Zoknis kóla 2.
Nem nagy ügy, de mert a 168 Óra idei 11. számában Dorogman György és Mester Ákos egyszeri golyóváltásra ragadtatták magukat, a hazai üdítőitalok történetének pontosítása érdekében én is részt vennék a csatában, ráadásul annak idején közelről volt szerencsém szemlélni az eseményeket.
Hogy hol volt 1964-ben vagy akár 1969-ben a Kati presszó, nem tudom, de hogy a Coca-Cola magyarországi karrierje nem 1969-ben kezdődött, azt igen.
Történt, hogy 1967. december 15-én a Magyar Likőripari Vállalat és a Coca-Cola Company szerződést kötött a híres üdítő hazai előállítására és palackozására vonatkozóan. A következő hetekben, hónapokban aztán se szeri, se száma nem volt a hírrel kapcsolatos reagálásoknak, észrevételeknek, nem egyszer pikírt megjegyzéseknek.
1968. május 19-én például az Esti Hírlap glosszaírója így fogalmaz: „Amikor a hírt az újságban, nem akartam hinni a szememnek. Amikor még egyszer elolvastam, kénytelen voltam elhinni. Amikor pedig el kellett hinnem, úgy éreztem magam, mintha fejbe rúgott volna egy szódásló... Coca-Cola a szocializmusban? Eladjuk a jövőnket a monopolkapitalista italmágnásoknak?...”
Egyébként a szeszesital-ipar és a Coca-Cola szimbiózisának rövid epizódja 1991-ben, a privatizációt követően ért véget, amikor az üdítőital magyarországi gyártása és forgalmazása a Coca-Cola Amatil Hungary Kft. irányítása alá került.
Visszatérve a vitára: Magyarországon a Coca-Cola 1968-ban jelent meg a piacon, és lehet, hogy a Pagodában is.
Gerencsér Emil
Budapest
