A peches peruiak

Úgy tűnik, megint lemaradtunk egy világbajnokságról. 1986 óta egyszerűen nem megy! Mielőtt azt hinnénk, hogy egyedül vagyunk bénák a nagyvilágban, szeretném felhívni a figyelmet Perura, amely 1982 után megint a tévéből fogja figyelni a brazíliai történéseket. A Rojayblanca hazai pályán szenvedett 2-1-es vereséget Uruguaytól, így már csak matematikai esélye van a pótselejtezőt jelentő ötödik hely megszerzésére. No de hogyan viselte a vereséget a dél-amerikai viszonylatban feltűnően nyugodt, demagógiára is kevésbé vevő perui nemzet? Maradjunk annyiban, hogy végre előttem is megmutatták, hogy milyen az, amikor lángra lobban a latin vér. Semmi lélegeztetőgép, semmi pályabeszántás, semmi „zavarjuk el a külföldieket és kezdjünk fiatalítani!” közhely. Mindenért a játékvezető a hibás! Megszólal a női röplabda csapat kapitánya, a perui labdarúgó-szövetség (FPF) elnöke, Lima érseke és a Perui Kisember. Már a Todo Sport (kb.: Minden, ami sport) címoldala is beszédes: „Bíró, a k***a anyád!” És ez még semmi! Olvassanak tovább!

A meccs előtt

Az előzményekről röviden: amennyiben Peru győz, akkor utoléri Forlanékat és a keddi, Venezuela elleni rangadó gyakorlatilag bebiztosíthatja az inkák ötödik helyét. Egész augusztusban az Uruguay elleni meccs dől még a vízcsapból is. Gyakorlatilag minden harmadik reklám valamilyen módon a meccsel van összefüggésben. Nyilvánvalóan óriásplakátokon is hirdetik, hogy szeptember hatodikán együtt lesz az egész perui nemzet és mutassuk meg a világnak! Ezt nem nehéz kérni tőlük, mert nagyjából minden házon, épületen ott leng a perui nemzeti lobogó. Mint korábban írtuk, belépőhöz lehetetlen jutni. Sajnos nekem sem sikerült. Egyébként a legolcsóbb tikett is 16000 forint körül mozgott, és erre jön rá ugye az üzérek „jutaléka”. A meccs napján az iskolai egyenruhába öltözött iskoláslányok nyakába szurkolói sálat akaszt az anyjuk. Az autók felén piros-fehér-piros zászló leng. Az egyik forgalmas kereszteződésben a többnyire csokit, szendvicset és rágót árusító öreg indián ezúttal sálakat kínál az autósoknak. Egy piros lámpányi idő alatt kettőt ad el. Az irodámban a dolgozók fele magával hozza a perui válogatott nagyon is tetszetős mezét. Fiúk-lányok vegyesen. A kezdő sípszó előtt másfél órával hosszú sorok kígyóznak a benzinkutaknál sörért és rágcsáért (ott a benzinkúton sok minden olcsóbb) és egy óra múlva kiürülnek az utcák. De tényleg.

A meccsen és a lefújás pillanatában

A meccsről röviden: Pizarro minden kihagy az első harminc percben, amit ki lehet hagyni. Három elpuskázott ziccer után a negyvenedik percben megpecsételődik Peru sorsa. Az argentin játékvezető szerintem jogosan (hiába játszik rá Suarez) tizenegyest ítél Uruguay javára, majd pár perccel később egy dulakodást követően némileg túlzóan piros lapot mutat fel a perui Yotúnnak. A csúszós pályán a felfokozott hangulatban egyébként sem volt könnyű dolga a síposnak a rengeteg fetrengés, ütközés és apró szabálytalanság miatt. Cavani többet használta a könyökét, mint a Van Damme klasszikus hallhatatlan Tong Poja, bár az egyetlen kényszerű csere a mérkőzésen Forlané volt még az első félidő közepén. Íme az összefoglaló. 0:50-től a kiállításhoz vezető dulakodás.

Az írás folytatásáért kattintson ide: Válogatott okosságok –