Az Antarktisz fölött tátongó ózonlyuk akkora, hogy az Európai Űrügynökség is csak pislog
A történelem egyik legnagyobb ózonlyukát fedezte fel nemrég az Európai Űrügynökség egyik műholdja. Mutatjuk mekkora volt és mekkora lett.
Óriásivá nőtt az Antarktisz fölött tátongó ózonlyuk, már háromszor akkora, mint Brazília. Egyelőre nem tudni, hogyan lehetne csökkenteni a méretét – írja a HVG. Az ózonlyuk a Föld sztratoszférájának azon része, ahol más területekhez képest jelentősen alacsonyabb az ózonmolekulák (O3) koncentrációja. Bár technikai értelemben véve nem beszélhetünk lyukról, az ózonréteg a sztratoszféra egyes részein erősen elvékonyodik. Emiatt a Napból érkező káros ultraibolya-sugarak nagyobb része juthat át rajta, ami negatív hatással lehet a Föld klímájára.
Ezért is baj az, hogy az Európai Űrügynökség Copernicus Sentinel-5P műholdjának mérései alapján az idei évben az egyik legnagyobb ózonlyukat észlelték az Antarktisz felett – írja az Interesting Engineering. 2023. szeptember 16-án az „elvékonyodott réteg” – ahogy a tudósok a lyukra hivatkoznak rá – területe 26 millió négyzetkilométeresre nőtt. Ez körülbelül háromszor akkora területet jelent, mint Brazília.
Ekkora volt:
A Belga Űrkutatási Intézet (Belgisch Instituut voor Ruimte-Aeronomie BIRA - Institut d'Aeronomie Spatiale de Belgique IASB) által 2011. szeptember 16-án, pénteken kiosztott kép a Déli-sark feletti ózonlyuk állapotát mutatja 2009 szeptemberében. A kék szín az alacsony ózonkoncentrációt jelzi az alsó sztratoszférában, ahol az ózoncsökkenés a legnyilvánvalóbb. Az antarktiszi ózonlyuk alakulása a következő hetekben nagyban függ a meteorológiai viszonyoktól. Szeptember 16. volt az ózon nemzetközi napja, az ózonréteg megőrzésének nemzetközi napja. Fotó: HANDOUT BIRA - IASB / BELGA MAG / Belga via AFP
És ekkora lett:
Az ózonréteget károsító anyagok közül az egyik legismertebbek a CFC-k. Ezek olyan halogénezett szénhidrogének, mely a szén mellett csak fluort és/vagy klórt tartalmaznak. A kibocsátás után ezeket az UV-sugárzás bontja le a légkörben, az így felszabaduló klór pedig pusztítja az ózonmolekulákat.
Az antarktiszi ózonlyuk létezését először az 1980-as években fedezték fel, amikor a tudósok az ózonkoncentráció gyors és drámai csökkenését figyelték meg az Antarktisz felett a tavaszi hónapokban.
Az ózonréteget károsító anyagok (OSD-k) használatának nemzetközi mértékét az 1987-es Montreali Jegyzőkönyv szabályozza, amely kimondja ezen anyagok gyártásának és használatának folyamatos kivezetését. A jelentések szerint ennek hatására az ózonréteg elkezdett regenerálódni.
A kutatók szerint a mostani elvékonyodás a Hunga Tonga-Hunga Haʻapai nevű víz alatti vulkán kitörésének számlájára írható, erre azonban konkrét bizonyíték még nincs. Ugyanakkor egy 2023 tavaszán közzétett tanulmány szerint egyre több betiltott vegyi anyag van a légkörben, és a tudósok sem értik, hogy pontosan miért. Azt egyelőre nem tudni, hogyan és mikorra lehetne csökkenteni az elvékonyodott terület méretét.
(Kiemelt képünkön: Ózonlyuk Stanley Harbour Falkland-szigeteken. Fotó: Michel Gunther / Biosphoto / Biosphoto via AFP)
