrszondás megfigyelések alapján úgy tűnik, a Mars eléggé hasonló bolygó a Földhöz. A Marson is voltak vulkánok, kéregmozgások, tavak, óceánok, folyók. Vannak ott évszakok, viharok is dúlnak, csapadék is esik. A Mars klímája ugyanakkor száraz, mint a sivatag, és hideg, mint az Antarktisz.

– De még az is kiderülhet: egykor ott is „földi élet” volt?

– Lehetséges. Amikor a Föld kialakult, a Marson is kedvező felszíni viszonyok voltak. Majd egyre kellemetlenebbek lettek. Ha volt is biogenezis a vörös bolygón, az egész elpusztulhatott.

– Lehet a Földből Mars? Úgy értem: kihűlhet? Vagy ellenkezőleg: felmelegedéssel Vénusszá válhat?

– A Nap, mint minden más csillag, az élete során növeli az energiakibocsátását. Lassan, fokozatosan. Amikor a Nap normális csillaggá alakult körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt, sokkal halványabb volt, nagyjából harminc százalékkal gyengébben sugárzott, mint most. A jövőben pedig tovább fog melegedni, és egyre több energiát kap a Föld. Hogy ezzel mit tud csinálni mint éghajlati rendszer, azt nehéz kitalálni.

– Már most is egyre kellemetlenebb a földi légkör. Pontosabban: egyre forróbb az éghajlat.

– Furcsa is ez a mostani felmelegedés, mert meglepően gyors. Nem illik a képbe. Azon vitatkoznak a tudósok, hogy ez kizárólag az emberi károkozásnak, az üvegházhatású gázok kibocsátásának a következménye-e, vagy egyéb, természetes tényezőké is. De kétségtelen: ennél szerényebben is élhetnénk a bolygón. Mindenesetre a Föld végzete az, ha egy forró égitestté válik: elpárolognak az óceánjai, vastag vízpáralégköre lesz, majd az is eltűnik, a felszíne felforrósodik, és a végén felfúvódik egy nagy óriáscsillaggá. Ez azért még 1-2 milliárd év, ami nekünk rendkívül hosszú idő, kozmikus időskálán azonban röpke pillanat.

– Ennyi idő alatt még a Mars is lakhatóvá melegedhet.

– Igaza van: addigra a Marson elvileg jobb lesz a helyzet. Máskülönben a NASA a 2030-as évekre már embereket akar eljuttatni biztonságosan a vörös bolygóra, majd onnan vissza is hozná őket. Az expedícióval arra is feleletet kaphatunk: volt-e élet a Marson? Ám addig végig kell gondolni számos morális, etikai kérdést is – túl a tudomány világán. Mihez van jogunk a Marson? Kié lesz egyáltalán a Mars, kié az ottani erőforrás? Dacára mindennek mégis azt gondolom: egyfajta nagykorúsága lehetne az emberiségnek, ha egy másik bolygón is megvetné a lábát. Két bolygón nagyobb az esély a túlélésre, mint egy bolygón.

– Azért egyhamar nem szelfizhetünk más bolygóbeli lakóval.

– A földön kívüli élet nyilván nem jelenti a földön kívüli intelligenciát. A tudósok nem arra várnak, hogy elsétáljon egy marslakó az okostelefonok kamerái előtt. Az élet egyszerűbb megnyilvánulásait kutatják. Mikrobákat és környezeti hatásokat. Noha az amerikai SETI Institute – a földön kívüli intelligenciakeresés intézete – azt mondja, hogy az idegenek „jeleit” is fürkészni kell, kereshetünk például mesterséges nyomokat: hopp, az a csillag nem viselkedhet így természetesen, valaki csinált vele valamit, kilopja onnan az energiát. Szerintük az számítana rendkívülinek, ha a Föld lenne az egyetlen bolygó, ahol megjelent az intelligencia. Nem klasszikus tudományterület az övék, mégis tudományos.

– Miközben önök, tudósok bizonyítják, hogy biztosan vannak még Föld-szerű bolygók és Nap-szerű csillagok, a Vatikán nem rehabilitálta a máglyán elégetett Giordano Brunót. A csillagász négyszáz éve értekezett arról: „számtalan Nap és végtelen Föld” létezik, csak nem látszanak. Bár 1998-ban Carlo Maria Martini bíboros azt mondta, a katolikus egyháznak újra kell értékelnie a „Giordano Bruno-ügyet”, ezt máig nem tették meg. Gondolom, a rehabilitálás megrendíthet egy világrendet.

– Nehéz kérdés. Nagyon. De fontos, és szerintem is gondolkodni kell rajta. Úgy tudom, az egyház már foglalkozik vele: néhány éve a Vatikán párbeszédet kezdeményezett az asztrobiológia és a vallás témakörben. Úgy látom: ha kiderülne, hogy a Marson volt egyszer élet, az kisebb világnézeti fordulattal járna. A tudományban mindenképpen. A biológia szempontjából azért lenne forradalmi a földön kívüli élet felfedezése, mert rámutathat arra: nem csak egyféle módon jöhet létre az élet, másként is kialakulhat. És ha a csillagászat és a kapcsolódó tudományok révén jobban megismerjük a világot, tán jobban meg is becsüljük.