Vigyázat! Újabb spekuláció jöhet a forint ellen
Az IMF-tárgyalások csúszása miatt egyre nő a veszélye annak, hogy növekedni fog a hazánkkal szembeni bizalmatlanság, ami jó hátteret adhat a forint gyengülésére spekulálóknak. Könnyen visszaüthet a kormány azon elképzelése is, hogy devizakötvény kibocsátásával próbálja a pénzügyi stabilitást biztosítani.
Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a Fidesz-kormány a háta közepére sem kívánja a hitelmegállapodást az IMF-fel és az EU-val, és mindent elkövet azért, hogy megúszhassa azt. Nem szabad komolyan vennünk az ezzel ellentétes nyilatkozatokat: számtalanszor tapasztalhattuk, hogy éppen az ellenkezője az igaz annak, mint amit a Fidesz állít, és ez annál inkább így van, minél jobban bizonygatnak valamit. Orbánék taktikájának szerves része, hogy a kommunikációval éppen arról akarják elterelni a figyelmet, amire valójában törekednek: láthattuk ezt a nyugdíjpénzek lenyúlásától kezdve az adórendszer átalakításán át az oktatásig, hogy csak néhány ügyet említsünk, ahol pontosan az ellenkezője történt annak, mint amit hirdettek.
Jól illeszkedik ebbe a sorba, hogy vehemensen hangsúlyozzák a megegyezési szándékukat, miközben gyakorlatilag szabotálják a hiteltárgyalások tényleges előkészítését. Fellegi Tamás washingtoni kirándulása is ezt a porhintést szolgálta, nem is beszélve főnöke komolytalan bonmot-járól, hogy ők már két hónapja ott ülnek az asztalnál a másik félre várva. Elemzők szerint ez a halogató taktika százmilliárdokba kerül nekünk, de a Fidesznek ez nem szempont. A dolog ugyanis nem a pénzről szól, aki ezt nem látja, nem értheti meg a mozgatórugókat. A kötélhúzás a kormány unortodox politikája körül zajlik, amelyhez Orbánék ragaszkodnak, az unió és a piac viszont a megváltoztatását akarja elérni.
Még mielőtt valaki félreértené: nem arról van szó, hogy gyarmatosítani akarnak bennünket és ezért rossz szemmel nézik "szabadságharcunkat" és "függetlenedési" törekvésünket, mert az valójában nem is létezik, és a geopolitikai, gazdasági realitások ismeretében nem is létezhet. Ezek a szavak csak fedőnevei Orbán féktelen hatalmi ambíciójának, amelynek jelenleg egyedül külső viszonyrendszerünk és kötelezettségeink szabhatnak gátat. Partnereinket, a közösséget, amelyhez tartozunk és a befektetőket megdöbbenti az a gátlástalanság, ahogy a Fidesz átlép a demokrácia alapértékeit jelentő normákon, üríti ki a demokratikus intézményrendszert és sérti meg a megsérthetetlennek vélt jogelveket.
Az ellenünk indult kötelezettségszegési és egyéb eljárások mögött az a szándék áll, hogy a Fidesz térjen vissza az unió alapját jelentő közös értékek és szabályok talajára, ellenkező esetben kiírja hazánkat a demokratikus országok közösségéből, annak minden politikai, gazdasági és pénzügyi következményeivel együtt. A hiteltárgyalások előfeltétele lényegében ugyanez: ha pénzt akartok, változtassatok a politikátokon. Ez utóbbi Magyarország alapvető érdeke is, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy Orbánék ámokfutása a csődhöz, a fejlett világtól való leszakadáshoz vezet.
A Fideszt csak a kényszer viheti rá arra, hogy eleget tegyen az elvárásoknak. Ha az ország finanszírozhatatlanná válik és pénzügyileg összeomlik, az a hatalmi pozíciókat is veszélyezteti, márpedig ők évtizedekre akarnak berendezkedni. Ebből következően pontosan annyit akarnak engedni, amennyit a közvetlen veszély elhárítása szükségessé tesz. Itt jön be a taktikázás: a legjobb Orbánék számára az lenne, ha egyáltalán nem lenne szükség IMF-hitelre, mert akkor szabadabban mozoghatnának. Ezért aztán mindent elkövetnek azért, hogy áthidalják a finanszírozási szempontból nehéz időszakot, hátha a helyzet közben megjavul, elegendő piaci forráshoz jutnak, és a huzakodásba belefáradt Brüsszel is engedékenyebb lesz.
Ezt a forgatókönyvet látszanak alátámasztani a devizakötvény kibocsátásáról terjedő hírek. A kormány azt tervezi, hogy több milliárdos nagyságrendben hosszú futamidejű dollárkötvényt dob a piacra, ha arra elegendő vevőt talál. Ez jól hangzik, van azonban néhány szépséghibája a dolognak. Az első mindjárt az, hogy így magas kamatozású, nagy árfolyamkockázatú forráshoz jut, azaz hosszú időre bevállalja a drága finanszírozást. Tavaly tavasszal már volt ilyen akció, akkor a 10 éves futamidejű papírra 6,5, a 30 évesre 7,7 százalékos kamatot adott. Összehasonlításképpen: egy esetleges IMF-hitel kamata 4-4,5 százalék körül lenne. Ehhez képest a tavaly szerzett 3,5 milliárd dollárnak csupán a kamatfelára évente nagyjából 100 millió dollár!
Ennél sokkal nagyobb kockázatot jelent, hogy a dollárkötvény kibocsátása azt üzeni a piacoknak: Orbánék tényleg nem akarnak megegyezni az EU-val és az IMF-fel, és azt próbálják folytatni, amit eddig csináltak. Ez az út pedig a szakértők egybehangzó véleménye szerint a szakadék felé vezet, a Fidesz-kormánnyal szembeni bizalmatlanság további erősödése pedig azonnal hatni fog a piacokon. Véget érhet a jelenlegi kegyelmi állapot, amikor már lényegében beárazták a hitelmegállapodást, és visszatérhetünk a január elejei helyzethez, a 320 forintos euróhoz, a 700 bázispontos kockázati felárhoz, a 11 százalékos forintkötvény kamatokhoz. Ez a verzió hatalmas többletterheket fog jelenteni a lakosság és a cégek számára, annál nagyobbat, minél később ismeri fel a Fidesz, hogy mégiscsak engednie kell.
A baj az, hogy az orbáni taktikával szinte felkínáljuk magunkat a spekulatív tőkemozgásoknak. Elég a nemzetközi hangulat újabb romlása, és a befektetők máris kezdik kiszórni a bizonytalan eszközöket. Az egyik első célpont törvényszerűen a forint lesz, az IMF-kölcsön körüli huzavona és a kedvezőtlen növekedési kilátásaink nagy kockázatot jelentenek. Egyre többen számítanak, sőt téteket tesznek a forint gyengülésére, és ez a folyamat gyorsan öngerjesztővé válik, ahogy az év elején is láthattuk. Orbánék tili-tolija tehát már rövidtávon is óriási veszteséget okozhat, ami csak azonnali bizalom-erősítő lépsekkel, nem pedig félrevezető szólamokkal kerülhető el.
