Konfrontációra ítélt kapcsolat – Milyen lesz az új amerikai elnök kínai játszmája?
Az egész világot bejárták a 2014-es és a tavalyi hongkongi tömegtüntetések képei. A világ közvéleményének demokratikus része aggódva figyelte, ahogy a kínai központi hatalom keményen fellép a város különleges státusának fenntartásáért és a hongkongi nép szabadságjogaiért harcoló ellenzékiekkel szemben.
Hszi Csin-ping, amióta első számú kínai vezető lett 2012-ben, valóságos forradalmat hajtott végre, amelynek lényege a hatalom központosítása, a társadalom alávetése az államnak, amelynek eredményeként
egyre inkább hatósági felügyelet alá kerül a gazdaság, a kultúra, de még az emberek gondolkodása is.
Ebbe a folyamatba illeszkedik bele, hogy már Hszi elnökségének második évében elkezdődött Hongkong megregulázása. A több mint hétmillió lakosú különleges közigazgatási terület 1997-ben került vissza kínai fennhatóság alá a több mint százötven évig tartó brit uralom alól, amely alatt a város a világ egyik üzleti központjává és egyben egyik legfejlettebb gazdaságává vált.
Peking a visszatérés idején vállalta, hogy betartja „az egy ország, két rendszer” elvét, és ötven évig megmarad a szárazföldi, szocialista Kínától merőben különböző kormányzással, jogrendszerrel, gazdasággal rendelkező Hongkong nagyfokú autonómiája.
Ezzel szakított a pekingi vezetés hat éve, amikor olyan törvényt akart átvinni, amelynek értelmében a hongkongi vezető tisztségekre történő jelöléseket előzőleg Pekingnek is jóvá kell hagynia. A hongkongiak hónapokon át tiltakoztak, a megmozdulásokon több százezer ember vett részt. Ez volt az esernyős forradalom, amelynek egyik vezéralakja egy fiatal diák, egy bizonyos Joshua Wong volt, akit az elmúlt években többször is bebörtönöztek.
Az indulatok tavaly nyáron szabadultak el ismét, amikor a hatóságok olyan törvényjavaslattal álltak elő, amely alapján Hongkong kiadhatta volna a kommunista Kínának az őrizetbe vett személyeket. Júniusban egymillió ember vonult utcára. A megmozdulások október végéig tartottak. Peking elismerte, hogy
a városállam a Kínához történt visszatérése óta a legnagyobb válságán megy keresztül,
amit azonban nem hagyott annyiban.
Idén már egy olyan törvényjavaslattal állt elő a központi vezetés, amely büntetendőnek ítélt mindenfajta szakadár és felforgató tevékenységet, a terrorizmust, és a külföldiekkel történő olyan összejátszást, amely veszélyezteti a nemzetbiztonságot. A gyanúsítottakat bizonyos esetekben ki lehet adni a szárazföldi Kínának. A törvényt a pekingi törvényhozás, az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottsága idén júniusban Hongkong megkerülésével fogadta el. Akit bűnösnek találnak, akár életfogytig tartó börtönre is ítélhetik.
A hatóságok az új jogszabály alapján egymás után számolnak le az ellenzéki vezetőkkel. Joshua Wongot, valamint másik két ellenzéki aktivistát, Agnes Chow-t és Ivan Lamot a napokban börtönbüntetésre ítélték. Chow, Wong és Nathan Law 2016-ban együtt alapították a Demosisto ellenzéki pártot, amelyet a nemzetbiztonsági törvény elfogadása után maguk a vezetők oszlattak fel attól tartva, hogy a jogszabály alapján elbánnak velük.
Jimmy Lai médiacézárt, az Apple Daily hongkongi ellenzéki újság tulajdonosát nemrég őrizetbe vették. Letartóztattak más ellenzékieket, illetve diákokat is, akik nem engedélyezett tüntetéseket szerveztek, illetve ilyeneken vettek részt, köztük a Long Hairként, vagyis Hosszú Hajként ismert Leung Kwok-hung volt demokráciapárti képviselőt.
Közben a pekingi törvényhozás novemberben elfogadott egy határozatot, amely alapján azok a hongkongi törvényhozók, akikről a hatóságok úgy ítélik meg, hogy a nemzetbiztonságra veszélyt jelentenek, automatikusan elveszítik a posztjukat. Ilyen veszélyeztetésnek minősül, ha Hongkong függetlenségéről nyilvánosan beszélnek, ha elutasítják Peking szuverenitását a város fölött, vagy ha külföldi erőket vonnak be Hongkong belügyeibe. Percekkel az új jogszabály elfogadása után négy ellenzéki képviselőt már el is távolítottak a posztjáról. A többi ellenzéki törvényhozó szolidaritásból azonnal távozott.
Több hongkongi ellenzéki külföldre menekült, köztük Nathan Law. Egyiküknek, Ted Huinak, akit korábban azzal vádoltak, hogy „bűzt árasztó folyadékkal” ellehetetlenítette a kínai nemzeti himnusszal kapcsolatos törvényről szóló vitát, befagyasztották a bankszámláit.
Ugyanígy járt a The Good Neighbour North District Church nevű hongkongi egyház is, amely humanitárius segítséget nyújtott a demokráciapárti tüntetőknek, és amely hajléktalanszállókat tart fenn.
„Az egész kérdéskörben a hongkongi társadalom meglehetősen megosztott” – mondta lapunknak Salát Gergely Kína-kutató, aki szerint a demokráciáért küzdő aktivisták mellett van egy másik része is a lakosságnak, amely abban érdekelt, hogy legyen már béke és lehessen folytatni a bizniszt. „Az egész hongkongi társadalom és gazdaság az üzleten alapul. Az elmúlt évek eseményei nehezítették, hogy a biznisz menjen tovább úgy, ahogy mennie kell. Főleg a vezető rétegek, a gazdag üzletemberek, akik befolyásuk alatt tartják a társadalom egy részét, érdekeltek abban, hogy helyreálljon a rend.”
Carrie Lam kormányzó szerint egyébként amióta életbe lépett az új nemzetbiztonsági törvény, Hongkongban helyreállt a béke. A Pekinggel jó kapcsolatokat ápoló vezető nemrég megtartott éves politikai beszámolójában az alkotmányos rend helyreállítását jelölte meg elsődleges céljaként. A kormányzó az ellenzékieket „külső erők befolyása alatt álló, rosszindulatú embereknek” nevezte.
Súrlódási pontok
Washington az új törvény miatt büntetőintézkedéseket rendelt el magas rangú kínai politikusok ellen. Peking válaszul bekérette Robert Forden amerikai nagykövetet, és hangsúlyozta, hogy „Hongkong Kína belügye”.
Hongkong természetesen nem az egyetlen súrlódási pont Washington és Peking viszonyában. A kereskedelmi nézeteltérések mellett a vitás kérdések közé tartoznak Peking dél-kínai-tengeri területi követelései, Tajvan státusa, illetve a muszlim ujgurok elnyomása is Hszincsiangban.
Donald Trump leköszönő elnök, aki elsősorban üzleti alapon közelített a külkapcsolatokhoz, hivatali ideje első három évében a két ország közötti kereskedelemre összpontosított, valóságos háborút kirobbantva ezen a területen. Idén azonban már többet foglalkozott emberi jogi kérdésekkel is, emellett több kínai vállalatot tiltólistára tett, amelyekről úgy tudni, hogy a kínai hadsereg irányítása alá tartoznak, és ilyen módon nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.
Peking persze nehezményezi ezeket az intézkedéseket, amelyek szerinte ellentmondanak a piaci verseny alapelveinek. Trump egyébként a kiszivárgott hírek szerint erősen orrol Kínára – amelyet a koronavírus forrásának tart –, mert szerinte a választási vereségének a járvány volt a fő oka.
Több republikánus politikus is aggódik, mert szerintük Joe Biden a január 20-i hivatalba lépése után nem fog ilyen keményen fellépni Kínával szemben.
A leendő demokrata elnök eddig még nem fejtette ki részletesen, milyen politikát tervez Kínával, ám Hszi Csin-pinget nemrég gengszternek nevezte.
A New York Timesnak adott interjúban arról beszélt, hogy nem fog sietni a Trump által a kínai termékekre kivetett pótvámok törlésével. Biden azt mondta, fel fog lépni az olyan ártalmas kínai gyakorlatok ellen, mint a szellemi tulajdon ellopása, a termékdömping, a vállalatok tisztességtelen állami támogatása és a technológiák átadásának kikényszerítése.
Biden emellett külpolitikájának egyik központi elemévé emelné a demokrácia és az emberi jogok elősegítését más országokban, illetve az autoriter kormányzatokkal szembeni fellépést, ami rossz ómen lehet a kínai kommunista vezetésnek.
Salát Gergely nem biztos abban, hogy a világnak egyáltalán osztottak-e lapot ebben a kérdésben. „A kínaiaknál az egész nemzetbiztonsági mizéria, és minden, amit az elmúlt tíz évben csináltak, arról szól, hogy elutasítanak mindenfajta külső beavatkozási kísérletet. Kína az utóbbi nyolc-tíz évben érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy nyíltan visszautasítson bármilyen beleszólási kísérletet, amelyről úgy érzi, hogy korlátozná a szuverenitását.”
Joe Biden egyébként – főleg alelnökként – nagy támogatója volt a Kína integrálását célzó politikának, amelynek az volt a lényege, hogy Pekinget minél inkább be kell vonni a világgazdaságba. Azt remélték ettől, hogy a kommunista vezetés alkalmazkodik a fair play szabályai alapján folytatott kereskedelemhez. Ennek jegyében vették fel Kínát a Világkereskedelmi Szervezetbe (WTO), illetve a G20 csoportba. Mára azonban kiderült, hogy ez a politika kudarcot vallott, Kína visszaélt a helyzettel, ezért Biden is megváltoztatta a hozzáállását. Elemzők szerint az általa meghirdetett multilaterális külpolitika jegyében a szövetségesekkel – elsősorban az Európai Unióval és Japánnal – összefogva igyekszik majd megálljt parancsolni a kínai terjeszkedésnek.
„A világgazdaság kereskedelmi teljesítményének 25 százalékát mi adjuk. Össze kell fognunk más demokráciákkal – amelyek még mintegy 25 százalékot tesznek ki – annak érdekében, hogy mi diktáljuk a szabályokat, és ne Kína meg mások diktáljanak” – mondta nemrég Biden.
Salát Gergely szerint az egész amerikai elit félreértette Kínát, hamis volt az elképzelésük, ami nagyjából nyolc-tíz éve derült ki. „Azt gondolták, hogy majd ők bevonják Kínát, bizniszelnek velük, átadják a mintáikat, akkor majd Kína megszelídül, és lesz belőle egy nagy Japán, kereskedelmileg és üzletileg remek partner, amely politikailag és katonailag viszont nem jelent nekünk kihívást.” Szerinte már az Obama-korszakban megkezdődött Amerika Kína-ellenes fordulata. „Egyre inkább elkezdtek versenyről, sőt konfliktusról beszélni. Trump ezt csúcsra járatta, bár ő csak a mélyben egyébként is zajló folyamatokat jelenítette meg hangsúlyosabban.”
A leendő elnök munkatársainak köréből származó vélemények szerint
lesznek témák (a globális felmelegedés és a világjárvány), amelyekben együttműködne Kínával,
a technológia területén versenyre lehet számítani a két ország között, míg a kereskedelmi gyakorlatok, az emberi jogok rendszeres megsértése és a katonai terjeszkedés miatt várhatóan konfrontálódik majd Pekinggel.
Salát Gergely szerint azt, hogy az Egyesült Államoknak milyen lesz a következő években a Kína-politikája, nem feltétlenül Biden személyes preferenciái fogják meghatározni. „Itt egész egyszerűen egy strukturális ellentmondás van a felemelkedő Kína és a relatíve csökkenő súlyú USA között. Tulajdonképpen konfrontációra van ítélve a kapcsolat.” Szerinte „ennek a nagy Peking-ellenes hadjáratnak, amelynek célja Kína megállítása, visszaszorítása, lesz az egyik terepe Hongkong. Része lesz a játszmának, de nem saját jogán, hanem csak kártyalapként az amerikai–kínai csatában”.
A cikk a 168 óra hetilap 2020. december 16-i számában jelent meg.
